26
July, 2017
Wednesday

Alex Nowitz – Homo Ludens

Dusted Hoffman 2010 december 20.

Nowitz-Records | now-rec 001 | 2010

Alex Nowitz neve eddig teljesen ismeretlen volt számomra. A saját hangját, legkülönbözőbb hangszereket és elektronikát használó német hangperformer-komponistáról eddig egyáltalán nem hallottam. Nowitz munkáinak publikálására most egy privát lemezkiadót indított, 31 perces bemutatkozó lemeze egyenesen Potsdamból érkezett.

A Homo Ludens sajtóanyaga szerint az albumon hallható három darab az emberi hang lehetőségeit, határait kutatja. A magát énekesként aposztrofáló Nowitz saját hangja mellett persze akusztikus és elektronikus hangszereket is használ. Az ugyan nem derül ki, hogy alkalmazott zenészekről van-e szó, vagy egy valóságos multi-instrumentalistával állunk szemben, egy biztos: klarinétok, vonósok, ütős hangszerek, egy preparált zongora hangjait is használja a felvételeiben, és persze elektronikát, amelyből talán a kevesebb néha több lett volna. Nowitz előszeretettel kezel úgynevezett gesztusvezérlőket, azaz valós fizikai mozdulatokkal, érintésekkel játszik elektronikus hangszereken.

A lemez végighallgatásával visszafelé haladunk az időben: a tízperces Sirens’ Tears And The Sounds Of The Soul tavaly íródott; a mindössze kilencperces, négy tételből álló Music For A Singer With Live-Electronics And 10-Speaker Playback 2008-ban született; a lemezt záró tizenkét perces Angelus Novus, Nr. 2 pedig 2003-ban készült.

A darabok centrumában természetesen az emberi hang áll. Éneklés, hadarás, suttogás, morgás, fütty, torokének – hol elektronikus effektekkel, hol nélkülük. A Sirens’ Tears And The Sounds Of The Soulban a hang mellett egy basszusklarinétot, egy zongorát és egy szintetizátort hallunk. A Music For A Singer With Live-Electronics And 10-Speaker Playback eredetileg egy berlini köztéri performansz megnyitójára készült. Itt Nowitz a hangja manipulálásához vezérlőket használ. Az itt felhasznált szövegek Shakespeare 66. szonettjéből származó részletek. Az Angelus Novus, Nr. 2-t Paul Klee azonos című, 1920-ban készült akvarellje ihlette. A mű egy torontói táncdarab zenéjeként készült, melynek Marie-Josée Chartier volt a koreográfusa.

Alex Nowitz három tízpercese számomra csupán bepillantást enged egy, a modern technikát bátran használó komponista munkájába. Bár afféle válogatáslemezről van szó, ennyiből nem derül ki világosan, hogy honnan jön és merre tart a zenész. Számomra egyelőre úgy tűnik, Nowitz túl sokat szeretne, túl sok eszközt használ – és bár a Homo Ludens egy élettel teli, sziporkázó hallgatnivaló, érződik rajta a kapkodás, a letisztulatlanság is.

(Nowitz jelenleg az amszterdami STEIM Alapítvány rezidense. A STEIM az a zenei laboratórium, ahol szerzők és előadók a zene, a színház, a tánc és az új média területeiről saját, személyre szabott elektronikus hangszereiket építik és fejlesztik.)

1. Sirens’ Tears And The Sounds Of The Soul, Part 1 [7:31] 2. Part 2 [3:00] 3. Music For A Singer With Live-Electronics And 10-Speaker Playback, Part 1 [2:22] 4. Part 2 [0:53] 5. Part 3 [0:35] 6. Part 4 [5:15] 7. Angelus Novus, Nr. 2, Part 1 [3:47] 8. Part 2 [3:00] 9. Part 3 [3:12] 10. Part 4 [1:16]

nowitz.de

Hozzászólás




Legutóbbi kommentek

Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.

Legutóbbi kommentek