15
December, 2017
Friday

Tog – An Unacceptable Color

Juhász László 2006 szeptember 16.

Solponticello | SP-003 | 2001

A Tog két fiatal amerikai laptopzenész, Robert Duckworth és Roddy Schrock duója. Volt. Furcsa egy olyan produkciót kitörő lelkesedéssel méltatni, ami – bármilyen zsenialitással is bírt – mára már a múlté. Duckworth Mississippiben, Schrock pedig Athensben született, improvizációs kettősük kizárólag az ezredforduló környékén Japánban működött, ahol egyetemi éveik alatt ösztöndíjjal tartózkodtak. A közös kísérletek után a két zenész útja szétvált; a későbbiekben külön-külön olyan jelentős komponistákkal és előadókkal dolgoztak, mint Christian Wolff vagy éppen Toshimaru Nakamura.

Ami a két közreműködő tag zenei előképzettségét illeti: Robert Duckworth tizenévesként dobfelszerelésen és különféle ütős hangszereken kezdett zenélni, majd a georgiai egyetem művészeti szakán zeneelméletet, zeneszerzést és japán nyelvet tanult. Másoddiplomáját a Kaliforniai Művészeti Intézetben szerezte, ahol multimediális kompozíciós technikákról hallgatott előadásokat olyan jeles vendégelőadóktól, mint James Tenney, Morton Subotnick vagy éppen Wadada Leo Smith. Az önmeghatározás szerinti „kísérleti kompjúterzenei duó” másik fele, Roddy Schrock szintén egyetemi évei alatt sajátította el a zeneszerzést (bár eredetileg szociológiát hallgatott), nem kisebb névtől, mint a zongorista, komponista, improvizatőr, hangszerkészítő Mark Applebaumtól. Robert és Roddy találkozásuk után Tokióban hívta életre a Togot, amely rendkívüli mód rövid munkássága során számtalan zenésszel és multimédiás művésszel végzett közös kreatív munkát.

Az An Unacceptable Color sajátos kollázstechnikával készített felvételeket tartalmaz, amelyek mindegyike élőben került rögzítésre tokiói, illetve osakai klubokban (Bears, Futuro, Studio 80 stb.). Az albumon helyet kapott hosszabb-rövidebb tételek egy-egy egész estés fellépés anyagából kerültek kiollózásra, és e lemezszerkesztési módszernek köszönhetően egy felettébb heterogén, ám mindvégig izgalmasnak maradni tudó anyag született. Duckworth és Schrock alapvetően előre felvett hanganyagok szilánkjaival improvizál, amelyek javarészt környezeti zajokat, free jazz koncertek felismerhetetlenségig szétroncsolt részleteit, és rádióállomások műsorából elcsípett megeffektezett bejátszásokat jelentenek. A már-már fülsértően disszonáns harmadik szám (1+3+5) túlnyomó részben például harsány ipari zörejeket használ, az előre rögzített hangok valószínűleg sivító körfűrészektől, fúróktól és csiszolóktól származnak, de az ötletes vágásoknak és az élőben hozzárendelt hangoknak köszönhetően a tétel meggyőzően kerüli ki a gyakorta bosszantónak ható öncélúság és megbotránkoztatni akarás gyanúját. A bámulatosan eredeti ötletektől és rendhagyó zenei gegektől rogyadozó kilenc felvétel között három kollaborációs munka részlete is hallható: a lemezt nyitó Emergency Landing egy Pi művésznevű, analóg elektronikus berendezéseken közreműködő zenésszel került előadásra; a Harajuku Warble Guilty Connector (azaz Kohei Nakagawa) és egy – a duó számára is ismeretlen – theremin játékos spontán együttműködéséből született; a mintegy húszperces Exhibit A alkalmával pedig Tadashi Usami csatlakozott a Toghoz. Érdekesség: az An Unacceptable Color záró tétele egy mindössze 50 másodperces remix, ami Koichi Watanabe és a duó egyik kollaborációs előadásából készült.

Kétség kívül érdemes beszerezni és esélyt adni a Tog duó első és egyben utolsó lemezének, ami bár nem adja könnyen magát, mégis híveket szerezhet ennek a szépemlékű formációnak – akár így utólagosan is…

1. Emergency Landing [10:17] 2. Futuro Part 2 [5:23] 3. 1+3+5 [7:26] 4. Futuro Part 1 [10:15] 5. Culture Jam [6:11] 6. Harajuku Warble [2:39] 7. Exhibit A [20:07] 8. Japan Is Safety [0:54]

kalvos.org/duckwor.html
fundamentallysound.org
solponticello.com

Hozzászólási lehetőség kikapcsolva

Legutóbbi kommentek

Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.

Legutóbbi kommentek

The Cracow Klezmer Band – Bereshit

Juhász László
2004. április 12.

Elhunyt Rolf Julius német hangdesigner

Dusted Hoffman
2011. január 23.

Az Aural Terrains lemezkiadó nyári újdonságai

Dusted Hoffman
2016. július 12.