24
May, 2017
Wednesday

Schraum | schraum 14 | 2011

Ha a lemez öt tételének címét összeolvassuk, ezt kapjuk: „egy napon két évvel ezelőtt”. 2009 november 25-én egy karlsruhei stúdióban rögzítette első közös lemezét a francia Suboko trió, valamint két német rezes, Roland Spieth trombitás és Carl Ludwig Hübsch tubajátékos. Bár az öt zenész formációja korábban adott már egy-egy koncertet Franciaországban és Németországban, a projektet mindannyian erősen alkalminak gondolták. Eddig.

A Suboko valójában Pascal Gully, Laurent Berger és Nicolas Boutine kizárólag ütőshangszereket és elektronikát használó triója. Mindhárman Strasbourgban élnek, közel egyidősek, és a zene legkülönbözőbb területei felől érkezve találtak egymásra. Gully rockot, dzsesszt, majd kortárs komolyzenét játszó együttesekben kezdte pályáját, az elmúlt években Markus Stockhausen trombitástól Thomas Lehn analóg szintetizátorosig rengeteg kiváló zenésszel kollaborált, jelenleg a John Zorn által istápolt Zakarya klezmer kvartett dobosa. Bergert kezdetben inkább a filmszalagokkal való kísérletezés érdekelte: super 8-as és 16 mm-es filmekkel dolgozott, installációkat készített, a/v-előadásokat tartott; 1993 óta tagja a kísérleti zaj-rockban utazó Sun Plexus-nak, a Subokoban a dobokon kívül különböző méretű és formájú fémtárgyakat, lemezjátszókat, szalagos magnókat használ. Boutine zongorázni és gitározni tanult, majd magával ragadta az elektronikus tánczene, a dj- és partikultúra; számtalan előadáshoz, kiállításhoz és némafilmhez komponált zenét, emellett producerként és lemezlovasként a mai napig aktív.

Ami a rezeseket illeti: Carl Ludwig Hübsch nevével viszonylag sűrűn találkozhatnak az improvizációs zene rajongói, a kilencvenes évek elejétől készít lemezeket, eddig közel negyven kiadványon, a legkülönbözőbb kontextusokban hallhattuk játékát. Kis túlzással mindenkivel játszott már, aki számít ebben a műfajban, de szólóalbumai ugyanolyan izgalmasak, mint amikor Markus Eichenberger vagy Michiel Braam nagyzenekaraiban, vagy éppen Axel Dörner és Frank Gratkowski mellett fújja. Roland Spieth trombitajátékával eddig csupán két schraumos korongon találkoztam: Cornelius Viet gitáros és Axel Haller bőgős társaságában tagja a Trio Vopának, illetve Torsten Papenheim gitáros Some Of The Things We Could Be című korongján hallottam még zenélni. Hübsch és Spieth ebben a formációban játszik először együtt.

Kérdés, hogy milyen minőséget teremt öt ennyire különböző zenei háttérrel rendelkező muzsikus; mennyire egynemű, mennyire innovatív, és nem utolsósorban, mennyire izgalmas produkciót képesek alkotni. A K-Horns öt része – ahogy az várható volt – életteli, nyüzsgő, olykor csapongó, ám ez a káosz nem zavaró, sőt: kifejezetten előnyére válik a zenekarnak. A résztvevő hangszeresek bőkezűen bánnak a hangokkal, de sosem próbálják egymást túlkiabálni. Érződik: a lemezfelvétel előtt csak a kiindulópontok voltak adottak, a részleteket nem tervezték; az ütősök és a rezesek között nincs alá-fölérendelt reláció, a kvintett bármely tagja bátran és szabadon alakíthatja a hangfolyam menetét – és jól hallhatóan alakítja is. A K-Horns közel 39 perce egy jólesően vibráló kacskaringózás ezernyi szikra-szerű fémes hang között. Hübsch, Spieth és a Suboko kollaborációja vitathatatlanul sikersztori: ötük zenéje egynemű, innovatív és izgalmas.

Kellemes év végi meglepetés. Bármilyen „best of 2011” listán megállná a helyét.

1. Ein [5:27] 2. Tag [2:59] 3. Vor [7:01] 4. Zwei [14:22] 5. Jahren [8:40]

suboko.hautetfort.com
clhuebsch.de
schraum.de

Hozzászólás




Legutóbbi kommentek

Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.