11
December, 2017
Monday

Haptic – Scilens

Costanza 2011 december 27.

Entr’acte | E127 | 2011

Nem szeretnék felesleges szabadkozásokba bocsátkozni, számomra nagyjából a lényegtelen kategóriába tartozik az a törekvés, hogy egy kiadandó hanganyag megfelelő esztétikai külsőben kerüljön a hallgatóság kezébe. Nem kívánom ezzel a lemezborítókat készítő grafikusok-dizájnerek munkájának értékét csökkenteni, ugyanakkor le kell szögezzem, hogy amit teszem azt az Entr’acte kiadónál tapasztalok ezen a téren, nos az számomra a legmesszebbmenőkig szimpatikus.

Azt ugyan nem tudom, hogy a londoni székhelyű lemezkiadó ezt mennyiben teszi ugyanabban a szellemben, mint én gondolom, de ez talán nem is különösebben lényeges. A kiadványaik többsége – legalábbis az utóbbi időben – kvázi egyenborítóval jelenik meg, amely jelenséget úgy lehet lefordítani, hogy „egy hanganyag lényege márpedig az, amit a fülnek nevezett érzékszervünkön keresztül tapasztalunk meg”. Én csak azt tudom erre mondani, hogy éljen.

A chicagói Haptic triót Steven Hess, Joseph Clayton Mills és Adam Sonderberg alkotják. A Scilens sorrendben a tizedik kiadványuk, a harmadik nagylemez. Egy Haptic album soha nem volt szokványos, így én sem tudok másként írni róla.

Mi különböztet meg egy szelet kenyeret egy másik szelet kenyértől? Első olvasatban alighanem semmi. Tételezzük fel, hogy számunkra az „egy szelet kenyér” nem csupán egy olyan plusz adalék, amelyet a babgulyás tálalását követően összegyurmázva, könnyeden a levesbe helyezünk, megvárjuk amíg jól átjárja a füstös ízű nedű, majd a kanalunkba egyensúlyozva hús-, bab- és zöldségelemekkel együtt a szánkba emelünk, hogy az ízek egyébiránt mesés harmóniáját élvezvén a rágást és a szánk nyálkahártyáján történő időzést követően a nyelőcső irányába tereljük azt.

Minden ott kezdődik, hogy a kredenc ajtaját kinyitjuk és megtaláljuk a megfelelő kést, amely a mosogatást követően még kissé nedves, ezért törlőkendő után nyúlunk, hogy szárazra töröljük azt. Ha ez megvan, elővesszük még apánktól eltulajdonított fenőkövünket, hogy a megfelelő élességet biztosítsuk a célszerszámnak. Gondosan megdolgozzuk az eszközt, tudván, hogy a végeredmény tökéletessége az egyes részletek kidolgozottsági fokában rejlik. Kerítünk egy vágódeszkát és ráhelyezzük a kenyeret. A kést ráillesztjük a kenyérre, majd szemünk és kezünk teljes koncentrációjával megkezdjük a kezdővágást. Pontosan tudjuk, hogy milyen vastagság az, ami kívánatos, már látjuk és érezzük, hogy a kezdeti első bevágás azt mennyiben befolyásolja. Ha kellően precízek vagyunk, tökéletesen eltaláljuk a párhuzamost. A konyhai eszköz pedig siklik kezünk alatt, szinte magától dolgozik, majd koppan a deszka alján.

Az „egy szelet kenyér” itt egy olyan procedúra eredménye, amely végezetéül egy vastagságában, porhanyósságában, morzsázottságában tökéletes szelet kenyeret kapunk.

A részek és az egész.

A gasztrotechnológiai hasonlat már csak azért is helytálló, mert ha ez a korong fogyasztható lenne, én bizony beleharapnék.

Tévedhetetlen.

1. The Ister [16:50] 2. Setae [6:26] 3. Winter Wasp [7:31] 4. Entr’acte [1:07] 5. Pentimenti [13:01] 6. Untitled [20:16]

entracte.co.uk/haptic
entracte.co.uk

Hozzászólás




Legutóbbi kommentek

Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.