24
November, 2017
Friday

Klaus Janek – Caspar

Juhász László 2006 július 29.

Solponticello | SP-004 | 2001

Indulása után kevés független mini label büszkélkedhetett rögtön olyan erőteljes – a közönséget és a kritikusokat egyaránt meglepő és lenyűgöző – kezdéssel, mint az Erik Hinds vezette, athensi székhelyű Solponticello kiadó. A korábban már lelkesen méltatott katalógusnyitó kiadvány után nem sokkal jelent meg az olasz származású nagybőgős, Klaus Janek első szóló munkája, ami kétségkívül tovább emelte a szinte láthatatlanul, nagyobb felhajtások nélkül működő lemezkiadó presztízsét.

A Bolzanóban született és nevelkedett Janek szoprán- és alt-fuvolákon, illetve különféle ütősökön való kezdeti próbálkozások után váltott nagybőgőre. A hangszercserének köszönhetően rövid időn belül a helyi rock-, majd dzsesszbandák soraiban tudhatta magát. A négy- és öthúros nagybőgők adta hangzásbeli lehetőségek kreatív feltérképezése 1988-tól kezdődött, majd olyan mesterek mellett tanult, mint Mauro Muraro, Jaribou Shahib és Ludwig Streicher. Néhány esztendő múlva Klaus Janek az improvizált dzsessz olyan nagy nevű ikonjai mellett végzett műhelymunkákat, mint Peter Kowald, Lawrence D. Butch Morris vagy éppen Dave Holland; és olyan előadókkal kollaborált, mint Wolfgang Fuchs, Christoph Irmer vagy Martin Blume. Janek a legkülönbözőbb, kísérletezéseken alapuló együttzenélések mellett folyamatosan komponált alkalmazott zenét olasz, német, francia és brit színházi- és táncszínházi produkciókhoz; emellett 1994 óta játssza koncertjein Caspar című szóló nagybőgőre írt anyagát, amelynek nagylemezre rögzített változatára egészen 2001-ig kellett várni.

Az album a Caspar hét cím nélküli tételéből, valamint a korongot lezáró Prayer Beads című Marc Johnson átdolgozásból áll. Az első néhány perc eltelte után világossá válik annak páratlansága, hogy a zenész mennyi-mennyi különféle árnyalatot, hangulatot képes megjeleníteni hangszerével a darab szinte letaglózó, felettébb agresszív és hangos nyitányától (Part I), egészen a leghosszabb és legösszetettebb, hatodik tétel (Part VI) már-már csend közeli pillanataiig. Az első két tétel egy-egy téma improvizatív kibontása, ezeket követi egy intermezzo-szerű rész, amely során először jelenik meg Janek dudorászása. A negyedik tétel egy mozgalmas, zaj alapú rész, ami a leglendületesebb és egyben legprovokatívabb percei a lemez egészének. A hatodik tétel egy négy alrészre tagolt darab, ami jól hallhatóan az album legátgondoltabb, legkomplexebb része. A héttételes darabnak tökéletes ellenpontja az album – Johnson szerzeményét felhasználó – nyugodt lezárása, ami nem más, mint egy végletekig leegyszerűsített dzsessz-dallam. A felvételek alkalmával öthúros nagybőgőn zenélő Janek előzetes koncepciója az volt, hogy effektek és bármiféle utómunka nélkül készítse el a Caspar lemezt. Érdekesség: a tételeket külön-külön, különböző stúdiókban, összesen négy év alatt rögzítették.

Ahogyan azt a cím is sejtetni engedi, a munkát a német Kaspar Hauser tragikus története ihlette, amivel 1988 környékén találkozott először Klaus Janek. Az örök kívülálló története, aki rövid élete során hiába próbált beilleszkedni a társadalomba, annyira rabul ejtette a zenészt, hogy az elkövetkező hat esztendőben számos olyan nyelvi és dramaturgiai aspektussal kísérletezett, amely tökéletes érzékletességgel fejezi ki Kaspar Hauser tragédiáját: 1828 pünkösd hétfőjén, egy mozogni és beszélni alig tudó fiút találtak Nürnberg egyik mellékutcájában, a kezében egy névtelen levéllel, amely mindössze egy születési dátumot tartalmazott. A fiú csak a nevét tudta megmondani, szókincse néhány szóból állt. A fiú az emberek között hihetetlen gyorsasággal megtanult beszélni, így képessé vált arra, hogy rövid életének eseményeit tárgyilagosan, de érzékletesen megfogalmazza: ismeretlenek körülbelül három esztendős korától, több mint tizenkét évig egy apró, sötét üregben tartották, távol fénytől, friss levegőtől és emberi társaságtól. Cellájában sem felállni, sem járni nem tudott; tápláléka kenyérből és vízből állt; időről, térről, nap- és évszakokról semmiféle tudomása nem volt. Kiszabadulásáig emberi kapcsolatra nem emlékezett, hiszen ételt-italt csak akkor hoztak neki és ruháját akkor cserélték, amikor aludt. Szabadulása előtt valaki mindössze annyit tanított meg neki, hogy a neve: Kaspar Hauser. Megmagyarázhatatlan raboskodása után Hauser befogadóinak segítségével próbált beilleszkedni a társadalomba, próbálta megismerni és megérteni az emberi világot, de szabadulása után öt évvel egy ismeretlen férfi halálosan mellbe szúrta. Janek elemzése szerint Hauser küzdelmes megismerési, tanulási és beilleszkedési folyamata tökéletes analógiája annak, ahogyan egy hallgató próbál átlátni, kiismerni, „belakni” egy absztrakt zeneművet. Janek véleménye szerint Hauser története a dekódolás története.

A Caspar lemez 43 perces hanganyaga nem egy instrumentum nyújtotta hangkeltési lehetőségek egyszerű feltérképezésének a lenyomata, hanem ennél szerencsére sokkal, de sokkal több. Ez az unalmassá egy percig sem váló, eredeti és kreatív, ám öncélú magamutogatástól mentes zene – a nagy átlagtól eltérően – egy történetet mesél el, ami figyelmes és odaadó hallgatást igényel és érdemel. Mindezen pozitívumok mellett az sem elhanyagolandó tény, hogy Klaus Janek a szemünk előtt válik a nagybőgős társadalom egyik prominens figurájává, illetve a globális improvizációs szcéna olyan jelentőségű hangszeresévé, mint például Mark Dresser, Dominic Duval, Joëlle Léandre vagy éppen a néhai Peter Kowald.

1. Part I [3:56] 2. Part II [4:17] 3. Part III [2:45] 4. Part IV [10:32] 5. Part V [2:48] 6. Part VI (Suite Crescendo / E / Battendo / Cantando) [13:28] 7. Part VII [1:34] 8. Prayer Beads [3:05]

klaus-janek.de
solponticello.com

Hozzászólási lehetőség kikapcsolva

Legutóbbi kommentek

Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.

Legutóbbi kommentek