26
July, 2017
Wednesday

I Treni Inerti – Ura

Dusted Hoffman 2004 február 14.

Creative Sources | cs006 | 2003

Az igazán ötletes elnevezésű I Treni Inerti egy háromszemélyes projektet jelöl, aminek tagjai a barcelonai Ruth Barberán (trombita), a londoni Matt Davis (trombita) és az oportói Alfredo Costa Monteiro (tangóharmonika). A trió neve olaszul „mozdulatlan vonatokat” jelent, és keresve sem találhatott volna magának találóbb nevet ez az eddig alkalminak hitt társulás, hiszen az Ura a statikusság tökéletes megzenésítése. Nem túlzás azt állítani: az I Treni Inerti felvételeinek a csend a legfőbb szervezőeleme, hiszen itt minden a folyton-folyvást felbukkanó üresség köré szerveződik; gondoljuk ezeket csendeket akár hosszabb megtorpanásoknak, vagy olcsó hatásszüneteknek, tény, hogy a legszebb dolgok, a hangok elhalása és újjászületése mindig az effektíve hallhatatlan pontok határán történnek.

Az 56 perces lemezen helyet foglaló négy improvizációt 2002 júliusában rögzítették a barcelonai Estudi 84 stúdióban. A rögtönzések felépítése egyáltalán nem szokványos, némi túlzással akár strukturális újításról is beszélhetünk: a négy felvétel mindegyikét rendkívüli mennyiségű csend és üresség tagolja, és a hanghalálok után mindig kezdetben tétovának tűnő, majd egyre lendületesebb, intenzívebb újraindulások következnek, de csak azért, hogy aztán a hosszasan kitartott hangok újra és újra a a csendbe, a hallhatatlanságba süllyedjenek. Talán logikátlannak, és legfőképpen unalmasnak tűnhet ez a nagylemeznyi hosszúságú újra- és újraindulás, de az Urát mégis ez a folyamatos távolodás-közeledés teszi igazán megkapóvá, hiszen az album egészét más sem teszi ki, mint a zenei hangok fájdalmas lassúsággal való eltűnése.

A trombitákkal előállított szuszogós-susogós hangok már jól ismertek (Axel Dörner, Franz Hautzinger, Greg Kelley stb.), az igazi kuriózum itt a különböző preparátumokkal módosított tangóharmonika segítségével létrehozott puha neszek, vagy éppen karcos zörejek, amik az album legizgalmasabb hangjait adják. A lemez során fel-felbukkanó kereplő, surrogó zajok is valószínűleg a tangóharmonikából származnak, csak úgy, mint az ütősökre emlékeztető fémes csikorgások, nyikorgások. De az akár hagyományosnak is titulálható fújtatások és fals sípolások mellett számtalan olyan nem-konvencionális hangzás is előbukkan még Monteiro harmonikájából, amiket a legkevésbé sem várnánk ettől a hangszertől.

Lényeges, hogy az Ura szűk egy óráját kizárólag kellő odakoncentrálással, „nekiülve” érdemes végighallgatni, hiszen viszonylagos halksága miatt háttérzeneként – mint ahogyan a hasonló stílusban születő munkák túlnyomó többsége – a legkevésbé sem működik. Őszintén, kedvelem és becsülöm azokat a komponistákat és előadókat, akik megalkuvások nélkül viszik végig öntörvényű és felettébb sajátságos zenei elképzeléseiket, így az I Treni Inerti trió szimpatikus, ugyanakkor kétségtelenül magamutogató attrakciói, radikális improvizációi is már a legelső pillanattól kezdve lenyűgöztek; és az nem lehet, hogy ez csak egyetlen ember szubjektív véleménye legyen.

1. Osso [15:43] 2. Ara [6:16] 3. Level [15:12] 4. Aérea [19:07]

itreninerti.blogspot.com
creativesourcesrec.com

Hozzászólási lehetőség kikapcsolva

Legutóbbi kommentek

Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.

Legutóbbi kommentek

Két új Umlaut-kiadvány jelenik meg a Hagenfestenre

Juhász László
2011. július 26.

Rant – Land

Dusted Hoffman
2011. május 29.

Klaus Filip: 36 Days Of Earthqauke In Japan

Dusted Hoffman
2011. július 26.