24
April, 2017
Monday

Antoine Beuger – Un Lieu Pour Être Deux

Dusted Hoffman 2012 március 28.

Copy For Your Records | CFYR008 | 2011

Mit hallunk és honnan? Valami kintről hallatszik be, vagy éppen bentről hallatszik ki? A hallgatói nézőpontokkal játszadozik Antoine Beuger két játékosra írt Un Lieu Pour Être Deux című darabjának ezen verziója, hiszen tényleg izgalmas eredményt szül, ha egy gitár hangját és válogatott környezeti felvételeket helyezünk egy amúgy is jól hallható atmoszférájú nyitott térbe, és minden így hallhatót rögzítünk. Beuger kompozíciója Barry Chabala és Ben Owen előadásában minimum zavarba ejtő, mégis maradéktalanul természetes.

Az első néhány hallgatás alkalmával nem igazán akartam tudni, hogy milyen szabályok szerint épül, hogyan működik Beuger szóban forgó darabja, később mégis megpróbáltam rendszert találni a hangok kuszaságában. Chabala és Owen az Un Lieu Pour Être Deux „kottájának” első 23 oldalát játszották el a tavaly áprilisi brooklyni stúdiófelvétel alkalmával. A kottát nem irónia okán tettem idézőjelbe, pedig akár amiatt is lehetne: az ívek mindegyike egyetlen számpárt tartalmaz, ami azt jelöli hogy a játékosok hány hangot játsszanak egységnyi idő alatt (egynél kevesebbet és háromnál többet sosem). Az időegység meglehetősen szabadon kezelhető – miután mindkét zenész lejátszotta az előírt számú hangot, csak azután lehet áttérni a következő oldalra. A darab bármilyen két hangszerrel előadható, a kapcsolódó instrukció mindössze annyi, hogy a hangokat nagyon halkan és lehetőség szerint hosszan kitartva kell játszani. A jelen gitár-környezeti felvétel verzió több kérdést is felvet: hogyan oszthatunk hangokra egy hosszabb vagy rövidebb, de folytonos környezeti felvételt, illetve hogyan változik a darab további környezeti hangok hozzáadásával. Az Un Lieu Pour Être Deux a nyitott kottájú darabok mintapéldája, egyféle végeredménye nincs, végtelen számú izgalmas formája viszont annál inkább. Igazi meglepetészene.

A bő háromnegyed órás felvétel legelső percében elhúzó autók zaját, egy rövid és éles gitárpengetést, egy hosszúra nyújtott szinuszhullámot és egyéb apró környezeti neszeket hallunk. Ez minimum szokatlan Beuger eddig megismert szűkszavúságához, kimértségéhez képest; a hangok halmaza később pedig egyre csak növekszik. A hangerő persze mindvégig alacsony, szó sincs hangos és zavaros csörömpölésről. Kezdetben a hangok forrása jól elkülöníthető, könnyen kivehető, mi meddig tart, később viszont minden összefolyik; ami a háttérben volt, az előre lép, amit eddig a zenészek teljesítményének hallottunk, az a környezettel szemben alul marad. A felvételeket nyitott ablaknál, hogy a szabadba kihelyezett térmikrofonok bevonásával készíthették, hiszen ha halkan is, de végig jól érzékelhetőek a nagyváros zajai: autók dudálása, kerekek fékcsikorgása, sietős léptek zaja, gyerekzsivaj, kiabálások és a többi. Egy idő után meginognak és felcserélődnek a térhez viszonyított nézőpontok, egyszer a kintről beszűrődőt halljuk, máskor a bentről kiszűrődőt. Ez akár szándékos, akár nem, a játék maradéktalanul működik.

Owen az előre rögzített környezeti felvételei mellett egészen élettelen szintetizált hangokat is használ, puha sípolásai akár magasak, akár mélyek, nem különösen reagálnak Chabala mikroszkopikus gitárhangjaira – és vice versa. A bejátszott és a véletlenszerű környezeti hangok viszont tökéletes kulisszát biztosítanak a gitárnak és a szinuszhullámoknak, mintha csak így telne meg élettel, így nyerne értelmet Barry Chabala és Ben Owen interpretációja.

És most Antoine Beugert kellene méltatnom, mégis azt mondom, itt az előadók elvitathatatlan érdeme, hogy a Un Lieu Pour Être Deux az egyik legélvezetesebb környezeti felvételeket kombináló lemez, amit valaha hallottam.

1. Un Lieu Pour Être Deux [47:02]

timescraper.de/beuger
barrychabala.com
cfyre.co/rds

Hozzászólás




Legutóbbi kommentek

Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.

Legutóbbi kommentek