28
May, 2017
Sunday

Lilliput Orkestra – La Méduse

Juhász László 2006 október 1.

Linoleum | LIN 002 | 2003

A Lilliput Orkestra azt a tökélyre edzett, mind zeneileg, mind hangulatilag szertelenül csapongó kamaradzsesszt játssza, amit Laurent Rochelle bemutatkozó szólóalbuma kapcsán már lelkesen méltattunk. A dél-francia kollektíva már az első, 2001-es Les Petits Malentendus című lemezén is brutális mód feszegette önnön zenei mozgásterét, a La Méduse album ha lehet, még bámulatosabb fölényességgel és pimaszsággal szlalomozik az egymástól egészen távol eső zsánerek között, így például az avíttas karneváli muzsikák, az európai dzsesszhagyományok eredményei, és nem utolsósorban a legmaibb improvizációs zenék között.

A törpék nagyzenekara négy zenészóriást tömörít: a multi-instrumentalista bandagazda Laurent Rochelle ezúttal csak szoprán szaxofonon, basszusklarinéton és melodikán; Piero Pepin trombitán, tubán és elektronikán játszik; Olivier Brousse nagybőgőn és basszusgitáron; Pascal Portejoie pedig dobokon és egzotikus ütősökön közreműködik. (A rend kedvéért: a szerzemények egyik felét Rochelle, a másikat Pepin jegyzi; és a C’était Janvier című darab igaz, hogy jóval puritánabb hangszerelésben, de már Rochelle debütáló korongján is helyet kapott.)

Talán említeni sem szükséges, hogy a felvételek a legkevésbé sem rendelkeznek klasszikus felépítéssel, így nem csoda, hogy a meglehetősen gyilkos (vagy esetenként tétova) tempójú tételek elmaradhatatlan dramaturgiai kellékei a merész ütem-, dallam- és hangulatváltások. A La Méduse album szárnyaló felvételei – szám szerint tíz – hallhatóan gondosan komponáltak, ám pillanat sugallta megoldások nyomára, hirtelen indulatokra sem különösebben nehéz bukkanni. Az 50 perces lemez egészét a harsányság-szofisztikáltság kettőse uralja, ami egy cseppet sem hat művinek, sokkal inkább természetes alapállása a zenekarnak.

A dalok sorát nyitó Réveil, Le Sommeil á L’envers-ben rögtön mintha egy megkergült punk brigád csörömpölne: a parádés cirkuszi döcögés perceken belül csap át monoton agresszióba, amit csak a következő darab, a Brave Marin csengő-bongó kolompok és csengettyűk hangjait bőségesen felhasználó másnapos szédelgése enyhít, ami idővel ismét egy meg-megakadó kedélyes keringőbe fordul. Az Olivier Messiaen-nek ajánlott Castrum egy meditatív, de furmányos improvizatív darabnak indul, aminek a komolyságát egy meghökkentően oda nem illő, kettő-négyes izmos rock dobolás rombolja le. A rövidke La Méduse á Benat emberi óbégatást és mindössze egy melodikát használ, rövidsége miatt nyilván csak valamiféle átkötésként funkcionál, de talán ez az egyetlen darab, amit nyugodt lélekkel lehagyhattak volna szerzői a korongról. A Fünf ismét egy megfontoltan építkező, komolyabb szerzemény, ami újra mind a négy hangszerest a legkreatívabb formájában mutatja. Ezt követi a J’aime Bien című néhány másodperces bizarr hangmontázs, ami furcsa megfoghatatlanságával kísérleti zenészek hadát szégyenítené meg egyetlen szempillantás alatt. Ezt – a cím nélküli bónusz felvétellel együtt – még négy másik szerzemény követi és bizony minden felvételről lehetne egy-két elismerő szép szavunk, de legyen elég annyi: ez a bármiféle „felettébb izgalmas koncepciót” szándékosan negligáló produkció egy olyan igazi örömzene, egy olyan magáról megfeledkezni tudó bájos kalandozás, amilyennel mindig öröm találkozni.

Egy roppant szimpatikus kvartett roppant szimpatikus lemeze tehát a La Méduse, aminek könnyű szívvel való ajánlása talán a legkevesebb, amit tehetünk. Ezen a bárhol, bármikor, bárkinek lejátszható korongon nem hallható más, mint egy jó értelemben vett ízes gátlástalankodás. Frenetikus! Bárcsak több ilyen önfeledt lemez látna napvilágot – le a kalappal, tényleg!

1. Réveil, Le Sommeil á L’envers [4:19] 2. Brave Marin [6:12] 3. Castrum (pour Olivier Messiaen) [5:19] 4. La Méduse á Benat [2:58] 5. Fünf [7:16] 6. J’aime Bien [0:17] 7. Patamou Chto [5:12] 8. C’était Janvier [8:22] 9. La Méduse [6:30] 10. Bonus Track! [2:26]

lilliput-orkestra.com
linoleum-records.com

Hozzászólási lehetőség kikapcsolva

Legutóbbi kommentek

Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.

Legutóbbi kommentek

Noxagt – Brutage

Ferenczy Aba
2014. május 25.

A Copy For Your Records év végi újdonságai

Dusted Hoffman
2011. december 16.

RE/WOT #3 | 2015. október 11., London

admin
2015. október 12.

The Thing – Mono

Juhász László
2011. december 23.