20
September, 2017
Wednesday

Tujiko Noriko – Hard Ni Sasete (Make Me Hard)

Dusted Hoffman 2003 február 23.

Mego | MEGO 062 | 2002

A japán Tujiko Noriko harmadik nagylemezét hallgatva szüntelenül tódulnak elém a nemzetiségüket tekintve azonos előadók nevei, kezdve a Cibo Matto-tól, a Pizzicato Five-on és a Qypthone-on át, egészen az eX-Girlig. Persze a Tujiko Noriko által összebarkácsolt zene eszközeiben és törekvéseiben merőben más tónussal bír, mint az előbb említett előadók munkái, mégis van bennük valami közös. Talán a bájos és jó értelemben vett – és akár viccesnek is mondható – bugyutaság? Lehetséges.

Az Osakában született, de jelenleg Tokió és Párizs között ingázó Tujiko Noriko zenéje egy nagyon minimál, nagyon lo-fi hibridzene, amit jobb híján talán elektronikus poszt-popként lehetne definiálni. A magát egy bohókás rebellisként feltűntetni kívánó Tujiko Noriko zenei művészete valahol a már-már giccsesen melódikus pop és a kortárs elektronika határán lavírozik. A teljességgel kaotikusnak tetsző ritmusképletek, a különböző hangminták vakmerő összeollózása, összemontírozása a várttal ellentétben nem a frusztrált kapkodás látszatát eredményezi, hanem egy kellemesen összefogott egységet mutat. A magát különféle szintetizátorokon, samplereken, számítógépeken és egyéb elektronikus ketyeréken kísérő hölgy szerzeményeinek legtöbbjében saját anyanyelvén, japánul dalolászik, ám ha angolul énekelne, valószínűleg akkor sem lehetne érteni, hogy miket is motyog kislányosan ártatlan, elragadóan álmatag hangján. Képzeljük el, hogy Björk japánul énekel! Nos, körülbelül ilyen Noriko hangja.

Noriko Keshou To Heitai című debütáló albumát még Japánban jelentette meg valamikor 2000-ben, majd egy Peter „Pita” Rehbergnek kézbesített demóanyagnak köszönhetően került a jobbnál jobb elektronikus újzenéket bemutató bécsi Mego-hoz. Második, Shojo Toshi című lemeze már itt látott napvilágot 2001 májusában, amit rá egy évre egy 12”-es bakelit korong követett I Forgot The Title címmel, ami történetesen négy számot tartalmazott a mára már nagy ritkaságnak számító legelső lemezről, plusz egy Ausztriában rögzített élő felvételt. Itt tartunk most, hiszen a kilenc zseniális tételt tartalmazó Hard Ni Sasete (Make Me Hard) 2002 őszén jelent meg, nem kis örömet okozva ezzel Noriko, és persze az egzotikus és kellemesen bizarr zenék rajongóinak. A lemez összetett és eklektikus, ám rendkívül összefogott. Szürreális, álomszerű világa meglehetősen furcsa, ugyanakkor emberi melegséget és játékosságot sugároz. Bájos kis lemez bájos kis zenével és van egy olyan érzésem, hogy a szerző egyáltalán nem várja el a hallgatóktól, hogy munkáját véresen komolyan vegyék. Ez lenne a XXI. század popzenéje? Lehetséges.

1. Shore Angel [5:58] 2. Give Face [7:12] 3. Fly [7:39] 4. Wire [6:30] 5. Karappo [5:25] 6. Penguin [8:02] 7. Mugen Ressha [6:12] 8. Bikini [3:03] 9. Sea [10:55]

tujikonoriko.com
editionsmego.com

Hozzászólási lehetőség kikapcsolva

Legutóbbi kommentek

Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.