Improv.hu

Poise | edition 15 | 2008

A Drift két hosszabb tételből összeállított egész. Mindkét felvétel egy közös koncert eredménye, amelyet még 2007-ben a kölni Loftban adott elő a német Sonargemeinschaft duó Fred Frith gitáros közreműködésével. A Sonargemeinschaftot Dirk Raulf szaxofonos és Frank Schulte elektronikus hangszereken játszó zenész alkotják.

D’Autres Cordes | d’ac091 | 2006

A Push The Triangle egy francia trió, amit három zenész alapított még a kétezres évek elején – nevezetesen Stéphane Payen altszaxofonos, Franck Vigroux gitáros és Michel Blanc dobos. Különböző források kísérleti, avant-dzsesszes, progresszív rock trióként jegyzik a zenekart, és úgy gondolom, a D’Autres Cordes kiadónál 2007-ben megjelentetett második lemezük tökéletesen meg is felel ennek a meghatározásnak.

Aural Terrains | TRRN0306 | 2009

Közel egyperces csend után, óvatosan szállingóznak a hangok az Instant-Cascade-Distant lemez nyitószerzeményében. Az album első perce után lassan kezdetét veszi a visszafogott rögtönzés, amelyet ütőhangszerek játéka vált fel, illetve minden olyan hangszer, amelyet nem feltétlenül ütősként ismerünk, de amelyeken ütés által hozható létre hang. Így lesz a tompa dobok hangja egyfajta alap, amit preparált zongora, halk marimba és néhány erőtlen mellékzörej alakít hangfolyammá. Ez a hangzás később – valahol a track felénél – álmos, visszafogott, szerény hangok játékába vált át. A borító szerint összesen tízféle hangszert használ az öt zenész, ezek válaszolnak halványan, nagyon óvatosan egymásra és teszik álomittassá, szürreálisan széppé a zene folyamát.

Schraum | schraum 10 | 2009

A Nörz névre keresztelt osztrák duót Andreas Trobollowitsch és Johannes Tröndle alkotja. Trobollowitsch villanygitárt, basszusgitárt, preparált melodikát, visszhangot használ hangjainak produkálásához, Tröndle neve után pedig csellót, preparált csellót és élő elektronikát olvashatunk a szürkés-fekete, minimalista dizájnú kartonborítón. A 2009-es Schraum-kiadvány leginkább formájában tér el a megszokott improvizált zenei együttműködéseket tartalmazó lemezektől.

A Foley Street egy új, havi rendszerességgel jelentkező koncertsorozat londoni improvizációs zenészek szóló-, duó- és triófellépéseivel. A Daniel Thompson gitáros által szervezett eseményszéria harmadik estjén John Russell szólóban játszott, majd Thompson, Guillaume Viltard nagybőgős és Steve Noble dobos alkalmi triója mutatkozott be. Vasárnap esti időpont ide, barátságtalan időjárás oda, a West End szívében található The King And Queen pub fölötti rendezvényteremnél (valójában: egy szőnyegpadlós, otthonosan berendezett szobánál) barátságosabb, kellemesebb, zenehallgatáshoz ideálisabb koncerthelyiséggel még nemigen találkoztunk Londonban. Jövő hónapban a nagybőgős John Edwards szólójával, valamint a Daniel Thompson-Tom Wheatley-Andrew Lisle hármassal folytatódik a Foley Street-sorozat.

Zavod Sploh, L’innomable | zas cd 003 | 2010

Megszakíthatatlanság. A szlovén nepretrganost magyar megfelelője. Kontinuitás. Folyamat. És máris egy elvonatkoztatott közeg kellős közepén haladunk. Jó úton. A folyamattal való eggyé válás. Vagy a két zenész esetében: folyamat, amely közben a játékuk válik eggyé. Használhatnék nagy kezdőbetűket is egy-egy főnév esetében, de lehet, hogy az egészen más irányba sodorná az értelmezést. Puszta folyamat. Minimalizmus. Csupasz megszakíthatatlanság. Akusztikus flux… improvizált végtelenség. Három pont.

Zavod Sploh, L’innomable | zas cd 002 | 2006

A Tilt egy szlovén improvizációs duó, amelyet Tomaž Grom és Tao G. Vrhovec Sambolec alkotnak. A szintén szlovéniai L’innomable kiadó által 2006-ban kiadott albumuk sorban a második, amelyen a debütáló kiadványukhoz hasonlóan az akusztikus és az elektronikus zene határmezsgyéjén mozognak – a darabok Tomaž Grom nagybőgőjátéka és Vrhovec Sambolec élő elektronikája által való manipulálásokként jönnek létre. Mindkét művész külön-külön is tevékeny az avantgárd művészeti színtér egy-egy szegmensében a Titnek keresztelt formációjuk mellett, amelyre a szabad improvizáció és egyfajta minimalista ív jellemző, lévén a zenéjükben az elektronika és a nagybőgő találkozása által létrejövő legkülönfélébb hangokat tárják a hallgató elé, amely hangok között sokszor igen jelentős szerepet kap a csend, a szünet.

Több szempontból is izgalmas volt Mats Gustafsson svéd-norvég free jazz triójának és Toshinori Kondo japán trombitás londoni találkozása: a The Thing és Kondo még sosem játszott együtt, ráadásul a legendás fúvósnak ez volt az első fellépése a Cafe Otoban. Toshinori Kondo bő félórás szólóprodukciója után a The Thing játszott három kompozíciót – John Coltrane Indiáját, Ingebrigt Håker Flaten Red Riverjét és egy közös szerzeményt – a most megjelent Boot! című lemezről, majd jött a nagy találkozás. Érdekesség: ez volt az első olyan koncert, amikor Håker Flaten nagybőgőjét otthon hagyva, kizárólag elektromos basszusgitáron láttuk játszani, továbbá Gustafsson bariton szaxofonja mellett nem használt semmiféle elektronikát. Zúzás, túrás, felforgatás – mindez egy délután fél öttől hatig tartó matinékoncerten, ritkán látott telt ház előtt.

Egy cseppet sem volt könnyű dolga szombat kora este Rachel Musson tenorosnak a Cafe Oto könnyűszerkezetes kiállítóterében: pályájának első nyilvános szólófellépése közben nem csak a Kingsland High Street és a Dalston Lane kereszteződésének, valamint a föld alatt húzódó vasútvonalak zajos forgalmával kellett megküzdenie, de az egyik szomszédos üzlet riasztójának szirénázásától is függetlenítenie kellett magát. Mindezek ellenére egy rövid, de meggyőző programot játszott, ami után Audrey Lauro belga altszaxofonos egy helyi ritmusszekcióval – Guillaume Viltard nagybőgőssel és Mark Sanders dobossal – felálló triója zenélt. Free és jazz – a szavak legszorosabb értelmében.

Néhány órával ezelőtt – helyi idő szerint a reggeli órákban – elhunyt Ronald Shannon Jackson amerikai dzsesszdobos és zeneszerző – halálát leukémia okozta, 73 éves volt. Jackson a hatvanas évek második felétől aktív részese volt a New York-i avantgárd dzsessznek, játszott Albert Ayler és Charles Tyler mellett, később pedig Ornette Coleman és Cecil Taylor társaságában is készített lemezeket. The Decoding Society nevű saját együttesével a hetvenes évek legvége óta játszott folyamatosan, emellett tagja volt a ’86-tól ’94-ig működő Last Exitnek, amelyben Peter Brötzmann, Sonny Sharrock és Bill Laswell mellett dobolt. Impresszív játéka, amit olykor énekével kísért, több mint ötven nagylemezen maradt fenn.