19
September, 2017
Tuesday

Grencsó Kollektíva

Juhász László 2002 október 10.

2002. szeptember 25. | Szeged, Régi Zsinagóga

Kissé tétovázva és késlekedve, ám végül legnagyobb szerencsénkre ismét – mint már régóta minden évben – beindult a zenei programsorozat az Alterrában, azaz a Kortárs Előadóművészeti Központban a szegedi Régi Zsinagógában a MASZK Egyesület áldásos szervezési tevékenységének köszönhetően. A jelenleg anyagi problémákkal küszködő egyesület egy lerövidített, ám annál velősebb, igényesebb és sokszínűbb programot állított össze mostani rövid, mindössze másfél hónapos évadjára.

Az Odessa Klezmer Band koncertje után a második zenés program a Grencsó István vezette társulat fellépése volt. Grencsót – akit nyugodt szívvel nevezhetünk a honi kortárs dzsessz egyik legjelesebb orákulumának – az utóbbi időszakban én kizárólag csak kibővített kollektívájának, a soktagú Grencsó Kollektíva Plusz élén, illetve az animás Prieger Zsolt és Németh Gergely vezette Dubcity Fanatikz élő fellépéseinek egyik fúvósaként láttam muzsikálni; most azonban a korábbi felállásokat idézően, trió formációval lépett színpadra, amely természetesen egy sokkal intimebb hangvételt igényelt a zenészek részéről és hasonlóan intim hangulatot teremtett a közönség számára…

Ami a trió további tagjait illeti, nagybőgőn Benkő Róbert, dobokon pedig a meghirdetettel ellentétben nem Jeszenszky György, hanem egy fiatal, ám annál tehetségesebb hangszeres, Sárvári Kovács Zsolt tevékenykedett. Szándékosan nem írom, hogy még két zenész kísérte vagy asszisztált Grencsó szaxofonjátékához, hiszen ebben a formációban keresve sem találnánk a másiknak alárendelt hangszerest, így nem is élvez senki prioritást a másikkal szemben. Itt három kiváló zenész van, három szuverén zenei egyéniség, akiknek az a legfőbb ismérvük, hogy tökéletesen beszélik a dzsessz nyelvét.

Tehát a zenekar a színpadon, a mindössze 40-50 főt számláló közönség pedig feszülten várja a kezdést, ami után pár perccel rögtön ki is derül, hogy a ma esti koncert során a fő hangsúly a három évvel ezelőtt napvilágot látott Rejtély című feldolgozáslemez anyagán, tehát a ’50-’60-as évek, azaz a Kádár-éra legnépszerűbb magyar táncdalainak sajátságos interpretációin van. Két-három saját szerzeménytől eltekintve jöttek is szép sorjában a már említett lemez legnagyszerűbb számai, úgy mint a Nyáresti szerenád, a Bocsánat, hogyha kérdem, az Ott fogsz majd sírni… és persze az elmaradhatatlan Fényes Szabolcs szerzemény, a Rejtély. A színpadon tökéletes összhang és átszellemülés, Grencsó szinte azonosul hangszerével, elképesztő grimaszok, hihetetlen beleélés. Egy-egy jól ismert régi melódiára free-jellegű harsány kirohanások válaszolnak. Benkő is már-már tangózik bőgőjével, fölé hajol, elgáncsolja; a dobos pedig éppen olyan magabiztosan improvizál, mint ahogyan az alapokat hozza. A legnagyobb ovációt ezúttal a Látod, ez a szerelem című vadul szvingelő, lendületes átírat kezdő taktusai váltották ki a közönségből; ekkorra már mindenkinél beindult a lábtempó, hiszen nem volt a Zsinagóga termében olyan láb, amely ne dobolt volna. A szűk másfél órás program a Már nem haragszom rád című lírai darabbal zárult, ami után kellemesen telítődve, finom muzsikával jóllakottan, elégedetten indulhattunk haza, hogy aztán otthon folytassuk az eddigi Grencsó-életművet a Villa Negrával vagy éppen a modernebb hangvételű, néhol már-már drasztikusan eklektikus 7 ének az utolsó mohikánoknak című lemezzel.

grencso.hu

Hozzászólás




Legutóbbi kommentek

Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.

Legutóbbi kommentek