21
September, 2017
Thursday

Creative Sources | cs023 | 2005

Az év elején már írtunk egy, a lisszaboni Creative Sources által megjelentetett kiadványról, azóta a kiadógazda Ernesto Rodrigues lelkesedése, illetve minilabelének kiadási kedve egyre csak növekedni látszik: az utóbbi fél évben havi négy-hat radikális szabadimprovizációt dokumentáló lemez megjelenése garantált volt. Kezdetben csak portugál és spanyol, újabban pedig mindinkább nemzetközi összetételű formációk alkalmi vagy állandó együttműködéseit publikálja a kiadó. Nem csoda tehát, hogy a Creative Sources néhány esztendő alatt szinte észrevétlenül vált az európai elektroakusztikus improvizációs zenék egyik legfontosabb kiadójává. Ezúttal egy briliáns hispán trió, az olasz Rossbin kiadónál tavaly publikált Atolón című debütáló lemezének folytatását jelentette meg.

A trió tagjai egyáltalán nem ismeretlenek a Creative Sources háza táján: az 1974-es születésű Ferran Fages idén már kiadott itt egy önálló korongot A Cavall Entre Dos Cavalls címmel; az 1964-es Alfredo Costa Monteiro is számtalan máshol publikált szólólemeze mellett egy önálló albumot (Rumeur) jelentetett itt meg; az 1966-os születésű Ruth Barberán pedig Capacidad De Pérdida címmel szintén egy szólóalkotást publikált az év elején, valamint 2003-ban Ura címmel jelentetett meg lemezt az I Treni Inerti trió tagjaként (amelynek Matt Davis mellett tagja Costa Monteiro is). Nem mellékesen, Ferran Fages és Alfredo Costa Monteiro alkotja a Cremaster nevű duót, aminek 2001 és 2003 között öt lemeze jelent meg különböző minikiadóknál. Ennyit a címekről, a kiadókról és az évszámokról, most nézzük, milyen is ez a 41 perces album.

Számtalan digitális zajzene után jóleső érzés végre akusztikus zörejeket hallani, hiszen Fages, Costa Monteiro és Barberán hármasa az elektroakusztikus rögtönzések alkalmával megszokott halk nyeszetelés és szöszmötölés helyett leginkább nagyon harsány és nagyon agresszív zajt zúdít a fülekbe. A zenészek persze csak nagyon ritkán szólaltatnak meg olyan hangokat, amiket előzetes ismereteink alapján ezektől a hangszerektől várnánk, de ez talán a legkevésbé sem meglepő. Ferran Fages analóg lemezjátszójából vélhetőleg különféle apró fémtárgyak segítségével csikar ki hangokat, Alfredo Costa Monteiro tangóharmonikája viszonylag jól felismerhető, Ruth Barberán trombitajátékán – vagy inkább trombitahasználatán – viszont abszolút az Axel Dörner-i iskola hatása érződik. A három zenész produkciója külön-külön, szólóban is izgalmas, együtt viszont még azoknál is lenyűgözőbb, páratlanabb univerzumot építenek: dús hangkötegek rendeződnek egybe a valósidejű improvizációk során, amelyekből a hangosabb és érdesebb zajok, mint éles kristályok türemkednek ki. Érleletlenül, spontán módon állnak eggyé a lemezjátszók fémes csikorgásai, a harmonika zilált fújtatásai és a trombita hajókürtszerű tülkölései, amiket végül apró zajocskák, pattogások és sercegések díszítenek fel.

Az Istmo névre keresztelt lemez két hosszabb darabot tartalmaz, amiket Wade Matthews rögzített élőben két évvel ezelőtt. Az első, mintegy 25 perces tétel a toledói Escucha Festivalon került felvételre 2003 novemberében; a második, 16 perces pedig a barcelonai Can Felipában 2003 októberében. Két relatíve hosszú improvizációról van szó, amiket nyugodt szívvel ajánlok az elektroakusztikus zörejzene kedvelőinek. Sőt: az Istmo nekik kihagyhatatlan darab.

1. Fehyst [24:50] 2. Ikhto [16:00]

ferranfages.net
costamonteiro.net
creativesourcesrec.com

Hozzászólási lehetőség kikapcsolva

Legutóbbi kommentek

Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.

Legutóbbi kommentek