28
March, 2017
Tuesday

Laurent Rochelle – Conversations á Voix Basse

Juhász László 2006 szeptember 30.

Linoleum | LIN 001 | 2003

Nem kellett különösebben megküzdenem ezzel a promóciós koronggal: amellett, hogy könnyen adta magát, már az első pillanatban érezhető volt, hogy mennyire szerethető Laurent Rochelle privát zenei világa. A dél-francia zenész első önálló albumán hallható darabokban teljes kiszámíthatatlansággal – és egészen lelkesítően – keverednek füstös dzsesszklubok, fényes hangversenytermek, és cirkuszi sátrak hangjai, hangulatai. A kiváló multi-instrumentalista bemutatkozó lemeze olyan, mint egy vidámparki vagy egy állatkerti séta: szórakoztató, könnyed program, mégis kitörölhetetlen nyomot hagyó élmény.

A nyúlfarknyi biográfia szerint Rochelle tizenkét évesen fogott a kezében először alt szaxofont, azután szép sorjában következett a szoprán szaxofon, a basszusklarinét, majd a zongora – ezek mind a mai napig a zenész legkedvesebb hangszereinek számítanak. Rochelle Thierry Maucci hatására került kapcsolatba a dzsesszel és a rögtönzött zenékkel, nem sokkal később pedig már egy Jazz Wank nevű együttesben zenélt, majd egy klarinét triót alapított Isabelle Cirla és Matthias Meier társaságában. A dzsessz és a világzene mellett a romantikus- és kortárs zeneszerzők munkái hatottak még nagy mértékben Rochelle-re, akinek kompozícióiban Erik Satie vagy Michael Nyman filigrán világa éppen úgy visszaköszön, mint a komolyzene és a dzsessz nem létező határvonalán egyensúlyozó René Aubry vagy Louis Sclavis munkássága. Laurent Rochelle jelenleg két zenekarral dolgozik: a worldjazz alapú Monkomarokkal (albumok: Le Reve De Monk – 1998; Din Din Dan – 1999; Au Plafond – 2002; Végétale – 2005), illetve a melodikus kamaradzsesszt játszó Lilliput Orkestrával (albumok: Les Petits Malentendus – 2001; La Méduse – 2003). A muzsikus újabban színházi produkciókhoz is szállít zenét, illetve a francia Claudia Flammin és a Vajdaságból származó Döbrei Dénes táncos-koreográfusok társaságában ad szólókoncerteket. Rochelle saját munkáinak dokumentálására hozta létre a szinte láthatatlanul működő Linoleum kiadót, aminek az első megjelenése volt a Conversations á Voix Basse.

A lemez – amellett, hogy kezdetétől a befejezéséig hihetetlenül erős egységgel bír – rendületlen egymásutániságban sorakoztatja a zongorás keringőket, a szaxofonos blues-okat, a temetési siratókat, kesergőket. Hogy ez a szélsőséges érzelmekkel való túlfűtöttség a szerző egyéniségéből fakad vagy egyszerűen csak ügyes hatásvadászatról van szó, az most teljességgel mellékes, hiszen kétségtelenül kiválóan passzolnak ezek a végletekig vitt érzelmi kitörések Rochelle kompozíciós technikájához. A Conversations á Voix Basse melodikus, már-már dúdolható tételei magukkal ragadó, jól komponált dallamokat és helyenként apró zajokat-zörejeket ütköztetnek. A hangszerek mellett némi elektronika is bevetésre került, aminek köszönhetően villanás-szerű nüanszok (bippek, sercegések, karistolások) ellenpontozzák a dagályosságot, a nagyívű dallamokat. A Diagonales repetitív zongorás masírozásától, a Sur Le Fil zsongásán és madárcsicsergésein keresztül, a Cold Water Buffalos basszusklarinétok, melodikák hangjait és artikulálatlan nyögdécseléseket bevető önfeledt parádézásáig egytől-egyig zseniális darabok sorakoznak a Conversations á Voix Basse albumon. A legkevésbé sem hanyagolandó el a tény: az összes hangsávot – a hátsó borítón listázott tíz különböző hangszer segítségével – Rochelle egymaga játszotta fel, mindössze az első, Pink City című felvételen közreműködik Loic Schild, a Monkomarok ütőhangszerese.

A Conversations á Voix Basse hallgatása közben megannyi kellemes érzés mellett a holland groteszk dzsessz zseniális képviselőinek, így például az ICP Orchestra tagjainak ilyen-olyan formációi jutottak eszembe: játékosság, ötletesség és hihetetlen mennyiségű humor. Csak ismételni tudom magam: Rochelle első szólólemeze könnyed hallgatnivaló, mégis nyomot hagyó élmény.

1. Pink City [4:53] 2. Diagonales [5:09] 3. Les Petits Pas Perdus [1:49] 4. Sur Le Fil [5:43] 5. Samplitudes [4:07] 6. Le Cheval Rouge [1:26] 7. Cold Water Buffalos [5:14] 8. Chanson Pour L’hiver Qui Vient [5:23] 9. C’etait Janvier [5:04] 10. Que Ma Joie Se Meure [2:27]

myspace.com/laurentrochelle
linoleum-records.com

Hozzászólási lehetőség kikapcsolva

Legutóbbi kommentek

Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.