11
December, 2017
Monday

Jeff Platz’s Skull Session – Rise Above

Juhász László 2005 november 13.

Skycap | cap 010 | 2003

Eddig csupán New York-ot és Chicagót gondoltam az amerikai kreatív dzsessz fővárosainak, ám e lemez tanúsága szerint Bostonban is zajlik az élet. A clevelandi származású Jeff Platz a hetvenes évek végén helyi punk-rock és hardcore garázsbandákban kezdte zenei pályáját, majd az évek során figyelme egyre inkább a free jazz korai klasszikusai és a radikálisan improvizált zenék hőskora felé irányult. Első komolyabb sikereit az általa alapított bostoni Lars Vegas gitárosaként érte el, ahonnan – néhány Egyesült Államok-beli és európai turnén keresztül – már csak néhány lépés volt egy személyesebb, szerzői formáció létrehozása. A 2002 végén életre hívott Skull Session kvartett mintha csak a hard bop érának állítana emléket: egyszerű struktúrák, már-már romantikusnak mondható melódiák, valamint – érezhetően és hallhatóan – a zenészek kollektív extázisa. Platz zenéje nem kertel, nem hezitál, egyből a zsigereket célozza meg, lényegretörő, udvariatlan, durva. Zseniális.

A 63 perces album egy harsány és kaotikus kitöréssel indít (Roshamatod), jól szemléltetve Platz punk-attitűdjét, majd pedig sorra jönnek a direkt és bárdolatlan free jazz-témák, illetve az olyan – számomra magasan kiemelkedő – szerzemények, mint például a Masadát idéző, végtelen lüktetésű Downward Chop, vagy a lemezt lezáró, bumfordi tangó-szerű Rind. Az albumon felvonultatott hét tétel mindegyike – alulról vagy felülről – súrolja a tízperces játékidőt, ami tökéletesen elég arra, hogy egy-egy téma kellően körül legyen járva, és minden hangszeres megkapja a saját tiszteletkörét. A zenészek közül az akusztikus basszusgitáron játszó Joe Morris neve, illetve a kiváló fúvós szekció (Timo Shanko – tenor szaxofon, Scott Getchell – trombita) érdemel külön említést. Platz a lemezen elsősorban zenekarvezetőként és szerzőként, mintsem játékosként van jelen; szinte minden tételben hosszú-hosszú percekre eltűnik a színről, és ha jelen van, akkor is inkább a fúvósok kapnak vezető szerepet. Luther Gray ízes dobolása mindvégig meghatározza a lemez tónusát, alapként többnyire sűrű és összetett ritmusszőnyegeket terít, ám impresszív ütései beszúrásával a csendesebb és visszafogottabb kiállásoknál is kiválóan helyt áll. A Rise Above albumot érzéseim szerint nem érdemes és talán nem is szükséges különösebben kielemezni, hiszen hallgatása közben is csak ennyi járt folyton a fejemben: kiváló zenészek játszanak kiváló szerzeményeket.

Sajnos hajlamos vagyok figyelmetlenül elsiklani a kevésbé ismert szerzők vagy előadók lemezei fölött, és ezúttal is csak egy szerencsés véletlennek köszönhetően ismerkedtem meg Jeff Platz eddigi, ám felettébb imponáló és reményteljes munkásságával.

Szumma: a Rise Above jelenleg az utóbbi hetek legsűrűbben hallgatott dzsesszlemezei között foglal helyet. Kell ennél több?

1. Roshamatod [5:49] 2. Ochre Moon [8:26] 3. Genius Syndrome [7:06] 4. Downward Chop [11:42] 5. You In Mind [10:03] 6. Open [8:09] 7. Rind [10:55]

jeff-platz.com
skycap.de

Hozzászólási lehetőség kikapcsolva

Legutóbbi kommentek

Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.

Legutóbbi kommentek

Dave Douglas – Freak In

Juhász László
2004. január 28.

Elhunyt Sean Bergin szaxofonos

Juhász László
2012. szeptember 1.

Elhunyt John Abercrombie amerikai gitáros

Juhász László
2017. augusztus 23.