25
September, 2017
Monday

Hideo Ikegami – Live At Jiyu-Gakuen Myonichikan

Juhász László 2009 december 15.

Setola Di Maiale | SM1640 | 2009

Hideo Ikegami japán nagybőgős neve eddig ismeretlen volt számomra, a tizenhat éve működő olasz Setola Di Maiale lemezkiadóra viszont mindig is mint a nem-konvencionális zenék egyik legizgalmasabb otthonára gondoltam. A semmiből érkezett tehát Ikegami első szólóalbuma, amit így különösebb várakozás és elvárások nélkül hallgattam végig. Mondanom sem kell, a meglepetés több mint kellemes volt.

A ’66-os születésű Ikegami lakonikus rövidségű életrajzából az derül ki, hogy 14 éves korában fertőzte meg az avantgárd dzsessz, a végső lökést pedig egy Chico Freeman-koncert adta, ahol a tenoros mellett nagybőgőző Cecil McBee inspiratív játéka teljességgel megbabonázta az akkor 16 esztendős Ikegamit. Egyetemi évei alatt Hideaki Mochizuki felügyelete alatt tanult, aki annak idején Takeo Moriyama dobos mellett bőgőzött – Moriyamáról legyen elég annyi, hogy ő volt a Yosuke Yamashita Trio eredeti dobosa, Yamashita pedig, mint tudjuk, a japán free jazz egyik non plus ultrája, aki tavaly egy zongoragyújtogatós performanszával került a mainstream hír- és magazinműsorok érdeklődésének középpontjába. Ikegamitól Yamashitáig persze hosszú és közel sem evidens az út, közvetve azonban vitathatatlanul figyelemreméltó tanítómesterei voltak a nagybőgősnek.

Hideo Ikegami ma a Japan Free Improvisation Society nevű szervezet egyik motorja, számtalan nemzetközi kollaboráció résztvevője, aki tudatosan figyel arra, hogy kíséret nélkül, szólóban is rendszeresen koncertezzen. Debütáló lemeze is egy ilyen önálló fellépést dokumentál, amit Tokió egyik emblematikus épületében, a korábban szállodaként, később iskolaként, ma pedig leginkább kulturális központként működő Jiyu-Gakuen Myonichikanban (a Holnap Házában) rögzítettek.

Ikegami nem egy virtuóz nagybőgős, játéka viszont rendkívül elmélyült és koncentrált. Néha hihetetlennek tűnik, hogy a közel egyórás felvétel színtiszta rögtönzés (pedig az), hiszen olyan gondosan felépített, ésszerűen fejlődő darabot hallunk, ahol tényleg minden a helyén van. A főként vonózással előadott improvizáció hullámzásának ívei tökéletesek, a fegyelmezetten fejlődő crescendók, a tető- és nyugvópontok megfontoltan vannak elhelyezve, olyan, mintha Ikegami pontosan tudná, hogy mit fog játszani 20 vagy éppen 40 perc múlva.

A korong erénye, hogy kozmetikázatlanul, pontosan az hallható rajta, ami élőben elhangzott: nincsenek rájátszások, utószerkesztések. A tér kissé visszhangzó akusztikája különös ünnepélyességet ad az előadásnak, az viszont közel sem biztos, hogy a felvétel nyilvános volt. A hallgatóság vagy nagyon fegyelmezett volt, vagy egyáltalán nem volt közönség.

Tényleg kellemes meglepetés a Live At Jiyu-Gakuen Myonichikan; nagybőgőszóló-albumok közül legutóbb talán Klaus Janek Caspar című munkája volt rám legutóbb ilyen hatással.

Ritka szépségű egyenes zene.

1. Live At Jiyu-Gakuen Myonichikan (Tokyo) [59:43]

contrabassism.com
setoladimaiale.net

Hozzászólás




Legutóbbi kommentek

Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.

Legutóbbi kommentek

Agustí Martínez – Are Spirits What I Hear?

Juhász László
2007. június 9.

Ease: Klaus Filip | Noid – No No No, No

Dusted Hoffman
2016. december 24.

Elhunyt Paul Bley kanadai zongorista

Juhász László
2016. január 5.