30
March, 2017
Thursday

Osvaldo Coluccino – Atto

Dusted Hoffman 2012 július 3.

Another Timbre | at50 | 2012

A szemfülesebbek észrevehették, hogy 2010 legvégén, házon belül összeállított „ezek voltak az év lemezei”-listánkra két Osvaldo Coluccino korongot is beválogattunk; lemezkritikát azonban sem a Gemina, sem a Neuma Q albumról nem írtunk. Ugyanis nem volt hozzá elég bátorságunk. Vannak előadók és kiadványok, amelyek annyira egyedülállóak, annyira megfoghatatlanok, hogy inkább csak lenyűgözve hallgatjuk a hangokat, elismerősen bólogatunk, csendben hümmögünk, de jobbnak látjuk, ha nem nyilatkozunk meg róluk. Nos, Coluccino és munkái is ilyenek.

Az olasz zeneszerzőről 2010 előtt jóformán semmit sem tudtam, de mint kiderült, ez nem is csoda: az 1963-as születésű Coluccino ugyanis még Olaszországban is elsősorban mint költő ismert. Eddig nyolc verseskötete jelent meg, amelyekről tekintélyes irodalmi folyóiratok, köztük a milánói Il Verri is méltató műbírálatot publikált. Zenét bár több mint harminc éve komponál, lemezeket csak az utóbbi három évben kezdett kiadni – igaz, rögtön hatot. A Voce d’Orlo (Rai Trade, 2009) kamarazenekari műveket, a Neuma Q (Die Schachtel, 2010) négy rövidebb elektroakusztikus darabot, a Gemina (Due Punti Edizioni, 2010) pedig különböző felállású duókat tartalmazott. Mindhárom kiadvány teljesen más, mégis mindhármon az abszolút zene hallható. A költő-zeneszerző afféle magányos, visszahúzódó művész, internetes honlapja nincs, biográfiája lakonikus rövidségű, kizárólag fontosabb szakmai események tételes felsorolását tartalmazza, és fotót is alig találni róla. Szimpatikus.

Coluccino zeneszerzői énjét eddig tehát tradicionális akusztikus hangszerek összeállítására írt darabok és fél-elektronikus munkák jellemezték. Ehhez képest a komponista csupán két tényezőt zárt ki teljesen az Atto komponálásnak folyamatából: a hangszereket és az elektronikát. De akkor mégis mi maradt? Kisebb-nagyobb, zenekészítéshez nem köthető akusztikus tárgyak hangjai, bármiféle elektronikus manipulálás nélkül. Ez persze manapság nem újdonság, mondhatnánk, hiszen tucatszámra jelennek meg hasonló elgondolással születő zenéket dokumentáló lemezek, a kivitelezés – az előadástól kezdve a rögzítésen keresztül egészen a szerkesztésig és keverésig – viszont kétségtelenül mesteri.

A hangokat hosszabb-rövidebb megszakításokkal négy hónapon át rögzítette a zenész, a felvétel pontos helye nem derül ki, mindössze annyit lehet tudni, hogy Coluccino a kísérlethez egy zengő, visszhangzó zárt teret használt valahol Milánó közelében. Előbbi a hangfelvételek atmoszférájából, utóbbi a lemez fülszövegéből tudható. A hétköznapi tárgyakat Coluccino dörzsöli, ütögeti, a létező összes módon hangot csihol ki belőlük, az üregesekbe belefúj, de a neszekből, zörejekből még következtetni sem lehet arra, hogy pontosan milyen tárgyat is hallunk. Anyaguk néha sejthető, fémcsövek, láncok, fahasábok, kartondobozok, de a lényeg semmiképp sem ez. Sokkal inkább az, hogy a zeneszerző hogyan szerkesztette egy öttételes, kerek kompozícióvá az apró hangok sokaságát. A hangszeletek ritkán szólnak egymással párhuzamosan, inkább egymás után, minimális átfedésekkel. Nincsenek hosszan tartó, drone-ba forduló zúgások, sem többrétegű, zavaróan túlzsúfolt pillanatok, minden hang a legmegfelelőbb pillanatban szólal meg, érződik, a legkisebb pisszenésnek, koppanásnak is pontosan meghatározott helye van. Precíz, gondos munka.

Coluccino elmondása szerint az Atto komponálása közben az összes létező, általa eddig korábban alkalmazott zeneszerzési módszert és technikát el akarta kerülni, de legalábbis ki akarta játszani. Ez minden bizonnyal sikerült is neki: hangszerek, szólamok, harmóniák, ritmus és dallam szándékos mellőzésével kreált egy érvényes, sajátos esztétikájú zeneművet.

Az Attoval szinte egyidőben két másik Coluccino-lemez is megjelent: a vonósnégyesre írt kompozíciókat tartalmazó String Quartets, illetve a Stanze, ami rövidebb zongoradarabok gyűjteménye. Előbbi a müncheni Neos, utóbbi a bécsi Col Legno gondozásában. És ha mindez nem lenne elég, kiadás előtt áll egy újabb, Parallelo című album is. 2012 Osvaldo Coluccino éve, nem vitás.

1. Atto 1 [4:54] 2. Atto 2 [9:03] 3. Atto 3 [8:56] 4. Atto 4 [4:42] 5. Atto 5 [10:58]

osvaldocoluccino.blogspot.com
anothertimbre.com

Hozzászólás




Legutóbbi kommentek

Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.

Legutóbbi kommentek

Musique Grotesque | 2014. augusztus 20.

admin
2014. augusztus 20.

Musique Grotesque | 2014. január 8.

admin
2014. január 8.

Iszap – Iszap

Lenkes László
2013. augusztus 18.

Rowe és Malfatti lemezfelvétel Bécsben

Dusted Hoffman
2010. november 12.