Improv.hu

Egy egészében akusztikus és egy elektronikát is használó trió koncertezett kedd este a színházként is működő shoreditchi St. Leonard’s templomban: Elsőként Alex Ward klarinétos, Benedict Taylor brácsás és Daniel Thompson gitáros játszott; utánuk a vokalista-hangperformer Jean-Michel van Schouwburg, a valós idejű hangmanipulációt alkalmazó Lawrence Casserley és a hegedűs Phil Wachsmann hármasa következett. Impozáns templombelső, magával ragadó atmoszféra – az eddigi legszebb londoni koncerthelyszín, ahol jártam.

A dél-koreai származású, jelenleg New Yorkban élő Okkyung Lee és a japán Seijiro Murayama a hétvégi Freedom Of The City fesztivál szervezőinek meghívására érkezett Londonba, és mint ahogyan az sejthető volt, az év egyik legfontosabb improvizált és kísérleti zenei eseménye előtt több koncertet is adnak Angliában. Hétfő este a Cafe Otoban a csellista Okkyung Lee Steve Noble dobossal játszott duóban, előttük Murayama zenélt szólóban – egyetlen pergődobbal.

Oké, ma napra pontosan tíz éve, hogy elindult az Improv.hu online zenei magazin. Nem vagyunk túl jók ünneplésben, önfényezésben, a kerek évfordulónak sem tulajdonítunk túl nagy jelentőséget, de azért egy nagyon picit mégis. 2002 májusa óta megannyi tartalomkezelő rendszert, layoutot kipróbáltunk, számtalan támadást, adatvesztést túléltünk – legutóbb pontosan két éve. Akkor úgy tűnt, hogy vége, roló, de aztán mégse, újra összeszedtük magunkat és a meglévő szövegeket. A mostani WordPress platform stabilnak tűnik, de nincsenek illúzióink, hamarosan úgyis jön valami újabb, valami jobb, ami indokol egy teljes átalakítást.

Májusban négy új kiadványt jelentet meg a sheffieldi Another Timbre. Outwash a címe Angharad Davies, Tisha Mukarji és Dimitra Lazaridou-Chatzigoga triójának bemutatkozó lemezének; Kolk címmel érkezik Christoph Schiller és Birgit Ulher duóalbuma; az Unbalanced In (Unbalanced Out) korongon olyan zenészek közreműködnek, mint Barry Chabala, Bonnie Jones, Louisa Martin, Tisha Mukarji Toshimaru Nakamura és Gabriel Paiuk; a Three Bodies (Moving) pedig Catherine Lamb legújabb szólómunkája.

Mára nincs koncertélmény-beszámoló, egy nagyon picit most elfogyott a lendület. Hétfő este az Eddie Prévost nevéhez köthető The Workshop Series áprilisi koncertjét hagytam ki, ma pedig minden valószínűség szerint a Pan kiadó estjét fogom, ahol Kevin Drumm, Tomas Ankersmit és a Helm játszik. Amióta itt vagyok, taknyos, esős, hideg idő van, pedig két hete állítólag már mindenki elővette a nyári ruháját. Az időjárás mellett a távolságok is odavernek: akármilyen egyszerű Plaistowból eljutni Dalstonba, az út így is, úgy is minimum egy óra.

Április 26-án, csütörtökön kezdődik és jövő hétfőig tart a 22. Mediawave Nemzetközi Film és Zenei Fesztivál a komáromi Monostori erődben. A pénteki Szabados György-emlékesten fellép Ken Vandermark és Paal Nilssen-Love duója, a Grencsó Real Time Music Collective, és Benkő Róbert. Vasárnap James Blood Ulmer, a Fly Trio, a Tóth Viktor Tercett, a Meleg Tamás Quintet, és a Molnár Sándor Quintet játszik. A fényírók fesztiválja a koncertekkel a győri nemzetközi dzsesszkoncert-sorozat indulásának 30. évfordulóját ünnepli.

A tegnap esti koncertet bőven megérte megnézni, a három zenész játéka külön-külön is izgalmas volt, az pedig, hogy ott lehettem az első közös fellépésükön, kiváltságnak érzem. Szólóban mindegyikük húsz percet játszott, először John Russell gitáros, aztán Gulliaume Viltard nagybőgős, végül pedig Seymour Wright alt szaxofonos. Három teljesen különböző karakterű zenészt láttam zenélni a színpadon, kíváncsian vártam, hogy működik-e a varázslat trióban.

Wright, Russell és Viltard. Mindhárom zenész játszott már a másik kettővel, de így hárman, trióként még soha nem álltak egy színpadon. Vasárnap este a dalstoni Cafe Otoban három nagyon markáns zenei egyéniség első közös koncertjének voltam fül- és szemtanúja. Az est első felében a szaxofonos, a gitáros és a nagybőgős egy-egy szólót játszott 20-20 percben, majd egy rövid szünet után egy közel 60 perces lebilincselő triókoncertet adtak. A fellépésről hangfelvétel is készült.

Hát mi folyik ott a Brick Lane-en, hogy már a lopott bringák is 80 fontnál kezdődnek!? De most komolyan! Figyeljünk már oda egy kicsit! Nem is vettem semmit, illetve majdnem: egy bombabiztosnak tűnő lezáróláncot, de hát ugye gombhoz kabátot soha. A piacon rengeteg elképesztő dolgot láttam, a legmeghökkentőbb talán az az álló, egész alakos tükör volt, aminek a közepére egy közel életnagyságú, körbevágott Elvis-plakátot kasíroztak. Milyen jól jár, aki megveszi, belenéz és minden nap Elvisnek érezheti magát.

Április 24-én, kedden 20.00 órától a brooklyni Medeski Martin & Wood játszik a budapesti Trafóban. A zongorista-billentyűs John Medeski, a nagybőgős-basszusgitáros Chris Wood és a dobos-ütőhangszeres Billy Martin free-jazz-funk hármasa számtalan vendégzenésszel koncertezett már, de amikor trióban játszanak, akkor vannak igazán elemükben. Egy találó leírás szerint „a Medeski Martin & Wood megrögzötten a dzsessz kültelkein mozog, és előszeretettel keresi a kapcsolatot a funktól a hip-hopig terjedő könnyűzenei tartománnyal”.