19
September, 2017
Tuesday

Erstwhile | 007 | 2000

Földöntúli, végletekig kicsavart kísérleti zene. Érdekes, de nem jó. Ezekre gondoltam John Butcher és Phil Durrant kettősének új albumának első hallgatása közben. Az Erstwhile label hetedik kiadványán hallható zene valahol a brit spontán dzsessz és az absztrakt elektronika határmezsgyéjén húzódik.

A szaxofonos Butcher és a hegedűn kezdő, majd elektronikus hangszerekre váltó Durrant az angol improvizációs színtér talán két legkísérletezőbb kedvű résztvevője, akik húsz éve zenélnek együtt kisebb-nagyobb formációkban. Játszottak közösen a helyi szcéna legprominensebb hangszereseivel, mindketten készítettek szólófelvételeket, 1984-ben pedig John Russell gitárossal alapítottak egy akusztikus triót, ami mind a mai napig létezik, alkot: lemezeket készít és koncertezik.

John Butcher és Phil Durrant a kilencvenes évek második felében kezdett a szaxofon hangjának valós időben való manipulálásával kísérletezni, aminek – némi túlzással – egyik mérföldköve a Requests And Antisongs lemez. A módszer látszólag egyszerű, a végeredmény viszont felettébb hatásos: Durrant „real time” módosítja Butcher szaxofonjátékát. Közös kísérletük első dokumentuma a Wobbly Rail lemezkiadónál megjelentetett 1998-as Secret Measures című album – ami nem mellékesen a duó első élő fellépését tartalmazza.

Kettős improvizációt hallunk tehát: John Butcher fújja a maga sajátos módján – már ez egy hibátlan produkció, ami önmagában is megállná a helyét -, amin Durrant még „csavar” egyet saját tetszése szerint, illetve a már elhangzott hangok töredékeiből egy állandóan változó szőnyeget terít a valós időben érkező újabb és újabb szaxofonhangok alá. A Requests And Antisongs a bemutatkozó lemezzel ellentétben már egy jól kimunkált, gondosan rögzített stúdióanyag, amit a páros Londonban vett fel Toby Robinson segédletével. A korongon 11 felvétel hallható, a darabok játékideje 1 és 9 perc között mozog. Nem tudom, van-e a számcímek és Durrant technikája között valami összefüggés, de a felvételek egy-egy csomózási, hurkolási és kötéstechnika után kapták a nevüket. A lemezt nyitó Sheet Bend (lobogó kötés) a hajósoknál a kötél meghosszabbítására, illetve a kötelek egymáshoz való rögzítésre használatos csomót jelenti. Az album egyik csúcspontját, a Prusik Loopot (Prusik hurok) Karl Prusik osztrák hegymászó találta ki, mások szerint viszont Prusik úr valójában egy zenetanár volt, aki a csomót az elszakadt hegedűhúrok összekötésére használta. Bárhogy is legyen, a Requests And Antisongs felvételei a duóban zenélő muzsikusok egy újszerű, már-már tudathasadásos dialógusát mutatják be.

Talán túlzásnak tűnhet, de John Butcher és Phil Durrant önfeledt játszadozása jelenleg egyike a legérdekesebb elektroakusztikus zenei kísérleteknek, amiket az utóbbi időben hallottam. És még egyszer: a lemez érdekes, de nem jó.

1. Sheet Bend [6:38] 2. Jansik [1:00] 3. Sliding Chinese Crown [4:51] 4. Eye Splice [1:39] 5. Kreuzklem [5:05] 6. Bimini Twist [7:11] 7. Prusik Loop [7:40] 8. Float Stop [3:31] 9. Flemish Eye [5:18] 10. Palomar [8:58] 11. Japanese Square Lashing [6:25]

johnbutcher.org.uk
myspace.com/phildurrant
erstwhilerecords.com

Hozzászólási lehetőség kikapcsolva

Legutóbbi kommentek

Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.

Legutóbbi kommentek

Matt Weston – Not To Be Taken Away

Dusted Hoffman
2008. október 5.

Musique Grotesque | 2014. június 25.

admin
2014. június 25.

Elhunyt Sean Bergin szaxofonos

Juhász László
2012. szeptember 1.

Tujiko Noriko – Hard Ni Sasete (Make Me Hard)

Dusted Hoffman
2003. február 23.