26
July, 2017
Wednesday

Radu Malfatti | Klaus Filip – Imaoto

Dusted Hoffman 2010 január 15.

Erstwhile | erstwhile 055 | 2009

Az Erstwhile legújabb kiadványán egy harsona és szinuszhullámok hangjaiból áll össze a majdnem tökéletes csend. Radu Malfatti és Klaus Filip, a zenei ultraminimalizmus két bécsi képviselője 2003 óta számos közös koncertet adott, mégis a 2008 októberében, Christoph Amann stúdiójában rögzített Imaoto az első lemezük.

Az innsbrucki születésű Radu Malfatti a kilencvenes évek eleje óta vizsgálja és feszegeti a minimalizmus határait; azt kutatja, mi van a legegyszerűbb zenei formák alatt, hol válnak csönddé a leghalkabb hangok. A kiváló harsonás a hetvenes évek elejétől főként a német Free Music Production és a brit Ogun által kiadott dzsesszlemezeken fordult elő, többnyire nagyzenekarokban. Tagja volt a London Jazz Composers’ Orchestrának, a Brotherhood Of Breathnek, illetve a King Ubu Orchestrának. A zenei ultraminimalizmus kutatása sodorta a Wandelweiser kollektívához, melyhez 1994-ben csatlakozott. 2006 óta saját, B-Boim lemezkiadója jelenteti meg a szólóban, és legközelebbi zenésztársaival felvett, szigorúan limitált példányszámmal legyártott munkáit.

Klaus Filip a kilencvenes évek eleje óta foglalkozik elektronikus kísérleti zenével, megálmodója és fáradhatatlan fejlesztője a Lloopp nevű ingyenesen elérhető szoftvernek, amit olyan prominens laptopművészek használnak, mint Christian Fennesz vagy Christof Kurzmann. A japán Toshimaru Nakamura társaságában tagja az Aluk duónak, a Los Glissandinos kettőst Kai Fagaschinskivel alkotja. Ha a számtalan alkalmi zenészpartner közül csak három nevet lehetne aláhúzni, akkor az a zongorista John Tilbury, a szaxofonos John Butcher és a gitáros Taku Sugimoto lenne. Filip az utóbbi években szintén elveszett a zenei extremitások kutatásában: az érzékelés határait keresi mind a zene hangereje, mind pedig mozgalmassága tekintetében.

Az albumon hallható zene elsősorban azért zseniális, mert briliánsan lett rögzítve. Az ilyen végletesen halk hanganyagok sikere vagy kudarca legtöbbször a felvétel minőségén áll vagy bukik. (A legcsodálatosabb bukás Malfatti és Taku Unami Goat Vs Donkey című lemeze volt.) A bécsi Amann Studio eddigi legmeggyőzőbb referenciamunkája lehetne ez a lemez: Malfatti harsonája gyakran mély és puha énekhangként szólal meg, melyet tökéletesen egészítenek ki magasabb hangfrekvenciákkal a Filip laptopjából érkező jelek. A magas hangok nem sziszegnek, elképesztően makulátlanul szólal meg minden. A minőség mellett persze kellenek a zenei ötletek is. A két hangszeres tökéletes párt alkot, a Malfatti által elindított íveket gyakran Filip fejezi be – ezt az eszményi összhangot talán Michael Pisaro zeneszerző, gitáros fogalmazta meg a legjobban a lemez sajtóanyagában: Klaus Filip csodálatos intuícióval bír Radu Malfatti felé, precíz harmóniákkal válaszol meg olyan kérdéseket, amelyeket még fel sem tettek.

A lemez bár végig intim és nyugodt hangvételű, az interakciók miatt mégis mindvégig jelen van egyfajta feszültség. De ez a feszültség – amit számomra az összetettség okoz – ezúttal mégsem nyugtalanító. A komplex dialógusok miatt halad előre lépéről lépésre a félórás Oto és a húszperces Ima cselekménye, ami csak négy-öt hallgatás után áll össze egy komplett történetté. Visszafogottsága ellenére kevés olyan mesélős, beszédes lemezt hallottam, mint az Imaoto.

És hogy fejhallgatón vagy hangszórókon keresztül hallgassuk az albumot? Én a hangszórókra szavazok, hiszen ezeknek a hangoknak a teret kell megtölteniük, és nem közvetlenül a fülbe szökniük. Fejhallgatón keresztül viszont hallhatjuk Malfatti mély lélegzeteit, illetve azt, amikor nyála a földre csöppen, amint megnedvesíti harsonájának a fúvókáját…

Feledhetetlen szépség 50 percben. De ne csodálkozzunk: csak azok tudnak ilyen békésen kommunikálni, akik egy nyelvet beszélnek.

1. Oto [30:55] 2. Ima [19:28]

timescraper.de/malfatti
losglissandinos.klingt.org/klaus2.html
erstwhilerecords.com

Hozzászólási lehetőség kikapcsolva

Legutóbbi kommentek

Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.

Legutóbbi kommentek

Katsura Mouri | Tim Olive – Various Histories

Dusted Hoffman
2013. március 28.

Öt új album az orosz Mikroton lemezkiadótól

Juhász László
2016. február 15.

A Creative Sources májusi újdonságai

Dusted Hoffman
2011. május 10.

Az Erstwhile márciusi újdonságai

Dusted Hoffman
2014. február 21.