30
March, 2017
Thursday

Olof Bright | OBCD 28 | 2010

Christine Sehnaoui és Magda Mayas szaxofon-zongora duójának tavaly áprilisi felvétele igen messze van a kellemes, pihentető hallgatnivalótól. Nem túlzás azt állítani: a három részre osztott, összesen 55 percnyi folyamatos improvizáció során annyi minden – és olyan sodró tempóban – történik, hogy csak kapkodjuk a fejünket. Hirtelen ötletektől vezérelt, a szó jó értelmében véve átgondolatlan, csapongó zenét dokumentál a Teeming.

A libanoni származású, jelenleg Párizsban élő Sehnaoui és a német Mayas az elmúlt években számos formációban játszott együtt: erősen változó felállású triókban, kvartettekben, kvintettekben kísérleteztek – ezekben az alkalmi együttesekben leggyakoribb zenésztáraik a gitáros Andy Moor és a dobos Tony Buck voltak. Míg Christine Sehnaoui dolgainak nagy része hanglemezen is elérhető, addig Magda Mayas – zavarba ejtően zseniális zongoratechnikája ellenére – az egyik legaluldokumentáltabb hangszerese az európai szabad improvizációs színtérnek. Tony Buckkal közösen készített Gold című lemezét, és a Heartland névre hallgató, januárban megjelent szólóalbumát az utóbbi idők legizgalmasabb kiadványai között tartom számon. De ezzel be is zárult a kör, hiszen a Carlos Galvez klarinétossal, Koen Nutters nagybőgőssel és Morten J. Olsen dobossal készített On Creative Sources (Hail Satan), és a Phono_Phono trió debütáló korongján kívül mást nem is nagyon lehet tőle a lemezespolcra tenni. És ez baj.

A Thomas Millroth és Mats Gustafsson által kitalált Olof Bright kiadónál megjelent Teeming közeli, figyelmes hallgatást igényel. Nincsenek nagyívű történetek, nincs jól kiérlelt koncepció, Christine és Magda semmit sem akar, mégis mindent visz. Ezernyi apró szilánkból áll össze az 55 perc. Azonos hangok nem, vagy csak nagyon ritkán ismétlődnek, a hangszeresek általában nem tartanak sehová, azt viszont kifogástalanul megmutatják, hogy mennyiféle hangot tud kiadni két ilyen egyszerű akusztikus hangszer. Mindig szolgálnak újdonsággal, ötlettáruk kifogyhatatlan. A zongora belsejét hallhatóan telepakolták apró fa- és fémtárgyakkal, a szaxofon pedig gyakorta csöveken keresztül, vagy éppen a víz alól szólal meg. Sehnaoui és Mayas az első perctől kezdve megtalálja a közös hangot, igaz, udvarias dialógusok itt nincsenek, szinte minden pillanatban halljuk mindkettejük „üvöltését”. Igazi csapkodós-harsogós album a Teeming, mégsem tudok fogást találni rajta. A zenészek hihetetlen invenciója és lenyűgöző hangszerismerete inkább elismerő bólogatásra késztet, mintsem rosszalló fejcsóválásra.

Inkább érdekes, mint jó lemez. Vibráló, mint Ann Blom festménye a borítón. Minden alkalommal megfájdul a fejem tőle.

1. Understory [20:00] 2. Tiny Shadows As If Through Glass [14:08] 3. I Could Only Watch It Happen [21:02]

christineabdelnoursehnaoui.jimdo.com
myspace.com/tonybuckandmagdamayas
olofbright.com

Hozzászólási lehetőség kikapcsolva

Legutóbbi kommentek

Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.

Legutóbbi kommentek