25
September, 2017
Monday

Erstwhile | erstwhile 061 | 2010

Pisaro és Sugimoto. Két meglehetősen öntörvényű komponista, akik szorosan kötődnek a Wandelweiser szerzői és előadói kollektívához, és akiknek legfőbb hangszerük az elektromos gitár. A zenéhez való hozzáállásukon és a kompozíciós technikáikon túl hosszan sorolhatnánk a hasonlóságokat, a két zenész mégsem játszott soha együtt. Ezért is tűnhet izgalmasnak – de legalábbis érdekesnek – a párosítás. A munkamódszer az is, a végeredmény azonban számomra légüres térben lebeg.

A Dél-Kaliforniában élő Michael Pisaro és a tokiói Taku Sugimoto távkollaborációban készítette el a 2 Seconds / B Minor / Wave anyagát: mindkét zenész úgy komponálta és rögzítette a saját részét, hogy előtte nem hallotta a másik fél munkáját. Ez ma már nem ritka. Pisaro és Sugimoto persze nem „vakon” dolgozott, a szigorú (húszperces) időkeret mellett előzetesen három területet jelöltek ki, melyeket darabjaikban alaposan körbejárnak. Ezek a pulzus, a hajlítás és a hullám voltak. A két zenész idén februárban kezdett emailezni a kompozíciók ötletéről, az alapszabályok júniusban születtek meg, Sugimoto augusztusban küldte el a feljátszott részeit Pisaronak, aki októberben készítette el a saját részeit – ellenállva a csábításnak, hogy előtte nem hallgatja meg japán zenésztársa munkáit. A két hangréteget Pisaro helyezte egymásra, és a lemez végül valamikor november elején jelent meg.

A három darab mindegyike tökéletesen eltér a másiktól, semmiféle hangulati vagy koncepcionális kapocs nincsen közöttük. A felvételek hangminősége kitűnő – ritkán hallok zenét ennyire közelről. A makulátlan tisztaságú zenei hangokat talán azért érzem annyira közelieknek, mert hallom mögöttük a zenészeket: a halk részek, vagy a szándékos csendek közben véletlenszerű roppanások, halk székreccsenések jelzik Pisaro és Sugimoto jelenlétét.

A lemezt nyitó 2 Seconds egy bágyadtan építkező, megfontoltan haladó darab magas, tűszúrásszerű gitárhangokkal, harangokkal, egy metronóm kattogásával, és apró háttérzörejekkel. A címadó két másodpercet nem sikerült lenyomoznom, az ismétlődések ellenére sem a hangok között, sem a csendek hosszában nem jelenik meg a két másodperc. A B Minorban kizárólag két gitár lecsupaszított hangját halljuk: Sugimoto játssza a harmóniamenetet, Pisaro pedig a dallamot, mindezt fájdalmas lassúsággal és hosszú-hosszú kicsengésekkel. Az eredmény nagyon dagályos, nagyon negédes – kétségtelen, ez a lemez legkönnyebben hallgatható tétele. A Wave pedig a legminimalistább, legszellősebb, mégis a legzavarbaejtőbb, ami egy feszültséggel teli gitárbúgásból áll, amire hullámszerűen érkeznek kásás zajjá torzított környezeti felvételek.

Biztos vagyok benne, hogy a két zeneszerző-gitáros egy hagyományos találkozás során sokkal izgalmasabb lemezt tudott volna összehozni. A 2 Seconds, a B Minor és a Wave mindegyike a túlkomponáltságról szól: a patikamérleggel kimért összetevők Pisaro által hiba nélkül a helyükre kerültek, a végeredmény valóban makulátlan, mégsem hallom a közös játék örömét. Bár ezen nem kellene csodálkoznom, hogy hiszen köztudott tény: Taku Sugimotot az utóbbi időben sokkal jobban foglalkoztatja a zeneszerzés, mint a rögtönzés, Michael Pisarot pedig mindig is a gondosan kitalált ötleteiért, és azok precíz megvalósításáért kedveltük.

A 2 Seconds és a Wave időigényes darabok. Időt kell adni magunknak, hogy átlássuk és kényelmesen belakjuk a két húszpercest. A középső szerzeménnyel viszont nincs probléma, a B Minor könnyen adja magát. A harmadik hallgatás után dúdolni fogjuk.

1. 2 Seconds [20:00] 2. B Minor [20:00] 3. Wave [20:00]

michaelpisaro.blogspot.com
japanimprov.com/tsugimoto
erstwhilerecords.com

Hozzászólás




Legutóbbi kommentek

Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.