25
June, 2017
Sunday

Eva-Maria Houben – Works For Piano

Dusted Hoffman 2011 június 20.

Edition Wandelweiser | EWR 1003/04 | 2010

Eva-Maria Houben szerint a zongora az egyetlen olyan hangszer, amely a legszemléletesebben tudja megjeleníteni, hogyan, hányféleképpen tud egy zenei hang elmúlni, elhalni. A tavaly megjelent dupla Works For Piano a német komponista hatodik szerzői albuma, és az első, ami zongoradarabokat tartalmaz. Érdekessége, hogy a 2003 és 2007 között született kompozíciókat maga Houben játszotta lemezre.

A Wandelweiser szerzői- és előadói csoport tagjait általában a csend helye és minősége a zenében, a hangok hiányának mennyisége foglalkoztatja. Ezzel szemben Eva-Maria Houbent a zongoradarabok esetében sokkal inkább a hangok megléte, semmint a hiánya érdekli. Egészen pontosan a hangok vége, azok lassú kifutása, fokozatos elhalványulása izgatja. Houben már korábbi munkái során is azt figyelte, hogy a hosszan lecsengő zenei hangok hogyan,miként párolognak bele az őket követőkbe. Mindezt most egy zongorán tanulmányozza és illusztrálja úgy, hogy az az érzésünk: légüres térben, lassított felvételben nézzük – illetve halljuk – a hangokat.

Az első korongot kétségtelenül a harmincperces Klavier (2003) uralja: az erősen repetitív darabban felváltva szólalnak meg egymástól változó hangköznyire lévő hangok, amik elegánsan csusszannak egymásba. A monotonitás, a metronóm-szerű koppanások miatt a kompozíciónak szinte hipnotikus ereje van. Az ezt követő tízperces Drei Choräle (2007) Satie előtt tiszteleg, mégis Feldmant idézi. A kompozíció három rövidebb tételből áll, amelyekben szabályos időközönként elejtett akkordok csengenek le. Egyszerű és gyönyörű. A tizennégy perces Senza Espressione (2007) mintha egy kezdő zongorista skálázása lenne, amit időnként egy jóval megkomponáltabb szerzemény részletei szakítanak meg.

A második korong szintén egy monumentálisabb darabbal nyit: a bő háromnegyed órás Und Entfernt Sich Wieder – Singend (2005) rövid, tömör, gyakorta dallamos részletekből áll, amiket egyre növekvő hosszúságú csendek választanak el egymástól. A blokkok utolsó hangjai a lehető leghosszabb ideig vannak kitartva, de aztán végül minden lecsengés a csendbe, vagy saját környezetünk zajaiba érkezik. A Three Lullabies (2007) három rövidke, négy és hét perc közötti légies zongoradarabja az album eszményi lezárása: akkordpárok minimalista sorozatáról, végletekig leegyszerűsített szerkezetű, mégis valamiért dallamos dalocskákról van szó, amik idővel egyre szellősebb struktúrával rendelkeznek. Az utolsó leütött hangot követően még másfél percig forog a lemez – eddig tart a zene teljes kifutása.

Felesleges ragozni, gyönyörű lemez.

CD 1: 1. Klavier [30:17] 2. Drei Choräle (Penser À Satie) [9:28] 3. Senza Espressione [14:09]

CD 2: 1. Und Entfernt Sich Wieder – Singend [46:02] 2. Three Lullabies: I [6:39] 3. Three Lullabies: II [4:27] 4. Three Lullabies: III [6:48]

evamariahouben.de
wandelweiser.de

Hozzászólás




Legutóbbi kommentek

Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.