28
March, 2017
Tuesday

Mike Hansen – At Every Point

Juhász László 2007 június 1.

Etude | Etude010 | 2006

Bár a kanadai Mike Hansen néhány év leforgása alatt nem akármilyen reputációra tett szert, a fiatal turntablista improvizátort a többség mégis a Christian Marclay, Lou Mallozzi és Philip Jeck nevével határolt képzeletbeli háromszög középpontjába helyezi. Valószínűleg ezt megelégelve, Hansen az At Every Point című munkájával mindent elkövet, hogy fölényesen törjön ki a hivatkozásként emlegetett lemezjátszó-művészek háromszögéből. A torontói zenész első önálló nagylemezén gramofonokat csak elvétve használ, hangszerei között ezúttal inkább lo-fi elektronikus berendezések, preparált gitárok és ütősök jutnak meghatározó szerephez.

A multi-instrumentalistává avanzsált Mike Hansent eddig John Butcher, John Oswald, Kaffe Matthews vagy éppen Gert-Jan Prins alkalmi kollaborációs partnereként ismerhettük, majd készített két lemezt a Spool kiadó számára az ütőhangszeres Tomasz Krakowiak társaságában (Equation – 2003, Relay – 2004). Jelenleg a szóló előadások mellett egy trióval is dolgozik, amelyben Krakowiak és a japán Aki Onda a partnere.

Az At Every Pointot talán onnan érdemes megközelíteni, hogy a majd’ 53 perces kiadvány számomra inkább egy gondos stúdiómunkát sejtet, semmint egy egyszeri, intuitív rögtönzést. Az album öt tétele akkurátus szerkesztettséggel bír, a hangok játékos és kötetlen feltérképezése helyett én inkább mérnöki precizitással egymásra illesztett hangsávokat, összességében pedig egy kivételes pontossággal kimért végeredményt hallok. Talán erény, hogy Hansen ilyen bátran szembe mer menni a szabad improvizációs konvenciókkal – már ha léteznek ilyenek egyáltalán -, nem követi a nyílvánvalót, inkább új utakat választ; számomra mégis vonzóbb – sőt mi több: csodálatra méltóbb – a rögtönzött zenélés egyszerisége, megismételhetetlensége. Hansen az At Every Point album során azt vitelezi ki egyedül, aminek élő előadásához egy trió vagy egy kvartett is kevés lenne.

Mike Hansen valószínűleg előre rögzítetett saját anyagokból szerkesztette össze bizarr kollázsát, és tévedés lenne azt hinni, hogy az átgondoltság, a kiszámítottság a hatásosság rovására ment volna, hiszen erről szó sincs. Hansennek egy olyan sötét hangulatú, elidegenített “hangtájképet” sikerült kreálnia, amiben az első néhány hallgatás alkalmával joggal érezheti magát elveszettnek az ember. Az öt tételt főként fémből készült tárgyak nem éppen barátságos hangjai uralják, dobcinek, csengettyűk, fémhúrok, gyermekjátékok és ki tudja, hogy még minkek a hangjai szolgáltak a felvételek alapjául, amire agyonkarcolt és átvágott barázdájú bakelit lemezek sercegése, ropogása és egyéb apró digitális zajok telepedtek rá az utómunkák során. Persze hangminták formájában idézeteket is találhatunk szép számmal, melyek közül a legmulatságosabb talán a “Once Held A Lighter High In The Sky” közepe tájékára beemelt heroikus rock ‘n’ roll dobszóló. Samplingelt hangok, gitárok, különféle ütős hangszerek kerültek tehát ezúttal felhasználásra, de Mike Hansen szerencsére képtelen meghazudtolnia önmagát: a lemezt záró “An Example Of What I Meant” című darabot egy huszáros vágással úgy fejezi be, hogy egy vinyl korongról lerántott tű – szerintem mindenki által ismert – bántó hangját használja fel egy alig egymásodperces, ám mégis ördögien hangsúlyos záráskét.

A barcelonai székhelyű Etude Records első kiadványán hallható felvételek kiválóan rímelnek a digipack csomagolású album külső és belső borítójára: szögletesen cikázó és gyorsan változó sötét hangfolyamok ezek, amiket nem díszít semmi, csak piszok és otromba karistolások.

1. The Day Before The Day [15:35] 2. Tidying Up After [11:08] 3. The Alarm Went Off Sooner Than Expected [11:06] 4. Once Held A Lighter High In The Sky [6:59] 5. An Example Of What I Meant [7:40]

mike-hansen.com
etuderecords.com

Hozzászólási lehetőség kikapcsolva

Legutóbbi kommentek

Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.

Legutóbbi kommentek

Itt a Sacred Realism első két kiadványa

Dusted Hoffman
2012. október 15.

Musique Grotesque | 2014. június 18.

admin
2014. június 18.

Új Red Toucan kiadványok – magyar zenészekkel

Juhász László
2011. június 10.