18
November, 2017
Saturday

Taku Unami | Takahiro Kawaguchi – Teatro Assente

Dusted Hoffman 2011 október 15.

Erstwhile | erstwhile 062 | 2011

Taku Unami japán konceptualista improvizációs művész híres arról, hogy darabjaival előszeretettel írja felül, vagy éppen nullázza le a zenéről alkotott nézeteinket. Tavaly a német Annette Krebs társaságában a Motubachii albummal hozott zavarba mindenkit, most pedig a szintén japán Takahiro Kawaguchi hangművésszel teszi ugyanezt. A Teatro Assente lemezen egy nagy halomnyi, egymásra hajigált hangot hallunk, amik eredetéről, történetéről egy szót sem hajlandó elárulni a két zenész.

A tokiói Taku Unami a mai japán kísérleti zenei élet egyik legaktívabb, legizgalmasabb figurája. Nevét a legtöbben a szűkszavú, minimalista improvizációhoz kötik, mégis minden újabb munkájával képes meghökkenteni hallgatóit. Weblapját meglehetősen rapszodikusan frissíti, ugyanakkor mintha a legkisebb gesztusának is óriási jelentőséget tulajdonítana. A Hibari Music label létrehozójaként több szálon kötődik a Wandelweiser kollektívához, ugyanakkor él-hal a hangos heavy metal zenéért. Az oszakai Takahiro Kawaguchi munkásságát már kevésbé ismerem, eddig csak az Off-Cells kvartett 60/40 című lemezen hallottam Taku Unami, Utah Kawasaki és Seijiro Murayama mellett zenélni. Elsősorban környezeti felvételek és hanginstallációk készítésében érdekelt, különböző formációkban bemikrofonozott tárgyakon zenél.

A Teatro Assente anyagához a hallgató kétféleképpen közelíthet: vagy elkezdni a hallottakat elemezni, boncolgatni, hogyanokra és miértekre próbál válaszokat keresni; vagy nem kíváncsi részletekre, szándékokra, hanem inkább megpróbál feloldódni Unami és Kawaguchi talányos hangjaiban. Talán nem árulok el vele nagy titkot, ha azt mondom: mindkettő egyformán kemény meló. A Teatro Assente egy igazi fekete doboz, tele absztrakt hangokkal, amelyek sokszínűek, esetenként ismerősek, mégis zavarba ejtőek, kétértelműek. De valószínűleg a két japán zenész nem is akart mást ezzel különös, nehezen követhető narratívával, mint zavart kelteni, megtéveszteni. Bárhogy is legyen, egyetlen dolog biztos, és az nem más, mint a bizonytalanság.

A lemez nyitásaként mintha több tíz felhúzott műanyag fogsor csattogását, majd idővel csengettyűket, közeledő és távolodó lépteket, egy nyikorgó padló zaját, elmosódott beszédfoszlányokat hallanánk, vagyis egytől egyig olyan hangokat, amik bizonyosan nem hagyományos hangszerektől származnak. A Teatro Assente mintha egy ötletektől rogyadozó performansz hanganyaga lenne, amelyben az összetevők lassan összemosódnak, és érvényüket, értelmüket vesztik azok az empirikus tapasztalatok, amelyek segítségével követni, értelmezni tudnánk a hallottakat. Óriási kartondobozok ledöntése, deszkákba vert szögek kopácsolása, földön végighúzott vasláncok, digitális pittyegések, rádiótelefonok rezgése, egy belső tér zümmögő atmoszférája, egy fékevesztett gitárnyúzás, hirtelen bevágott természeti felvételek, és persze sok-sok csend.

A booklet szerint a lemezt Tokióban, az Ueno Okura színház egyik régebbi épületében vették fel tavaly decemberben. A japán fővárosban ugyanilyen néven működött egy legendássá vált szoftpornó-mozi is, amit közel ötven évnyi működés után tavaly augusztusban zártak be. Hogy ebben az épületben rögzítették-e Teatro Assentét, nem tudom biztosan, nem csodálkoznék, ha igen. Unami és Kawaguchi – akik a címválasztással Thomas Ligotti Teatro Grottesco című novellásgyűjteménye, valamint Dario Argento olasz filmrendező munkássága előtt tisztelegnek – egy hónapja a New York-i Issue Project Roomban is bemutatta az album anyagát. Az előadás során papírdobozokat, méretes gerendákat, egy létrát, textilvásznakat és ki tudja még milyen kiegészítőket használtak. Az a néhány érdeklődő, aki megnézte a japán duó fellépését, minden bizonnyal többet megtudhatott arról, hogy hogyan is készült, hogyan is működik ez a különleges produkció.

Az év egyik legrejtélyesebb remekműve; az év egyik legnagyobb zenei blöffje. Vagy-vagy? Legyünk igazságosak: is-is.

1. She walked into a room, and found her absence. [5:47] 2. Her cellphone rang while she was watching the blank screen of the theater. [11:45] 3. She entered the theater and took her seat, 5 times at the same time (beep on her appearance and disappearance). [1:17] 4. She left her seat and walked out, 5 times at the same time (beep on her appearance and disappearance). [1:16] 5. Knocking By Anybody Of Nowhere (Dub Mix) [10:00] 6. Clockwork society transformed into tropical rain forest, however, nothing was changed. [2:57] 7. A metal object colored with green. After a while, with green and black. [8:33] 8. Teatro Assente [23:30]

unami.hibarimusic.com
takahirokawaguchi.com
erstwhilerecords.com

Hozzászólás




Legutóbbi kommentek

Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.

Legutóbbi kommentek

Franck Vigroux – Triste Lilas

Lenkes László
2013. augusztus 17.

Sven-Åke Johansson – Konzert Für 12 Traktoren

Juhász László
2016. március 5.

Musique Grotesque | 2014. július 30.

admin
2014. július 30.

Három új Psi-kiadvány márciusban

Juhász László
2011. február 11.