21
September, 2017
Thursday

Lucas Niggli’s Big Zoom

Juhász László 2004 február 5.

2004. január 31. | Budapest, A38

Lucas Niggli a svájci improvizatív- és újzenei szcéna egyik legjelesebb dobosa, akivel kapcsolatosan sűrűn emlegetett kuriózum, hogy egyszerre nyolc-kilenc zenei projektet vezet. Tavaly Niggli már „majdnem” járt nálunk Steamboat Switzerland nevű zenekarával, ám végül az együttes basszusgitárosának egy másik formációja adott egy zseniális koncertet, ez volt a tavaszi X-Peripheria fesztiválon fellépő Caspar Brötzmann, Marino Pliakas és Michael Wertmüller triója. A Steamboat Switzerland ’99 őszén már adott egy állítólagosan fergeteges koncertet hazánkban, amelyből később aztán koncertlemez is készült – Steamboat Switzerland: Budapest (Grob, 2001) –, és amit nagy lelkesedéssel és elragadtatással referált a szaksajtó; mivel arról az estről sajnos lemaradtam és Niggli szerteágazó munkásságának egy töredékét eddig csak hanglemezekről ismertem, nem volt meglepő, hogy a szokásosnál jóval nagyobb izgalommal vártam a Pro Helvetia Svájci Kulturalapítvány által támogatott fellépést…

Az előzetesen meghirdetett kezdési időpont után percre pontosan fél órával színpadon az öt zenész, felsorakozva egy képzeletbeli, a színpad szélével párhuzamos egyenes vonal mentén, ezzel is jelképesen tiltakozva a szólistákat a frontvonalba állító és a háttérbe száműzött ritmusszekciót mutató, jól megszokott színpadkép ellen. Balról jobbra: a klarinétos és basszusklarinétos Claudio Puntin, a zenekar legfiatalabb tagja, ám aki az Ensemble Modernnel már éppúgy zenélt együtt, mint a gitáros Fred Frith-szel… Közvetlenül mellette a zenekar másik fúvósa, a harsonán és melodikán játszó Nils Wogram, aki szintén fiatal kora ellenére már ismert és elismert tagja a mai európai dzsessz- és újzenei mozgalomnak. Szorosan mellette a gitáros, a német Philipp Schaufelberger, aki szintén tetszetős zenei portfolóval rendelkezik… A sorban jobbra haladva következik a Big Zoom legidősebb tagja, a bőgős Peter Herbert, akinek mi sem bizonyítja jobban sokoldalúságát, mint hogy évenkénti kb. száz fellépés, film- és színházi zenék írása mellett saját internetes lemezkiadót is igazgat (Aziza Music). A színpad jobb szélén pedig a dobos/zenekarvezető Lucas Niggli, aki bevezetőként bemutatja a kedvenc kollektíváját, és ígéretet tesz egy izgalmas, előreláthatólag 70 perces programra.

A zenekar bevett szokása, hogy koncertjeit egy szabad improvizációval nyitja, így kezdésként most is egy fokozatosan erősödő rögtönzött zajmasszát hallhattunk, ami megfontolt fokozatossággal csúszott át az első tételbe. Kezdetben a hangszerek „nem rendeltetés szerű használatán” volt a fő hangsúly, majd pedig finom átmenettel kialakultak az egymás mellet futó, jól elkülöníthető szólamok, megírt zenei motívumok. Ekkorra kaotikusságról már szó sem volt, inkább egyfajta kellemes, még éppen átlátható komplexitásról. A Big Zoom által interpretált zene gondosan előre megírt, amely igen kevés teret enged a hangszeresek improvizációinak. Az egészen rendkívüli hangszeres tudással bíró tagok szinte mindvégig kottából játszanak, feszülten figyelik a zenei instrukciókat, egymásra talán csak egy-egy kiállásból való visszatérés előtt pillantanak. A koncerten elővezetett kompozíciók kivétel nélkül a Rough Ride című Zoom és a Big Ball című Big Zoom lemezek tételeiből kerülnek ki. Az ígért 70 perc hihetetlen gyorsasággal elszállt, ám a kicsi, de lelkes közönség ráadásként kikényszerített a zenészekből két további számot, melyek közül a második egy meglehetősen rockos hangvételű, vaskos gitár-riffekből építkező szerzemény volt – örömmel láttam, hogy egy-két asztal alatt beindult a léggitár…

lucasniggli.ch

Hozzászólás




Legutóbbi kommentek

Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.

Legutóbbi kommentek

Csend, és ami utána van

Dusted Hoffman
2010. október 29.

Keith Rowe | Ilia Belorukov | Kurt Liedwart – Tri

Lenkes László
2014. július 6.

A Caduc lemezkiadó márciusi újdonságai

Dusted Hoffman
2016. március 4.