Improv.hu

Intonema | int009 | 2013

A szentpétervári Intonema kilencedik kiadványa a minimalizmus „less is more”, vagyis a „kevesebb több” mottójául szolgáló alapelv továbbértelmezéseként jött létre. A lemez két hosszú drone-szerű darabot tartalmaz, amiket Lucio Capece Berlinben élő és alkotó argentin származású zeneszerző saját performanszai alkalmával hozott létre. Ami a hangzóanyagot illeti, mindvégig egyetlen hanghullám enyhe változásait halljuk, amely az első tételben néhol sötétebb, misztikusabb, monumentálisabb, sejtelemesebb; a másodikban pedig kristálytiszta, üveghangszerű, halkabb-hangosabb hullámként szólal meg.

Intonema | int006 | 2013

A Wozzeck egy szentpétervári kísérleti projekt, amit 2007-ben Ilia Belorukov és Mikhail Ershov alapított. Belorukov szaxofonon és elektronikus hangszereken, Ershov basszusgitáron játszott. Eleinte afféle drone-ambient-szerű, szabad dzsesszes elemeket tartalmazott a zenéjük, ami később, a tagok szerint, extrém noise csapattá transzformálódott, amelyet szaxofonnal, laptoppal és különféle hangeffektusokkal ellátott basszusgitárral értek el. 2009 folyamán Alexey Zabelin dobos és Pavel Medvedev gitáros csatlakozott a két zenészhez. Négyesként kezdtek egy újabb anyag írásába, amely math-metal riffekkel tarkított szabad improvizációs kompozíciókat tartalmazott. A csapat ezután trióként folytatta működését: gitáros nélkül dolgoztak együtt az utóbbi három évben, és így jött létre az Act 5 anyaga is.

Sőrés Zsolt, a hazai kísérleti zenei színtér tapasztalt alkotója és teoretikusa ezúttal Bolcsó Bálint zeneszerzővel tart két, egymást kiegészítő workshopot az improvizáció és az elektronikus zene iránt érdeklődőknek. Az április 12-től 14-ig tartó háromnapos intenzív műhelymunka-sorozatnak és az azt követő zárókoncertnek a debreceni MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központ ad otthont. A workshop részvételi díja 12 ezer forint; jelentkezni a jazzzzzzzaj@gmail.com e-mail címen lehet. A szervezők minden érdeklődőt szeretettel várnak – előképzettségtől függetlenül. Kapcsolódó hír: tesztüzemmódban elindult a Jazzaj koncertszervező csoport honlapja sok-sok fotóval, videóval és letölthető hanganyaggal.

Transzatlanti kollaborációk uralták a ma esti Musique Grotesque hatvan percét, kezdve Joe McPhee és Paul Hession szaxofon-dob kettősétől Charlotte Hug brácsás és Fred Lonberg-Holm csellista duóján át egészen John Butcher szaxofonos John Edwards nagybőgőssel és John Butcher dobossal felálló The Apophonics nevű triójáig. Nem csak földrajzilag, de különös megfoghatatlanságával is kilóg a sorból a Gratkowski-Nabatov-Schmickler trió produkciója, amit csak most, megjelenése után közel négy évvel ismertünk meg. Lelkesítő, kiváló lemez!

Két izgalmasnak ígérkező kiadvánnyal jelentkezik március végén az Erstwhile: Objets Infernaux címmel az új koreai zenei avantgárd két meghatározó alakjának, Hong Chulki és Ryu Hankil duójának legfrissebb, mindössze néhány hete felvett stúdiómunkáját; Detour címmel pedig a japán Toshiya Tsunoda és a svájci Manfred Werder kettősének albumát jelenteti meg a kiadó. A Jon Abbey által vezetett eminens amerikai label soron következő megjelenései között olyan érdekes, az Erstwhile felkérésére először együtt dolgozó párosok munkái találhatóak, mint Jürg Frey és Radu Malfatti, Kevin Drumm és Jason Lescalleet, Jeph Jerman és Tim Barnes, Christian Wolff és Michael Pisaro, valamint Eric La Casa és Taku Unami egy-egy kollaborációs lemeze.

Szabad- és valamelyest földhözragadtabb dzsesszt tartalmazó korongokat hoztunk a mai adásba – brit, spanyol és amerikai hangszeresek főszereplésével. Lash és Tejero nagybőgő-szaxofon duólemezét, valamint a Laubrock-Brice-Carmona trió bemutatkozó albumát a londoni klubélet szülte; Ken Vandermark és Agustí Fernández néhány hete, szinte titokban megjelent anyaga egy nem régóta tartó munkakapcsolat első hangzó dokumentuma, Paul Dunmall egyik legújabb kvartettjében pedig nagy öregek és fiatal tehetségek feszülnek egymásnak. Mind a négy lemez más és más, mind a négy lemezt nagyon szeretjük.

A „Sweden Calling” névre keresztelt, svéd és brit zenészek alkalmi együttműködését reflektorfénybe állító programsorozat első estéjén Johan Arrias szaxofonos-klarinétos, Lisa Ullén zongorista és Angharad Davies hegedűjátékos egy ízlésesen visszafogott, végtelenül intim kamarazenével lepte meg a főként Sachiko Matsubara és Eddie Prévost párosa miatt érkező közönséget. Előbbi produkcióról a koncertek után a legtöbben elragadtatva beszéltek, míg utóbbiról szinte egybehangzó vélemény volt: Sachiko M kiürített memóriájú samplerének szinuszai és Prévost vonókkal megszólaltatott cintányérjainak hangjai pontosan egy olyan zenei találkozást eredményezett, amire mindenki számított. Digitális sípolások és pattanások, akusztikus zengetések és karistolások – reményteli randevú, meglepetések, izgalmak nélkül. A programsorozat egy hét múlva a svéd Skogen és helyi vendéghangszereseik közös koncertjével folytatódik.

Rowe, Patterson, Farmer – a brit improvizatív kísérleti zene talán három legbefolyásosabb alakját kérte fel együttműködésre a Cathnor lemezkiadó: három generáció, három eltérő zenei mentalitás, három különböző, ám sajátos hangú zenész, akikben mégis sokkal több a közös, mint azt először gondolnánk, és akik még sohasem játszottak együtt egy színpadon. A bristoli Arnolfini kortárs művészeti központ megvilágítatlan műtermében mintegy ötven érdeklődő előtt jött létre a három zenész kreatív szembesítése, ám végül az összes lehetséges duópárosítás helyett csak Keith Rowe és Patrick Farmer, valamint Rowe és Lee Patterson kettősének a produkciója valósult meg. A váratlan technikai nehézségek miatt kompromisszumoktól roskadozó kényszermegoldásokat hallottunk, amiken kétségkívül érződött, hogy messze-messze alulmúlták az eszményi feltételek melletti együttzenélésben rejlő lehetőségeket.

A ma esti műsorba három, bakelitről digitalizált felvételt hoztunk, egészen pontosan három lemez egy-egy oldalát – teljes hosszúságukban. Vanessa Rossetto, Olivia Block, Jason Lescalleet, és a Wolf Eyes-ból ismert Aaron Dilloway az amerikai experimentális zene öntörvényű és bekategorizálhatatlan alakjai, akik egyaránt kísérleteznek kompozícióval és improvizációval, és akiknek – ahogyan azt a műsorban bemutatott felvételek is jól példázzák – biztos közös nevezője, hogy előszeretettel építenek a munkáikba környezeti felvételeket. Rossetto Exotic Exitjét és Block Karren című albumát megjelenésük idején az „év lemezei” közé választottuk, a felvételeket most újrahallgatva, döntésünket a mai napig érvényesnek tartjuk.

Free The Jazz címmel készített dokumentumfilmet a szabad dzsesszről a KVB alkotócsoport. – Mi a dzsessz? Mi az, ami a dzsesszt dzsesszé teszi, kik azok, akik e speciális zenei nyelvet beszélik, és mondhatjuk-e egyáltalán, hogy a dzsessz egy nyelv, egy kifejezési forma, vagy több annál? – teszik fel a kérdést a 72 perces film készítői; és akik válaszolnak, azok az elmúlt években, a budapesti A38-on fellépő dzsesszmuzsikusok. A teljesség igénye nélkül néhány név a film beszélő fejei közül: Peter Brötzmann, Konrad Bauer, Trevor Watts, Joe McPhee, Ken Vandermark, Mats Gustafsson és Paal Nilssen-Love. Czabán György és Végső Zoltán munkája teljes terjedelmében a hajtás után az Improv.hu-n is megtekinthető.