25
September, 2017
Monday

Creative Sources | cs049 | 2005

Első blindre egy újabb – és nagyon sokadik – elektroakusztikus szabadimprovizáció, második-harmadik-negyedik nekifutásra viszont már egy zseniális, és jólesően póz nélküli együttzenélés, aminek bűvköréből újabb és újabb hallgatás után sem tud szabadulni a hallgató. Esetemben legalábbis így működik a svájci trió (Günter Müller bár német származású, jó ideje már Svájcban él és alkot) első közös lemeze, ami a portugál Creative Sources egyik legutóbbi kiadványa.

Az album címe ironikus is lehetne, bár véleményem szerint szimplán csak beszédes, és arra tényre reflektál, hogy a kollaborációban részt vevő három hangszeres mindegyike dobosként kezdte zenei pályáját, mára viszont Günter Müller és Jason Kahn a legkülönfélébb elektronikus berendezések segítségével állít elő hangokat. A Drumming felvételén Müller mindössze egy iPod-ot, Kahn pedig laptop elektronikát használt. Christian Wolfarth az egyetlen, aki még hagyományos, akusztikus dobfelszerelésen játszik, ez esetben például kizárólag egyetlen pergőn és egyetlen cinen.

A Drumming hanganyagát 2004. október 29-én rögzítették Svájcban, a Christian Weber és Jean-Pierre Reinle által vezetett zürichi Werkstatt Für Improvisierte Musik nevű intézményben. A cím megtévesztő lehet, de a lemeznek semmi köze Steve Reich 1971-es epikus, és mára már klasszikussá vált művéhez, újraértelmezésről vagy kvázi-remakeről tehát szó sincs. Müller, Kahn és Wolfarth ezzel a projekttel az ütősök jellegzetes hangjához, illetve az ezen hangszerek rendeltetésszerű használatához köthető sztereotípiákat próbálja kijátszani. A két elektronikán játszó hangszeres kizárólag dobok, különféle ütőhangszerek és válogatott tárgyak hangjaiból építkezik, ezeket alakítja statikus zúgássá, vagy éppen suhogó, huzat-szerű zajok lassú és nyomasztó hömpölygésévé. A lemez kilenc egységén át észrevétlenül keverednek az akusztikus és digitális zörejek, sercegések, ám ha fejhallgatóval ülünk neki a Drummingnak, akkor kiválóan hallhatóak és felismerhetőek Wolfrath akusztikus dobfelszerelésének tétova neszezései, nyers koppanásai, esetlen klaffanásai. A lemez a legkevésbé sem szűkölködik izgalmakban, zseniális nüanszokban: a monoton masszába mindig ömlenek újabb hangrétegek, vagy a pottyannak bele újabb hangporszemek, apró kisülések, puha roppanások-reccsenések. Egy bő órányi élvezetes – de azt is meg merem kockáztatni: bámulatos – hallgatnivaló, amit csak néhol zavar meg egy-egy hangosabban beviharzó hangorkán vagy a dobcinen való fülbántó mód éles csikorgás-nyikorgás.

Szeretem, ha egy zenében történik legalább annyi, hogy az képes könnydén lekötni csapongásra hajlamos figyelmünket, az pedig külön öröm, ha egy olyan kísérletben van részünk, mint amiről a Drumming is szól. Ugyanis ez a három zenész ez esetben nem késztet másra, mint hogy először zavarba essünk, majd pedig radikálisan újragondoljuk és újradefiniáljuk az ütőhangszerekkel előállított zenéről alkotott nézeteinket, gondolatainkat.

1. Drumming 1 [5:38] 2. Drumming 2 [6:23] 3. Drumming 3 [5:21] 4. Drumming 4 [6:26] 5. Drumming 5 [4:19] 6. Drumming 6 [6:26] 7. Drumming 7 [2:24] 8. Drumming 8 [6:04] 9. Drumming 9 [5:24]

guentermueller.com
jasonkahn.net
ch.wolfarth.ch.vu
creativesourcesrec.com

Hozzászólási lehetőség kikapcsolva

Legutóbbi kommentek

Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.

Legutóbbi kommentek