30
March, 2017
Thursday

Ami Yoshida | Toshimaru Nakamura – Soba To Bara

Dusted Hoffman 2010 január 2.

Erstwhile | erstwhile 056 | 2009

Nincs még egy olyan elektroakusztikus improvizációt dokumentáló lemez, mint a Soba To Bara. Végre egy kiszámíthatatlan, meglepő, átláthatatlan hallgatnivaló, amit igazi kihívás értelmezni. Ami Yoshida és Toshimaru Nakamura produkciója a legmaibb kísérleti zene zavarba ejtő iskolapéldája. És hogy mit tudott kezdeni egymással egy bemeneti jel nélküli, önmagába visszakötött keverőpult és egy énekesnő hangja? A megfoghatatlan végeredmény meghallgatható.

Bár a tokiói Onkyo mozgalom két művésze több mint egy évtizede követi figyelemmel a másik munkásságát, duóként még sohasem dolgozott együtt. A hangperformer Yoshida és az elektronikus berendezéseket használó Nakamura az Erstwhile kiadó mögött álló Jon Abbey felkérésére hozta tető alá a közös produkciót, ami végül nem egy hagyományos kollaboráció lett, sokkal inkább egy vakon végzett kísérlet eredménye. A két zenész külön-külön, szólóban vette fel a Soba To Bara anyagát, aminek különálló rétegeit később Nakamura szerkesztette egymásra. A lemez az együttzenélés virtuális volta ellenére erős lett. Vagy éppen ezért lett az.

A zene elkészítése kétségkívül különleges és igen spirituális, de hiba lenne csak erre koncentrálni. Nézzük inkább magát a végeredményt. A lemezen egyetlen 48 perces tétel foglal helyet. A hanganyag keverése egyértelművé teszi: Yoshida vokálja áll az előtérben, Nakamura keverőjének kontrollált gerjedései pedig a háttérben, a balansz mégis tökéletes. A zene nem folytonos, a hangfolyamot gyakran rövid csendek akasztják meg – mintha apró, hangokból álló lemezecskék lennének egymás mellé helyezve. A szerkesztés kollázs-technikája egyértelmű, de vajon akkor is az lenne, ha nem ismernénk a lemezen hallható zene megszületésének történetét? Ez már közel sem biztos…

Ami Yoshida hangja sokszor Sainkho Namtchylakot idézi, igaz, itt sokkal törékenyebb, visszafogottabb – vagy inkább szándékosan visszafojtottabb – énekhangot hallunk. A hangperformer mintha küzdene a hangokért, a sokszor fülsértően magas hangokat kiéneklő Yoshidát, mintha fojtogatnák. A rekedt hörgésekkel, halk vinnyogásokkal, apró cincogásokkal párhuzamosan Toshimaru Nakamura relatíve gyorsan fejlődő hangokkal, a megszokottnál kevésbé minimalistább hozzáállással dolgozik. Az önmagába visszacsatolt keverőpult mestere végig a háttérben marad, de játéka így is sokkal „kalandozósabb”, mint bármikor korábban. A dolog akkor kezd érdekessé válni, amikor Yoshida énekhangjáról „megfeledkezünk”, és elkezdjük nem énekhangként érzékelni – hangja a legtöbbször sokkal inkább egy fafúvos hangszerre, vagy egy régi analóg szintetizátorra emlékeztet. Az album persze nem csak ezektől a momentumoktól sikeres.

A Soba To Bara anyagát 2008 őszén a páros élőben is bemutatta a lemezkiadó által szervezett Amplify fesztiválon Tokióban. A fellépésen hagyományosan – egyazon helyen és időben – együttműködve zenélt Yoshida és Nakamura. Sokak szerint ez közel sem volt olyan provokatív és nem működött olyan mágikus erővel, mint a koncert után, 2009 tavaszán megjelenő nagylemez.

1. Soba To Bara [47:59]

japanimprov.com/ayoshida
japanimprov.com/tnakamura
erstwhilerecords.com

Hozzászólási lehetőség kikapcsolva

Legutóbbi kommentek

Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.

Legutóbbi kommentek