21
August, 2017
Monday

Fathmount – 6-String Renderings (Two)

Dusted Hoffman 2006 szeptember 24.

Foxglove | foxglove125 | 2006

A Hong Kong-i születésű Wilson Lee (Hing Yin) neve és munkássága néhányaknak talán a New Fairfield Parks & Recreation, vagy az egészen kiváló “Telegrams For Our Council Oak” című mini-lemezt jegyző Jade Emperor – erősen kísérleti jellegű zenékben utazó – duóformációkból lehet ismerős; Fathmount alias alatti tevékenykedése viszont még relatíve friss jelenség, hiszen ezen név alatt alig egy éve jelennek meg Lee limitált példányszámú cd-r lemezei, amelyeket első körben a New American Folk Hero, utánnyomásban pedig a Digitalis Industries alá tartozó Foxglove adott ki.

Míg a New Fairfield Parks & Recreation innen-onnan összemikrofonozott környezeti felvételekből, illetve különböző instrumentumok egész arzenáljának hangjaiból épít, addig a Fathmount projekt egészen minimalista hangtájképekről szól, melyek egyetlen gitár, egy nagy érzékenységű mikrofon és egy mini keverő segítségével készülnek. A “6-String Renderings” egy lemezsorozat (ami eddig egy jól átgondolt dramaturgiával felépített trilógiának tűnik), melyet egy “Continuum Overflow” című kiadvány vezetett fel. Wilson Lee szólómunkái mellett hosszabb-rövidebb ideig működő kollaborációkban is rendszeresen feltűnik: az utóbbi néhány évben olyan zenészekkel és formációkkal dolgozott együtt, mint Antony Milton, Mike Tamburo, Campbell Kneale (Birchville Cat Motel) vagy az FM3 duó. A már korábban említett New Fairfield Parks & Recreation formációban Enoch Kwannal, a Jade Emperor duóban Brad Rose-zal játszik, legutóbb pedig az olasz Valerio Cosi társaságában prezentált néhány koncertet.

A “6-String Renderings” széria második korongja a “Rendering Cityward Ambience” című darabot tartalmazza, ami négy közel azonos hosszúságú részre lett leosztva a lemezen. Az első két tétel teljességgel megfoghatatlan hangokkal operál: Lee egy tömör, de folytonos mozgással bíró zajkulissza előterébe helyez el éles karcokat, zörejeket, valamint bombabecsapódásokhoz hasonlatos visszhangosított dörrenéseket, amik valószínűleg kontakt-pattanások extrém módon kierősített és effektezett hangjai lehetnek. A “Rendering Cityward Ambience” legjelentősebb erénye meglepetésszerűségében rejlik, ugyanis ezek az aránytalanul hangosra kevert “bombázós” részek sokadik hallgatás után is felettébb hirtelennek és meghökkentőnek hatnak. A harmadik felvétel még egy jottányit sem ad le a módszeresen épített feszültségből, sőt az album ezen része a legembertpróbálóbb, a legkíméletlenebb: a majd’ negyedórás tétel első harmada után fülsértő mód sivító-csikorgó fémes hangok úsznak a térbe, amik már-már az elviselhetetlenség kategóriájába esnek. Az alkotást lezáró, megváltásként érkező negyedik részben hallhatunk először gitárokra hagyományosan jellemző hangokat, random-szerű húrpöcögtetéseket, apró pengetéseket, amik tagadhatatlanul jólesnek Fathmount kíméletlen és orvul közelítő zajtámadásai után.

Wilson Lee Fathmount alias alatt gerjesztett provokatív gitárhangjai nem kizárólag az ún. “soundscape” vagy “drone” alkotások elvakult rajongóiank szól, hanem mindazoknak, akik vevők az olyan szónikus élményekre, az olyan alkotásokra, amiket egyszerre fárasztó és élvezetes végighallgatni. A “Rendering Cityward Ambience” négy része is egy küzdelmes hallgatnivaló, az album egésze mégis csodákat adhat, ha végküzdjük rajta magunkat…

1. Rendering Cityward Ambience, Part 1 [11:52] 2. Rendering Cityward Ambience, Part 2 [10:40] 3. Rendering Cityward Ambience, Part 3 [15:22] 4. Rendering Cityward Ambience, Part 4 [13:04]

fathmount.com
digitalisindustries.com

Hozzászólási lehetőség kikapcsolva

Legutóbbi kommentek

Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.

Legutóbbi kommentek