18
November, 2017
Saturday

VA – Fukushima!

Dusted Hoffman 2012 július 11.

Presqu’île | PSQ004-2 | 2012

Ennek a dupla válogatásalbumnak a létrejöttét Otomo Yoshihide „A kultúra szerepe – a fukushimai földrengés, és ember okozta katasztrófák után” című előadása inspirálta; a kiadványra készített felvételeket pedig szintén Yoshihide, illetve az Onkyo mozgalom zenészei – Taku Sugimoto, Tetuzi Akiyama, Toshimaru Nakamura, Sachiko M és társaik – ihlették. A lemezeladásokból származó bevételt a kiadó, a szerzők és az előadók japán non-profit szervezeteknek ajánlották; az akció tehát, bármennyire is csak jelképes, meglehetősen nemes.

VA, miszerint variált artisták. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincsenek fenntartásaim a válogatáslemezekkel kapcsolatban, mert nagyon is vannak, méghozzá elég komolyak. Nemhogy a kedvenc lemezeim között nincsenek ilyen vagy olyan kompilációk, de hirtelen még említeni sem tudnék olyan albumot, ami azért emlékezetes, mert akár csak egy kicsit is működik. A „vegyes vágott” kiadványok általában grandiózus bukások, és ez alól a Fukushima! sem kivétel. Az előadók nevét végignézve (Krebs, Tilbury, Pisaro!) akár izgalmas is lehetne, de leginkább csak egy erősen közepes szelekció – igaz, felkérésre készített, exkluzívnak mondható anyagokkal – sok remek felvétellel, és még több felejthetővel.

De vegyük sorra. Az első korongon három hosszabb felvétel kapott helyet, elsőként rögtön Dave Smith Al Contrario című kompozíciója a nagyszerű John Tilbury előadásában. 34 perc, kifogástalan interpretáció, a darab valamiért mégis hidegen hagy. Talán a túlontúl hagyományos struktúra, és az egyenletesen vánszorgó tempó miatt érzem úgy, hogy lehetett volna egy sokkal lendületesebb felütést is választani a lemeznek. Ezután viszont máris jön az abszolút csúcspont: Magda Mayas Foreign Grey című többrétegű zongoradarabja. Zongorabelső sok-sok preparátummal, hosszan zengő húrok, ezernyi apró hangocska – a Tony Buck által hibátlanul összeszerkesztett tízperces mű kész, kerek, egész. Ezután Choi Joonyong, Joe Foster, Hong Chulki és Jin Sangtae kvartettje következik egy halk, kellemesen kusza és tétova koncertfelvétellel, amit a szöuli Dotolimban rögzítettek. Sistergések, sípolások, recsegések, a hangok szépen lassan felgyülemlenek, majd hirtelen szétszaladnak, szinte érződik a bizonytalanság és a feszültség a térben. Nagyon drámai – nagyon tetszik.

A második cd-t a könnyebb átláthatóság kedvéért már az első hallgatáskor két részre osztottam: az első rész négy rövidebb (2 és 6 perc közötti), a második három hosszabb (7 és 22 perc közötti) felvételt tartalmaz. Burkhard Beins Counter című kompozíciója kellemes meglepetés, vonózott csengettyűk és analóg szintetizátorok hangjainak felhasználásával készített harsány digitális zajokat, amiket kiváló dramaturgiai érzékkel szerkesztett egymás után. Mark Wastell és Jonathan McHugh Eventide című duófelvétele már jóval kevesebb nyomot hagyott bennem: szép hangokból (tam-tam dob és egy szintetizátor) alkottak egy sehova sem tartó folyamot. Annette Krebs és Chris Abrahams kettőse egy rövid, halk és zavarba ejtő elektronikus felvétellel szerepel, de aztán jön Krebs szólóban, ami újabb csúcspont. Az alig négyperces környezeti felvétel egy Wall Street ellenes demonstráción készült a Reichstag előtt. A város és a tüntető tömeg lüktető hangja mellett az is hallatszik, ahogyan Berlinben élő zenészek és spontán vendégeik csoportja egy Tenney-darabot játszik. Távolról bár, de ott van többek között Andrea Neumann, Sabine Erklenz, Chris Heenan, Johnny Chang, Mike Majkowski, Koen Nutters és Morten J. Olsen. Egyszerű ügy, mégis annyira lenyűgöző, amilyen valószínűtlenséggel keverednek a környezet és a zene hangjai. Mintha álmodnánk az egészet.

A második rész első felvétele Jim Denley fuvolás-szaxofonos, Kim Myhr gitáros és Ingar Zach ütőhangszeres Mural nevű triójának Fukushima For The Time Being című darabja. Többnyire izgalmas, amit ők hárman művelnek, de ez most nem az. Fuvola, harangok, gongok, gran cassa, Myhr mintha kotoként használná az akusztikus gitárját, keleties hangulat, de valamiért úgy érzem, a zenészek egy helyben toporognak, a tételnek se füle, se farka. Ezt követi Michael Pisaro kaliforniai komponista Four Pieces For Recorded Percussion című darabjának The Bell-Maker című tétele, amit Greg Stuart ütőhangszeres játszik. Harangok, csengők és fahasábok hangjának 22 perces montázsát halljuk, ami kellemesen éteri ugyan, de tökéletesen nélkülöz bármiféle feszültséget, drámát. Az albumot Greg Kelley Cylindrical Mirror című trombitaimprovizációja zárja: halk szisszenések, pisszenések, éles kitörések, de mintha csupán egy hosszabb darab részletét hallanánk. És ezt sokszor, több felvétel esetében is éreztem a Fukushima! hallgatása közben.

A válogatáslemeznek van egy online változata is, ami sokkal több, mint audiofájlok sorozata. A csomagban megtalálható Yoshihide, a japán földrengés utáni, a Tokiói Művészeti Egyetemen tartott előadásának teljes szövege, két kísérleti videó a bécsi Billy Roisz és a tokiói Toshimaru Nakamura AVVA nevű audiovizuális-vizuálaudiós duójától, egy-egy film Billy Gombergtől és Richard Kamermantól, illetve Amy Casey festményei. Ez utóbbiak nem egyezőek a lemez külső és belső borítóján láthatóakkal, a narancssárga ikszes képek ugyanis a kanadai Leanne Shapton munkái.

Aki teheti, vásároljon egy példányt a korongból. Amellett, hogy a Fukushima! jó ügyet, karitatív célt szolgál, Madga Mayas, Annette Krebs, Burkhard Beins, és a dél-koreai srácok munkái tényleg kivételesek.

CD 1: 1. Dave Smith – Al Contrario, by John Tilbury [34:02] 2. Magda Mayas – Foreign Grey [9:10] 3. Choi Joonyong, Joe Foster, Hong Chulki & Jin Sangtae – From Dotolim [14:29]

CD 2: 1. Burkhard Beins – Counter [6:25] 2. Mark Wastell & Jonathan McHugh – Eventide [6:27] 3. Annette Krebs & Chris Abrahams – Duo [2:43] 4. Annette Krebs – Field Recording Of The Anti-Wall Street-Demonstration In Front Of The Reichstag In Berlin [3:58] 5. Mural (Jim Denley, Kim Myhr & Ingar Zach) – Fukushima For The Time Being [9:35] 6. Michael Pisaro – The Bell-Maker, From Four Pieces For Recorded Percussion (Il Faut Attendre), by Greg Stuart [21:34] 7. Greg Kelley – Cylindrical Mirror [7:05]

presquilerecords.com

Hozzászólás




Legutóbbi kommentek

Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.

Legutóbbi kommentek

[guyôm] – Cacelorazo

Majzik Tamás
2006. szeptember 3.

Bent Leather Band a pécsi NemArt Galériában

Dusted Hoffman
2010. október 12.

Elhunyt Johannes Bauer német harsonás

Juhász László
2016. május 6.

AMM | 2015. december 5., London

admin
2015. december 6.