18
November, 2017
Saturday

Michael Pisaro | Greg Stuart – July Mountain

Dusted Hoffman 2010 március 16.

Engraved Glass | eg.p05 | 2010

Huszonegy percnyi csoda – környezeti felvételekre és ütősökre komponálva. Nem tévedés, komponálva. Nem rögtönözve, komponálva. Michael Pisaro ugyanis általában semmit sem bíz a véletlenre. A July Mountain kapcsán sem tette. Ilyen részletesen felépített dramaturgiájú, feszültséggel teli darabbal már nagyon-nagyon régen találkoztam. Valóságos ámulatba ejtő munka.

Michael Pisaro neve az elmúlt egy-két évben került be a szélesebb  köztudatba, főleg Jon Abbey-nek, az Erstwhile kiadó vezetőjének köszönhetően. Eleinte szkeptikusan fogadtam a lelkesedéssel túlfűtött beszámolókat, és azokat a túlzónak tetsző kijelentéseket, melyek szerint Pisaro a ma zenéjének egyik megkerülhetetlen alakja. Számos helyen lehetett olvasni: zenéje egyszerre megnyugtató és felkavaró, sok benne a csend közeli elem, mégis rengeteg akcióval bír. Kompozíciói kották mentén rendeződnek, az előadóknak mégsem szűkös a játékterük: bőséges helyet kapnak az idővel és a csendekkel való játszadozásra.

A July Mountain alapjául 20 monóban felvett környezeti felvétel szolgál, amiket 2006 és 2009 között rögzített Pisaro a kaliforniai Santa Susanna és a San Gabriel hegyekben. Az egyenként néhány perces felvételek észrevétlenül simulnak egymásba, mégpedig úgy, hogy mindig tíz hangszelet szól párhuzamosan. Az ütőhangszeres részeket a dél-kaliforniai Columbiában rögzítette utólag Greg Stuart, Pisaro egyik legmegbízhatóbb zenésztársa. A hagyományos ütősök mellett a projekt ezen részében is nagy hangsúllyal jelenik meg a természet: a dobos fahasábokat, kisebb-nagyobb ágakat, apró magvakat, bogyókat használt a felvétel során. Az ütősöket Pisaro 143 különálló részre osztotta, majd tíz réteget gyártott belőlük. Ezek a környezeti zajokhoz hasonlóan, be- és kiúszással jelennek meg a kompozícióban. Érdemes néhány pillantást vetni a July Mountain kottájára, esetleg úgy meghallgatni a darabot, hogy közben követjük a lejegyzetteket.

A darab szélsuhogással, madárcsicsergéssel, majd egy távolban elhúzó kisrepülőgép rotorjának hangjával nyit. Ilyennel már több, mint elégszer találkoztunk – legyinthetnénk. A felvételek lo-fi jellege, és az ütősök idővel beúszó fémes zaja, majd a nyolcadik perctől megjelenő – akár hatásvadásznak is titulálható – zongoraleütések azonban jelzik: itt valami nagyon is történik, és ez egyre csak fokozódik. Az egész kompozíciónak van egy szinte észrevehetetlen, nagyon lassan hömpölygő sodrása, ami miatt feszültség szökik a darabba. Ahogy haladunk előre az időben, egyre kevesebb környezeti zaj, és egyre több hangszeres megoldás jelenik meg, ami egészen a July Mountain huszadik percéig tetőzik, majd onnan következik a rövid feloldás, egy egyperces levezetés, ami során a rendezett hangfolyam szépen lassan csenddé válik.

Még egyszer: huszonegy percnyi csoda. Ez a July Mountain. És most már kezdem érteni, miért is beszélnek Michael Pisaro zeneszerzői tehetségéről szuperlatívuszokban.

(A lemez 3 hüvelykes cd-r formátumban jelent meg, a kis korongot egy hagyományos méretű képeslapra erősítették. Kiadója a brit zenész, Jez Riley French Engraved Glass nevű mini labelje, ami szigorúan limitált példányszámmal hozza ki lemezeit. A July Mountainból 50 másolat készült, és az első olyan kiadványuk, amelynek minden kópiája a megjelenés után néhány hónappal gazdára talált.)

Wallace Stevens: July Mountain (1955)

We live in a constellation
Of patches and of pitches,
Not in a single world,
In things said well in music,
On the piano and in speech,
As in the page of poetry-
Thinkers without final thoughts
In an always incipient cosmos.
The way, when we climb a mountain,
Vermont throws itself together.

1. July Mountain (For Field Recordings And Percussion) [21:00]

michaelpisaro.blogspot.com
engravedglass.blogspot.com

Hozzászólási lehetőség kikapcsolva

Legutóbbi kommentek

Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.