28
June, 2017
Wednesday

Agustí Martínez – Are Spirits What I Hear?

Juhász László 2007 június 9.

Etude | Etude011 | 2007

Talán legutóbb csak az amerikai Jack Wright “As Is” című lemeze volt rám ilyen taglózó hatással, ha az elmúlt esztendők egyszemélyes szaxofon-rögtönzéseket tartalmazó lemezeit veszem sorra. Ennek magyarázata egyszerű: a katalán Agustí Martínez játéka mögött olyan elképesztő mértékű invenció áll, amitől szó szerint megfagy az emberben a vér. A Pau Torres által igazgatott barcelonai Etude label katalógusának második kiadványa hiány nélkül vonaultatja fel, hogy mennyi-mennyi különböző hangot lehet egyetlen alt szaxofonnal előállítani, és amellett, hogy tudom, hogy Anthony Braxton óta számtalan ilyen lemez született, Martíneznek végeredményében is egy egészen lenyűgözö debütálással sikerült előállnia.

Martínez lakonikus rövidségű biográfiájából mindössze annyi derül ki, hogy ahogyan az lenni szokott, zenei pályáját különböző kamarazenekarokban és dzsesszbandákban (Lotti Lewis & Good Time Sextet, WE, All Quartet stb.) kezdte, a kilencvenes évek közepe óta azonban egyre inkább ihletett és elmélyült szólóprodukcióira koncentrál. Martínez házi stúdiójában megszállottan dokumentálja spontánkompozícióit, melyek közül néhány a bemutatkozó albumon is helyet kapott. Szólóban körbekoncertezte Spanyolországot, Portugáliát, Franciaországot és Olaszországot; felkérésre multimédiás csoportoknak komponált különös hangulatú hangfolyamokat, amiket eddig olyan fesztiválokon mutattak/mutatott be, mint az Ars Sonica, a Lem Festival, vagy éppen a Sonar.

A lemezen sorjázó darabokban Agustí Martínez játékosan, nem kevés humorral idézi meg a hangszer legnagyobb megújítóinak modorát Braxtontól egészen Butcherig, ám néhány ilyen utalásszerű pillanat felvillantása után a zenész már menekül is, nehogy bárkihez is kössék, hasonlítsák, és természetsen, hogy elkerülje a trendbe sorolás, a kategorizásál nyomasztó veszélyét. A nyitó “Serie B (To Scelsi)” nem több, mint egyetlen zenei hangot használ, amit Martínez rapszodikus intenzitással és megjósolhatatlan ritmikával variál. A második darab, a kiadójának ajánlott “For Pau” halk piszmogása már Urs Leimgruber modorát idézi, ám a véletlenszerűen beszúrt melódiák és éles sivítások egy csapásra megkérdőjeleznek, sőt értelmetlenné tesznek bármiféle hasonlítgatást. Az albumra került felvételekből az is világosan kiderül, hogy Agustí Martínez számára milyen nagy hangsúllyal bírnak a csendek és a rövidebb szünetek. Néhány néma másodperc után iszonyatos súlyossággal szólal meg egy-egy hangosabb, dühösebb fújás. A “Meeting”-ben halk köpködések és a hangszer ütögetésének zaja mellett Martínez emberi hangot is bevet, ami normális esetben nem bírna különösebb jelentőséggel, hiszen számtalan fúvós mutatta már be ennek extrémebbnél extrémebb példáját, de itt mégis egy kiválóan eltalált vokális technikáról van szó. A lemezt lezáró “Che Collons!” egy hosszabb rögtönzés, ami tökéletesen summázza a szaxofonosnak a hangszeréhez, a zenéhez és az improvizációhoz való viszonyát. Ebben a majd’ kilenc perces mesteri felvételben minden benne van, amit eddig külön-külön, számonként hallhattunk.

Bár még csak a 2007-es év felénél járunk, én már most nyugodt szívvel teszem meg az “Are Spirits What I Hear?” lemezt az esztendő egyik legfontosabb improvizációs szólómunkájának! Őszintén mondom, régen találkoztam már ilyen különös mód lelkesítő albummal!

1. Serie B (To Scelsi) [3:46] 2. For Pau [5:55] 3. Tic [4:39] 4. Are Spirits What I Hear? [6:00] 5. Meeting [3:46] 6. Stateless Folk Song [4:06] 7. Cross-Light [4:36] 8. Moc And Caniche (To Paula) [6:23] 9. Che Collons! [8:16] 10. Island Lala [0:48]

agustimartinez.com
etuderecords.com

Hozzászólási lehetőség kikapcsolva

Legutóbbi kommentek

Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.

Legutóbbi kommentek

Ken Vandermark-koncertek Budapesten és Újvidéken

Juhász László
2013. május 5.

Szombaton Reheat 2012 a Nickelsdorf melletti Kleylehofban

Juhász László
2012. augusztus 14.

Három új Frangenheim-korong a Creative Sources-tól

Juhász László
2014. augusztus 1.

Musique Grotesque | 2013. szeptember 25.

admin
2013. szeptember 25.

Hideo Ikegami – Live At Jiyu-Gakuen Myonichikan

Juhász László
2009. december 15.