22
July, 2017
Saturday

Matt Weston – Not To Be Taken Away

Dusted Hoffman 2008 október 5.

7272 Music | #004 | 2008

Rettentő, éktelenül hangos zaj. Öt évvel ezelőtt biztosan lelkesedéstől csillogó szemekkel hallgattam volna első percétől az utolsóig egy hasonló lemezt, de ma már az ilyen provokatív munkákat inkább érdekesnek, semmint jónak gondolom. A massachusettsi Matt Weston dobos a rockzene felől közelített a improvizatív ütősjáték felé, ahonnan csupán egy bátor ugrás volt az elképesztő mód harsány digitális zajok világa.

Matt Weston legelső zenei élményeként a Beatles második, With The Beatles című albumát említi (igaz, ekkor ő maga még csak három éves volt…), későbbi megkerülhetetlen hatásként pedig Keith Moon, Iannis Xenakis és a Public Enemy munkásságáról beszélt egy korábbi interjúban. Dobosként – és időnként gitárosként – közreműködött a Barn Owl, a Tizzy és a Thrillpillow nevű kísérletező kedvű helyi rockzenekarokban, majd később olyan dzsesszmuzsikusok mellett játszott, mint Jack Wright, Blaise Siwula, William Parker és Milford Graves. Az Arthur Brooks Ensemble V. tagjaként táncművészeti és színházi produkciók műhelymunkáiban vett részt, 2000 óta pedig hosszabb-rövidebb szólólemezeket készít. 7272 Music nevű mini-kiadója eddig három kislemezt jelentetett meg, a Not To Be Taken Away az első tejes hosszúságú korong.

Brutális, velőtrázó zajjal nyit a lemez, és kezdetét veszi Weston könyörtelen játéka: a Not To Be Taken Away albumra komponált hét felvétel a fizikai elviselhetőség határát feszegeti, és nem egyszer át is lendül azon. Játék a hangerővel és a zenei disztorzió (már ha zenével kapcsolatosan használható ez a kifejezés…) mértékével – ezzel a két tényezővel operál a massachusettsi dobos. Weston miután hangszerén feljátszotta az akusztikus improvizációkat, darabjaira cincálta, minden egyes hangot felerősített, széttorzított, majd az eredményt újra egésszé barkácsolta. Tobzódunk a szándékosan túlhajtott, túlvezérelt, embert próbáló zajban, ami minden bizonnyal felettébb felkavaró kívánt lenni. Ehelyett én inkább felettébb fárasztónak érzem.

A lemezen két olyan felvétel van, ami nem kapott digitális utókezelést (“Yeah To Slang” és Transistor Radio), ezek vágatlan akusztikus nyeszetelések, szöszmötölések. Legnagyobb sajnálatomra ezek a tételek igen rövidek. Pedig milyen jó kis lemezt lehetett volna az ilyen és ehhez hasonló darabokból összehozni…

1. Home Of The Railsplitters [2:21] 2. “Millions Of Yeah” [10:20] 3. “Something Sensational In Every Issue” [7:12] 4. “Sing Like This” [3:58] 5. “Yeah To Slang” [4:50] 6. “That’s What I Want” [9:59] 7. Transistor Radio [3:22]

mattweston.com
7272music.com

Hozzászólási lehetőség kikapcsolva

Legutóbbi kommentek

Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.

Legutóbbi kommentek

Radu Malfatti – Himmelgeister 19

Dusted Hoffman
2010. július 14.

The Ken Silverman Septet – From Emptiness

Juhász László
2011. június 2.

Jean-Michel Van Schouwburg és Tóth Pál a Cirkóban

Juhász László
2012. szeptember 25.

Gregg Kowalsky – Battery Townsley

Costanza
2011. július 4.

Musique Grotesque | 2015. február 4.

admin
2015. február 4.