Improv.hu

Japánból Olaszország, Nagy-Britannia és Németország érintésével jutottunk Szenegálig a mai műsor hatvan perce alatt – méghozzá úgy, hogy minden évtizedből választottunk egy különleges, ám kevéssé ismert dzsesszlemezt, kezdve Akira Sakata szaxofonos és Giovanni Di Domenico zongorista néhány hete megjelent munkájától időrendben visszafelé haladva egészen Cheikh Tidiane Fall, Malachi Favors és Sunny Murray ’79-es afro-amerikai varázslatáig. Aztán itt voltak még velünk a free jazz olyan ikonjai is, mint Evan Parker, Barry Guy, Paul Lytton (ők hárman jövő héten adnak ebben a trióformációban koncertet a londoni Vortexben, izgatottan várjuk…), Ulrich Gumpert és Günter „Baby” Sommer. Fajsúlyos muzsikusok fajsúlyos lemezei közül szelektáltuk, íme, ezek szóltak.

A mindig elbűvölő Angharad Davies első szólólemezének megjelenését ünnepeltük szűk körben szombat este a hoxtoni Hundred Years Gallery alagsori kiállítótermében: a Six Studies című korong hat, preparált hegedűn elővezetett kísérleti tanulmányából ötöt hallottunk élőben. Davies mindössze szűk félórás szólóprodukciója előtt az albumot megjelentető Confront lemezkiadót vezető Mark Wastell és Dimitra Lazaridou-Chatzigoga frissen alakult, először a közönség elé lépő duója játszott.

Graham Lambkin és Jason Lescalleet Erstwhile-os lemeztrilógiájának utolsó részéről játszottuk a ma esti Musique Grotesque nyitó felvételét, amit a legmaibb improvizált/komponált kísérleti zenék hasonlóan kulcsfontosságú figurái követtek: Jason Kahn, Anne Guthrie és a Kassel Jaeger álnéven alkotó François Bonnet legfrissebb kiadványairól szólt egy-egy szerzemény. Jövő héten a hagyományosabb dzsesszhez húzó, hangszeres zenékkel jelentkezünk.

dEN | dEN018 | 2013

A free jazz és a rögtönzött zajzene határmezsgyéjén mozgó kiadványok mindegyikét egyetlen közös nevezőre lehet hozni, függetlenül attól, hogy műfajilag milyen dobozokba zárjuk azokat, az EAI-tól a harsh noise-ig például. Ez a közös nevező az elvonatkoztatottság. A kitaposott utakon járó dalszerkesztési mechanizmusok elhagyása következtében létrejövő zenét olyan absztrahált víziókként éljük meg, amelyeket mechanikusan képekben vagy képek összefüggő sorában, tehát mesékben tudjuk nyelvünk segítségével reprodukálni. Erre céloz, és talál a közepébe, a Telling Tales cím is.

Zavod Sploh, L’innomable | zas cd 009 | 2013

A nagybőgő legmélyebb regisztereiből megszólaló, sejtelmes, lassú, mély búgással nyitja Tomaž Grom szóló lemezét. Míg a nyitó szerzeményben folyamatosan árad a mély búgás, máshol a merevebb, torzabb középhangok hosszabb, rövidebb, halkabb, zajosabb váltakozása alakít ki egyfajta expresszív dinamikát. Mély, nyers, drámai és az első néhány perctől kezdve magával ragadó lemez.

A mai műsor az amerikai kortárs dzsessz New York melletti második földrajzi erőtere, Chicago körül forgott – egészen pontosan a nagyváros legeminensebb hangszeresei, és azok legújabb korongjai körül. Az adás gerincét Dave Rempis szaxofonos nemrégiben indított privát lemezkiadójának, az Aerophonic első két megjelenése alkotta, ami mellé Keefe Jackson kizárólag nádfúvósokból álló nemzetközi szeptettjének egy felvételét, valamint Jason Stein és Tim Daisy duójának Bascule című albumának címadó szerzeményét válogattuk. Chicago all-stars. Itt volt velünk mindenki, aki számít.

Intonema | int009 | 2013

Az Intonema kilencedik kiadványa a minimalizmus „less is more”, vagyis a „kevesebb több” mottójául szolgáló alapelv továbbértelmezéseként jött létre. A lemez két hosszú drone-szerű darabot tartalmaz, amiket Lucio Capece Berlinben élő és alkotó argentin származású zeneszerző saját performanszai alkalmával hozott létre. Ami a hangzóanyagot illeti: mindvégig egyetlen hanghullám enyhe változásait halljuk, amely az első tételben néhol sejtelmesebb, sötétebb, monumentálisabb; a másodikban pedig kristálytiszta, üveghangszerű, halkabb-hangosabb hullámként szólal meg.

Intonema | int008 | 2013

A Wozzeck nevű szentpétervári kísérleti projektet 2007-ben alapította Ilia Belorukov és Mikhail Ershov; Belorukov alt szaxofonon és elektronikus hangszereken, Ershov basszusgitáron játszott. Eleinte free jazzes elemeket tartalmazott drone- és ambient-szerű zenéjük, amely később a tagok szerint egyre extrémebb zajjá transzformálódott, amit szaxofonnal, laptoppal és különféle effektekkel ellátott basszusgitárral értek el. 2009-ben Pavel Medvedev gitáros és Alexey Zabelin dobos csatlakozott a két zenészhez, így négyesben kezdtek egy újabb anyag írásába, amely matek-metál riffekkel tarkított improvizatív darabokat tartalmazott. A csapat ezután trióként folytatta működését: gitáros nélkül dolgoztak együtt az utóbbi három évben – így jött létre az Act 5 anyaga is.

Sőrés Zsolt, a hazai kísérleti zenei színtér tapasztalt alkotója és teoretikusa ezúttal Bolcsó Bálint zeneszerzővel tart két, egymást kiegészítő workshopot az improvizáció és az elektronikus zene iránt érdeklődőknek. Az április 12-től 14-ig tartó háromnapos intenzív műhelymunka-sorozatnak és az azt követő zárókoncertnek a debreceni MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központ ad otthont. A workshop részvételi díja 12 ezer forint; jelentkezni a jazzzzzzzaj@gmail.com e-mail címen lehet. A szervezők minden érdeklődőt szeretettel várnak – előképzettségtől függetlenül. Kapcsolódó hír: tesztüzemmódban elindult a Jazzaj koncertszervező csoport honlapja sok-sok fotóval, videóval és letölthető hanganyaggal.

Transzatlanti kollaborációk uralták a ma esti Musique Grotesque hatvan percét, kezdve Joe McPhee és Paul Hession szaxofon-dob kettősétől Charlotte Hug brácsás és Fred Lonberg-Holm csellista duóján át egészen John Butcher szaxofonos John Edwards nagybőgőssel és John Butcher dobossal felálló The Apophonics nevű triójáig. Nem csak földrajzilag, de különös megfoghatatlanságával is kilóg a sorból a Gratkowski-Nabatov-Schmickler hármas produkciója, amit csak most, megjelenése után közel négy évvel ismertünk meg. Lelkesítő, kiváló lemez!