28
March, 2017
Tuesday

Don Byron Sextet, Nigun

Juhász László 2003 október 22.

2003. október 15-17. | Szeged, Belvárosi Kikötő, Belvárosi Mozi

Ismét lesznek Szegedi Jazz Napok! – ezzel a lelkes felkiáltással meglehetősen gyakorta lehetett találkozni már a fesztivált megelőző hónapokban is; és valóban örvendetes a tény, miszerint Szeged város vezetése – néhány éves sajnálatos kihagyás után – ismét támogatja a dzsessznapok létrejöttét, hiszen a fesztivál igen patinás múltra tekint vissza, ám a megfelelő anyagi háttér nem mindig állt a szervezők rendelkezésére. Bár az idei koncertsorozat több okból sem tekinthető egyértelmű sikernek, mégis látok rá reményt, hogy mostantól kezdve évente, hagyományos jelleggel, ismét legyenek Szegedi Jazz Napok…

A nemzetközi rangú fesztiválnak ezúttal két koncerthelyszíne volt, melyek számtalan szempontból még mindig nem tekinthetők tökéletesnek, viszont az már mindenképpen örvendetes tény, hogy a programokat kimozdították az eleddig azoknak helyet adó Szegedi Ifjúsági Ház nagyterméből, melynek csengő-bongó akusztikája már sajnos többször bizonyította, hogy a terem tökéletesen alkalmatlan élő koncertek rendezésére. A négy napos fesztivál első, mintegy bevezető napjának fellépéseinek a Belvárosi Kikötő nevezetű, berendezésében az angol pubokra emlékeztető hely adott otthont; a kis helynek köszönhetően végre igazi dzsessz-klub hangulat, összesen talán 10-12 asztal, a koncertekre későn érkezők már keresve sem találtak volna ülőhelyet, tehát az megjelentek számára ezen az estén nem lehetett panasz. Elsőként a tradicionális jiddis muzsikát – klezmer, szefárd, szakrális – és az improvizatív dzsesszt ötvöző Nigun zenekar lépett színpadra. A valamivel több mint egy órás programjukban csak elvétve játszottak a Klez-Jazz című bemutatkozó albumukról, a koncert nagyobb hányadát főleg új vagy eddig még kiadatlan dalok tették ki, meg persze ráadásként a Chayah című Masada feldolgozás! A hazánkban igazán egyedülállót alkotó együttes ezúttal négy taggal érkezett a fesztiválra, az alap trióhoz (Párniczky András – gitár, Nagy Péter – nagybőgő és Gavallér Csaba – dobok) most Vázsonyi János alt-szaxofonos csatlakozott. Talán nem alaptalan azt állítani, hogy egy zseniális koncertet adott a Nigun, akiknek ez volt az első szegedi fellépése, azt pedig csak remélni tudom, hogy nem az utolsó… Az nyitó nap második fellépője a Szerbiából érkező, ám jelenleg Svédországban élő és alkotó Nikola Mitrović és triója volt. Nikola Mitrović erre az estére egy Chet Bakert megidéző kvázi emlékprogrammal készült, melynek során szinte tökéletesen fogta meg és teremtette újra Chet jólesően melodikus és érzelmes trombitajátékát, valamint hamiskás, suttogós-motyogós énekét. Mitrović-tyot mindössze egy zongorista (Ivan Aleksijević) és egy bőgős (Predrag Revišin) kísérte, ám ez éppen elegendő volt az összetéveszthetetlenül Baker-i atmosztéra megteremtésére. Az szinte rögtön kiderült, hogy Mitrović avatott ismerője Chet Baker életének és életművének, a számok között hosszú-hosszú anekdotákat mesélt a józan életűnek a legjobb indulattal sem mondható trombitavirtuóz egyes életszakaszairól. A koncert érdekessége, hogy az utolsó két-három számban a szabadkai gitáros, Kurina Kornél is csatlakozott a trióhoz, aki már nem teljesen ismeretlen a szegedi dzsesszközönségnek. Összességében, az első nap biztató felütése volt az újjáéledő Jazz Napoknak: két igazán kiváló zenekar, kifogástalan hangosítás, a remek helyszínválasztásnak köszönhetően pedig – még ha csak egy napra is – végre méltó helyükre kerültek a koncertek!

A második naptól kezdve a fellépések a Belvárosi Mozi nagytermében kerültek megrendezésre, október 16-én csütörtökön a magyar Blahó Attila Quartet koncertje nyitotta a programot, majd a francia Renaud Garcia-Fons Trio lépett a filmszínház színpadára, végezetül pedig a skót Martin Taylor szóló gitárkoncertjét hallgathatta a közönség. A csütörtöki nap tudatos kihagyása után következhetett a Szegei Jazz Napok talán legerősebb és legkívánatosabb estéje. Az első sokkot azonban mindjárt az érdeklődők gyér száma okozta, majd pedig a szervezők azon politikája, hogy a kedvezményes jegyet váltó diákokat a mozi emeleti erkélyére szorították be, ami azért valljuk be nem volt egy korrekt húzás a rendezvény házigazdáitól. Így tehát a erkélyen egy nyomorgó telt ház, a földszinten pedig egy ürességtől kongó moziteremben elvesző, mintegy 50-60 érdeklődő várta a fellépőket… Elsőként a román Mircea Tiberian és nemzetközi csapata vette birtokába a emelvényt, akik ezen az estén egy éppen készülő hanglemez anyagát mutatták be. Tiberian jelenleg a Bukaresti Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszakán tanít zongorát, a Bukarest Jazz Festival kurátora, ám ezen kívül még számtalan jazz-elméleti tanulmány és lemezmegjelenés köthető a nevéhez. Koncertje igazi ínyencfalat volt az avantgárd dzsessz kedvelőinek, aktuális formációjával kiválóan lavírozott a kiszámítható standard formulák és a komplex, rögtönzött szabadzenélés között. Egy-egy kellemes indítást disszonáns kitörések követtek, de csak azért, hogy onnan a legmeglepőbb váltással lehessen visszatérni egy negédes melódiához, ahonnan ismét rendesen neki lehet rugaszkodni. Az amerikai Ben Abarbanel-Wolf tenoros, a német Jan Roder bőgős és a szintén német Maurice de Martin dobos viszonylagos fiatal koruk ellenére kellő hangszerismerettel és invencióval rendelkeztek, így koncertjük végén már sejtettem, hogy a Jazz Napok egyik legzseniálisabb fellépését hallhattuk! Egy rövid szünet után következett a hegedűs Lantos Zoltán és az ő Mirrorworld-je, akik tőlem a lehető legtávolabb álló zenét játszották. Stílusukat leginkább a world jazz irányzatához lehetne sorolni, amelyben a magyar népzene gyökerei éppúgy megtalálhatóak, mint a meditatív keleti zene (pl. az indiai klasszikus zene) vagy éppen a kortárs klasszikus- és free jazz. A számos egzotikus hangszer és az általam egyébként igen nagyra tartott Dresch Mihály fúvós játéka ezúttal nem tudott meggyőzni, igaz, ekkor – talán nem meglepő – már Don Byron-on és bandáján járt az eszem…

A Mirrorworld fellépése, illetve az azt követő majd’ háromnegyed órás átszerelés után végre színpadon a világ egyik legjobb klarinétosa és aktuális, afro-karibi és latin-amerikai hagyományokból építkező együttese. A ritmusszekció nagyon erős: Ben Wittman dobol, Milton Cardona kongán és egyéb karibi perkákon, Leo Traversa basszugitáron és a hangfelvételen szereplő Edsel Gomez helyett most George Colligan játszott zongorán. Byron dallam-társa James Zollar trombitán

A feszivál záró napján a lengyel Zbigniew Namyslowski Quintet, az orosz Ivan Smirnov Group és az amerikai Oregon a bolgár kavalossal, Theodossii Spassov kiegészülve lépett színpadra. Rendkívül dícséretes, hogy a szervezők kapcsolódó programokkal tették színesebbé a fesztivált, hiszen a koncertek ideje alatt High End kiállítást és bemutatókat tartottak, a mozi területén fotókiállítást rendeztek Révész Róbert képeiből Kanizsa Jazz 2003 címmel, a szomszédos Fimtékában pedig dzsesszel kapcsolatos filmeket vetítettek négy napon keresztül. Reményteli visszatérés.

donbyron.com

Hozzászólás




Legutóbbi kommentek

Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.