Improv.hu

A ma esti műsorban elsőként az európai szabad improvizációs zene históriájának legrégebben alakult, megszakítások és tagcserék nélkül, ma is működő hármasának, a Schlippenbach Trio legelső, ám mindeddig fiókban maradt ’72-es koncertfelvételei közül forgattunk le egyet; ezt a Daunik Lazro-Joëlle Léandre szaxofon-nagybőgő kettős, majd a Peter Evans Quintet második korongja követte; befejezésként pedig az Aki Takase-Alexander von Schlippenbach zongorista-házaspár Eric Dolphy előtt tisztelgő kiváló tribute-lemezéről játszottunk. Szabad dzsessz a legnagyobbaktól.

Intonema | int012 | 2014

A szentpétervári kísérleti zenész debütáló szólóalbuma a helyi Majakovszkij Központi Városi Könyvtár körtermében 2013 őszén előadott koncertjének felvételét tartalmazza. A lemezbelső tanúsága szerint Popovskiy a fellépése során lap steel gitárt, elektronikát és apró tárgyakat használt, amely hangszereket a felvételből ugyan nem ismerünk fel mindig, de ennek jelentősége a zene hallgatása során teljesen jelentéktelenné válik, mert az előadás oly mértékben redukált, hogy egy idő után az itt-ott megszólaló hangok és a közéjük ékelt csendek váltakozásának dinamikájára irányul a figyelem.

Nem kellett sokáig várni az év első lelkesítő hírére, ugyanis rögtön három izgalmasnak tűnő anyaggal jelentkezik február legelején az amerikai Erstwhile lemezkiadó. Matterings címmel érkezik Jeph Jerman és Tim Barnes első közös munkája, Schwarze Riesenfalter címre hallgat Graham Lambkin és Michael Pisaro debütáló duólemeze, Éric La Casa és Taku Unami pedig egy Parazoan Mapping című koronggal jelentkezik. És ha ez nem lenne elég, idén érkezik az Erstwhile ErstClass névre keresztelt alkiadójának első két albuma is: Pisaro háromlemezes Piano című anyaga (előadja: Reinier Van Houdt), valamint egy Manfred Werder kiadvány, amin Cristián Alvear és Greg Stuart játssza Werder darabjait.

Többéves hagyományunkhoz híven, december utolsó napján ismét visszatekintettünk az évre, és megpróbáltuk „toptízes” listák formájában összegyűjteni, hogy melyek voltak a 2014-as esztendő legemlékezetesebb kiadványai, koncertjei. Idén ismét mérhetetlenül sok lemez, ráadásul mérhetetlenül sok jó lemez látott napvilágot, így most is erősen gondolkodtunk, hogy tízes helyett húszas listákat állítunk össze, de végül a szigorúbb szelektálás mellett döntöttünk. Mivel annyi kiváló anyag jött velünk szembe, hogy képtelenség lenne egy-egy zeneszerzőt, hangszerest, együttest vagy lemezt kiemelni, ezt ebben az évben kivételesen nem is tesszük meg; képzeletbeli „az év kiadója”-díjunkat viszont az osztrák Trostnak – és persze a labelt vezető Konstantin Drobilnak – ítéljük. Íme, 2014-ben ezeket szerettük a legjobban…

A szenteste és a szeretet nagybetűs ünnepére való tekintettel, ma este kizárólag csodaszép zenéket hoztunk az adásba. Az ajándékbontás és az ünnepi vacsora között itt volt velünk az AMM (Keith Rowe-John Tilbury-Eddie Prévost felállásban), Eva-Maria Houben, Jürg Frey és Morton Feldman egy-egy kompozíciója. Idén még egy műsorunk lesz, mégpedig szilveszterkor, ami előreláthatólag csak úgy, mint a mai, felvételről fog szólni. Élő adással január első hetében jelentkezünk legközelebb, addig is nyugalmas ünnepeket kívánunk, találkozunk 2015-ben! Izgalmas év lesz.

Egy bakelitlemezt, egy magnókazettát, és egy cdr-korongot digitalizáltunk a mai adásba – és ezzel szépen lassan elkezdjük az utóbbi három hónapban, Londonban összegyűjtött hangzóanyagok bemutatását. Három kicsi, de annál nagyobb hatású label egy-egy kiadványát válogattuk be a ma esti Musique Grotesque-be: Roscoe Mitchell, John Edwards és a 2012 tavaszán elhunyt Tony Marsh triólemeze még tavaly jelent meg a Cafe Oto fanatikus stábjának köszönhetően; Guillaume Viltard legfrissebb nagybőgő-szólólemezét az év első felében adta ki az eddig kizárólag kazettákban utazó Earshots! kiadó; a Mark Browne-Daniel Thompson-Richard Sanderson hármas bemutatkozó albumát pedig Sanderson Linear Obsessional nevű diy-mikrokiadója adta ki az elmúlt hónapban. Három kiadvány, három szerethető produkció a brit fővárosból, a szabadimprovizációs zene egyik legkuszább dzsungeléből.

Szombat este ezúttal nem a szabad improvizációé, hanem a komponált kortárs zenéé volt a főszerep a Hundred Years Gallery kiállítótermében: Thanos Chrysakis görög laptopzenész-zeneszerző kezdeményezésére Julie Kjær dán szaxofonos-fuvolás, illetve Chris Cundy brit klarinétos adott elő féltucat fúvósokra írt darabot, köztük Chrysakis Grus Grus című művét, amit itt és most hallhatott először a közönség. Az est során Christian Wolff Isn’t This A Time-ját, Julie Kjær magyar című Ülőhely, Állóhely kompozícióját, Cornelius Cardew Mountains-át; a rövid szünet után Ton de Leeuw szintén Mountains című darabját, Thanos Chrysakis már említett szerzeményét, befejezésként pedig Dave Smith Off Peak Single From Symi című művét játszották el a hangszeresek. Nagyon úgy tűnik, ez volt az utolsó idei koncertélményünk Londonban. Nos, keresve sem találhattunk volna méltóbb lezárást a 2014-es szezonnak.

Új albumot jelentetett meg december elején Jonas Kocher svájci tangóharmonikás-zeneszerző privát kiadója, a Flexion Records. A Thirty And One Pianos című korong Jacques Demierre zongorista harminc (!) zongorára komponált háromtételes darabját, valamint egy Demierre által játszott 2000-es, vagyis közel 15 éves zongoraszólót tartalmaz. A grandiózus zongoraprojekt előadását – amit maga Jacques Demierre dirigált – 2012 szeptemberében rögzítették a genfi Cave12 klub Cataclysme Pianos című háromnapos zongorafesztiválján. A részletek alapján erős, gyönyörű zene.

Asphodels Abide címmel jelenik meg a hetekben Thanos Chrysakis laptopzenész, Chris Cundy basszusklarinétos és James O’Sullivan gitáros első trióalbuma az Aural Terrains lemezkiadónál. Bár a hármas korábban Σύρτiς (Syrtis) néven adott már alkalmi koncerteket, és a tagok számtalan nagyobb formációban játszottak már együtt, ez az első közös stúdiómunkájuk. Szorosan kapcsolódó értesülés, hogy a – nemrég a budapesti Műcsarnokban rendezett Az érzékelhető határán című kiállításon is szerepelt – Chrysakis által vezetett kortárszenei kiadó soron következő megjelenése a Thanos Chrysakis-Chris Cundy páros Music For Chamber Organ And Contra Bass Clarinet című, grandiózusnak ígérkező anyaga lesz.

Ma este a skandináv országoktól indulva New York-ig kalandoztunk, útitársaink pedig kiváló szaxofonosok által vezetett free jazz formációk voltak. A svéd és norvég hangszeresekből álló All Included kvintettet már kétszer is volt szerencsénk élőben látni, a War In A Child című kompozíció az eddigi egyetlen albumukról szólt; a második felvétel Frode Gjerstad és Paal Nilssen-Love közös projektjének 2006-ban, Belgiumban rögzített koncertlemezéről forgott, amin történetesen nem kisebb zenészóriás közreműködik, mint Sabir Mateen. Harmadikként a Cymerman-Parker-Wooley fúvóstrió nemrég megjelent albumának a második tétele szólt; zárásként pedig egy fiatal, ám szerintünk egészen figyelemreméltó amerikai tenoros, Travis Laplante szintén viszonylag friss kiadványról játszottunk.