11
December, 2017
Monday

Creative Sources | cs142 | 2008

A beszédes című Noite egyike annak a négy lemeznek, amiket Seijiro Murayama kedd esti szegedi fellépése után nyomott a kezembe. Az album közel sem friss, több mint két éve jelent meg a portugál Creative Sources kiadásában, ami pedig hallható rajta, az nem más, mint két összeszokott duó egymásra találása az esős lisszaboni éjszakában.

Jean-Luc Guionnet francia szaxofonos-orgonista és a Nagaszakiban született, de jelenleg Franciaországban élő Seijiro Murayama ütőhangszeres – egy kis túlzással – legalább olyan régóta zenél együtt, mint a hegedűs-mélyhegedűs Ernesto Rodrigues és csellista fia, Guilherme. Guionnet és Murayama számtalan koncert után négy éve rögzítette első közös albumát Le Bruit Du Toit címmel, Rodrigueséknek pedig 1999 óta – ha jól számolom – ez a tizenkilencedik, lemezen is kiadott közös munkája. A négy zenész találkozását 2007 őszén rögzítette Diogo Tavares a Tcha3 stúdióban – vagy az előtt, de erről majd később.

A kvartett hamisítatlan akusztikus „hirtelenzenét” játszik, ami páratlanul alkalmazkodik és reagál a felvétel helyszínének atmoszférájára. A játékosok tapintatosan, megfontoltan, hosszú-hosszú csendekkel közelítenek egymás felé, és mindahhoz, amit a közvetlen környezetükből hallanak. Az éjszaka zajának, a nedves úttesten elhúzó autók hangjának, a víz szivárgásának, csöpögésének sok esetben nagyobb szerepe van, mint a zenészeknek. A 74 perces felvételen a tér, a visszhangok játéka tökéletesen hallatszik. A négy hangszeres zenéjét a környezet hangjai valamiféle mocskos, saras fátyolként lengik körbe – és ez kétségkívül előnyére válik a produkciónak. Ami biztos: az album nyomasztó, borús anyagát nem egy süketszoba légüres terében vették fel, sokkal valószínűbb, hogy a térmikrofonok nyitott ablakok mellett – vagy a stúdió udvarán, esetleg előtte, az utcán – rögzítették a történteket.

Ernesto és Guilherme Rodrigues illedelmes vendéglátók módjára a meghívottaknak hagyják a vezető, dominánsabb szerepeket: Guionnet így vagy úgy mindvégig jelen van, alt szaxofonjának hosszan kitartott hangjait, halk neszezéseit hevesebb kirohanások tagolják; Murayama esetében pedig azt érzem, amit a Szegeden közösen eltöltött idő alatt is tapasztaltam: egyszerre visszahúzódó és rendkívül karizmatikus ember, halkan és ritkán szólal meg, de akkor mindenki csendben figyel, szinte megfagy körülötte a levegő. Zenei magatartása hasonló. Legtöbbször vonóval szólaltatja meg pergődobjára helyezett cintányérjait – néhány dobverő, dobseprű, és aprók tárgyak mellett ez az összes felszerelése. Ami a kvartett másik felét illeti, a brácsa és a cselló hangjai a szokottnál is megfoghatatlanabbul szólnak, inkább a környezetbe olvadva léteznek, előtérbe csak ritkán és rövid ideig lépnek.

A 35 és 39 perces felvételeket vágások nélkül, egy szuszra vették fel, a két tétel között szünet sincs, a tér morajlását folyamatosan halljuk. Az improvizációk érezhetően rendkívül elmélyültek, ugyanakkor formátlanok, alaktalanok. Nem tartanak sehová, csak úgy megtörténnek. Ennek a zenének sztorija nincs, de nem is kell, hogy legyen. A hangfolyam különös szürkeségű, nyugtalanító aurája minden történetnél izgalmasabb.

A Noite az éjszaka zenéje, nem kevés egészen drámai pillanattal.

1. Story Board [34:46] 2. Drama-Like [38:59]

jeanlucguionnet.eu
seijiromurayama.com
creativesourcesrec.com

Hozzászólás




Legutóbbi kommentek

Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.

Legutóbbi kommentek