24
September, 2017
Sunday

John Zorn – The Unknown Masada

Juhász László 2003 szeptember 14.

Tzadik | TZ 7181 | 2003

A Masada kvartett alakulásának tizedik évfordulóját ünneplő sorozat harmadik része a The Unknown Masada, ami nagyjából ugyanazon koncepció alapján rendeződik, mint a széria előző két darabja. Míg az első, Masada Guitars-on három szólógitáros értelmezte újra John Zorn Masada daloskönyvének néhány tételét, addig a második, a dupla Voices In The Wilderness-en több tucat zenekar és egyéni előadó dolgozott fel a már említett dalokból.

A harmadik „tisztelgő” lemezen is a legkülönbözőbb zenészek játszanak Masada dalokat, ám ezúttal a dolog érdekessége az, hogy eddig sosem hallott, teljesen ismeretlen dallamokat. Érdekes lenne hallani egy-két átírat eredetijét, hiszen a lemezen találhatunk – sok feledhető mellett – néhány igazán kiemelkedő dalt, de talán nem véletlen, hogy az itt feldolgozott tételek eredetijei annak idején nem kerültek rá a tíz hivatalos Masada album egyikére sem.

A feldolgozók között természetesen most is a New York-i downtown szcéna eminensei találhatóak, kezdve a lemezt nyitó csellista Erik Friedlanderrel, Zorn egyik közeli kollégájával, a Masada String Trio oszlopos tagjával. Őt követi a gitáros Jon Madof vezette Rashanim, majd következik az album első igazán megkapó felvétele (Vehuel), amit az eredeti Masada három tagja – Zorn szaxofonon, Dave Douglas trombitán és Greg Cohen bőgőn -, valamint két vendégzenész, a dobos Ben Perowsky és a másodszaxofonos Greg Tardy játszik. Ezután pedig jönnek szép sorjában az erőteljesebb, és a sajnos kevésbé sikerült, visszafogottabb – vagy éppen túlságosan is harsány – interpretációk. Szívesen feledném például Yoshida Tatsuya prog-rock próbálkozását (Shofetim) vagy a lemezt záró Eyvind Kang, szintén a ’70-es évek progresszív rockzenéit idéző átiratát (Belimah), ám a Mike Patton nevével fémjelzett Fantômas sem tudott különösebb újdonsággal szolgálni. (Legalábbis legutóbbi, The Director’s Cut című lemezük óta.)

Az album tele van meghökkentő és bizarr zenei megoldásokkal, merész húzásokkal, amik hol szerencsésen sülnek el, hol kevésbé. Ami tény: az Ismeretlen Masada legszebb pillanatait a tradicionális jiddis muzsikák felől közelítő Naftule’s Dream és a bandurás Julian Kytasty; valamint Ikue Mori és Wadada Leo Smith laptop-trombita duója adja. Talán ez a három átdolgozás tudja a leghűbben és legautentikusabban visszaadni azt a hangulatot, ami az eredeti Masada szerzeményeknek a sajátja: a fájdalom és az emelkedettség gyönyörűséges kettősét.

Vegyes érzésekkel tölt el a The Unknown Masada, hiszen összehasonlítási alap híján igen nehéz eldönteni, hogy a haloványabb szerzemények esetében pontosan hol is veszett el a lényeg. Nem tudni, hogy az átdolgozandó eredetik voltak eleve gyengébbek, vagy esetleg az interpretáló hibázott valahol. Mindemellett nem mondom azt, hogy rossz lenne a lemez, de az szinte tökéletesen biztos: a közelébe sem ér a Bar Kokhba vagy a The Circle Maker zsenialitásának, szépségének, magasságának.

1. Kinyan (by Erik Friedlander) [4:50] 2. Olamim (by Rashanim) [3:48] 3. Vehuel (by Dave Douglas) [5:32] 4. Shofetim (by Yoshida Tatsuya) [3:02] 5. Partzuf (by Naftule’s Dream) [4:22] 6. Zarach (by Jamie Saft) [6:57] 7. Shagal (by Zahava Seewald) [6:46] 8. Herem (by Koby Israelite) [5:06] 9. Kadmut (by Julian Kytasty) [4:44] 10. Zemaraim (by Fantômas) [3:34] 11. Demai (by Wadada Leo Smith) [6:22] 12. Belimah (by Eyvind Kang) [4:09]

tzadik.com

Hozzászólási lehetőség kikapcsolva

Legutóbbi kommentek

Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.

Legutóbbi kommentek