24
September, 2017
Sunday

Another Timbre | at45 | 2011

Dominic Lash nagybőgős és Patrick Farmer ütőhangszeres Bestiaries című korongja vitathatatlanul a tavalyi év legemlékezetesebb improvizációs lemezei közé tartozik; legújabb albumukon – a zongorán és preparált citerán játszó Sarah Hughes-szal kiegészülve – egy hosszabb rögtönzött felvétel mellett három komponált darabot játszanak. A három hangszeres a német Eva-Maria Houben és a holland Taylan Susam egy-egy művét interpretálták az Another Timbre kiadó második „Csend, és ami utána van” című lemezsorozata számára.

A cd borítójának gerincén összesen öt név olvasható – ebből az utolsó kettő természetesen a zeneszerzőké -, de a Droplets számomra egyértelműen Dominic Lash lebilincselő teljesítményéről szól, aki amellett, hogy játékával mind a négy felvételen szerepel, az album második felét kitevő Nachtstück című Houben-darab 34 perces részletében minimum csodát, de talán még annál is többet művel.

Az első és a harmadik felvétel Taylan Susam 2009-ben komponált, For Maaike Schoorel című művének két különböző kivitelezése. Mindkét variáció időtartama hat perc körüli, az előadók mindkét esetben Lash, Framer és Hughes – igaz, Patrick Farmer itt ütőhangszerek helyett egy akusztikus lemezjátszót használt a hangkeltéshez. Susam darabja egy meglehetősen rugalmas kotta instrukciói mentén játszható: a játékosok száma és a hangszerek összeállítása nincs egzakt módon meghatározva, úgy, ahogyan a mű pontos játékideje sincs megadva. A hangok magassága és a zene dinamikája is az előadók döntésétől függ, Susam csak annyit kér, hogy egymással parallel, vagyis párhuzamosan futó hangokat szólaltassanak meg a játékosok, és ezek ne legyenek hosszabbak három másodpercnél. A puhán és ultrahalkan hullámzó darab végletes egyszerűsége miatt elragadó. A két variáció között meghatározó különbség van: az egyik során a zenészek nem a megszokott módon szólaltatják meg hangszereiket, hanem fújják az azokra erősített hangszedőket, mikrofonokat. A hagyományos verzió végtelenül diszkrét és elegáns, a másikra pedig nincs jobb szó: emberi. Három zenész lélegzetét halljuk, ami kétszer sosem szól ugyanúgy.

A második felvétel a hangszeresek 21 perces szabadimprovizációja, amit az oxfordi Brookes egyetem stúdiójában rögzítettek 2011 januárjában. Az anyagon a természet is helyet kapott, ugyanis a rögtönzést nyitott ablakok és ajtók mellett vették fel, és a keverés tökéletes egyensúlyának köszönhetően a zenei hangok közötti csendekbe a fák suhogása, madarak csicsergése, autók távoli zaja is beleszűrődik. Lash nagybőgője megrázóan mély regiszterekből szól: ha elég hangosan hallgatnánk a zenét, egy-két tárgy biztosan megremegne a mélynyomónk közelében. A trió improvizációja – bár a zene még mindig rendkívül elegáns és visszafogott – itt már sokkal szélesebb teret és lehetőséget használ ki, mint a komponált darabok esetében. A hangszeresek jóval szabadabban mozognak, nem precízen elrendezett hangkötegeket hallunk, sokkal inkább egy koncentrált, szűkszavú, mégis fantáziadús összjátékot.

A negyedik felvétel kétségtelenül a korong csúcspontja: Dominic Lash Eva-Maria Houben 2007-es Nachtstück-jének egy közel 34 perces részletét játssza. Nagybőgő szóló finoman vonózott hangok kötegével és hosszú-hosszú csendekkel – eddig akár megszokottnak is gondolhatnánk a darabot, ám annak kivitelezése, a felvétel helye és körülményei vastagon hozzájárulnak a produkció érdekességéhez. A művet tavaly szeptemberben, egy Hathersage nevű, Derbyshire megyei falu melletti erdőben játszotta el Lash – szakadó esőben, feje fölött tető nélkül. A lemez fülszövegében részletesen olvashatjuk a nagybőgős visszaemlékezését, aki bevallja: bár egyedülálló felvétel született, egyhamar biztosan nem viszi ki újra hangszerét a zuhéba. Az atmoszférát és a nagybőgő hangját térmikrofonok rögzítették, de valószínűleg kontaktmikrofonok is erősítették a bőgő hangját, ugyanis amikor a leghevesebben szakad az eső, tisztán halljuk azokat a koppanásokat-roppanásokat, amiket az esőcseppek okoznak a hangszedő pasztillájának a falán. A zápor hangja mellett tökéletesen kivehető a környezet összes többi nesze: szélfúvás, varjúkárogás, vonatfütty, elhúzó autók és repülők távoli morajlása, illetve időnként a közelben legelésző bárányok bégetéseit is halljuk. Elképesztő hanganyag.

Annak ellenére, hogy mindössze 30 év körüli zenészek játszanak (Lash 1980-as születésű, Farmer és Hughes ha jól tudom, még nála is fiatalabbak, Taylan pedig ’86-ban született), rendkívül érett és bölcs zenét hallunk a Droplets-en. És a hangszeresek méltatása mellett feltétlenül szót érdemel Simon Reynell hangmérnöki, produceri és hanglemezkiadó-vezetői munkája, aki néhány esztendő alatt a mai zenék egyik legfontosabb kiadójává tette az Another Timbre-t.

1. Taylan Susam’s For Maaike Schoorel (Realisation #1) [5:30] 2. Elusion (Improvisation) [21:09] 3. Taylan Susam’s For Maaike Schoorel (Realisation #2) [6:05] 4. Eva-Maria Houben’s Nachtstück (Extract From Outdoor Realisation) [33:37]

dominiclash.co.uk
ideasattachedtoobjects.blogspot.com
sarahhughesportfolio.blogspot.com
anothertimbre.com

Hozzászólás




Legutóbbi kommentek

Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.

Legutóbbi kommentek