28
June, 2017
Wednesday

NotTwo | MW 888-2 | 2012

John Dikeman Amszterdamban élő amerikai tenoros, Raoul van der Weide holland nagybőgős és Klaus Kugel német dobos triója ezen a bergneustadti koncertfelvételen pontosan úgy szólal meg, ahogyan egy klasszikus felállású free jazz hármasnak ma szólnia kellene. A korongon hallható közel egy óra a szabadzene határtalan energiájáról, letaglózó intenzitásáról szól. Három elefánt a porcelánboltban, akiknek a csapkodását, rombolását a legkevésbé sem szörnyülködve, sokkal inkább lelkesedéstől csillogó szemekkel, és heves szívverés kíséretében hallgatom.

Az Across The Sky igazán megérdemelné, hogy a címe után felkiáltójelek, egészen pontosan hat felkiáltójel kerüljön. 1962 őszén készült egy lemez, aminek a címét megjelenésekor hat felkiáltójellel nyomatékosították. Az albumon játszó nagyhatású amerikai szaxofonost egy féktelen svéd ritmusszekció, Torbjörn Hultcrantz nagybőgős és Sune Spångberg dobos kísérte. Igen, Albert Ayler Something Different!!!!!! című első korongjáról van szó, ami címében valószínűleg – és talán zeneileg is – Ornette Coleman 1958-as debütáló, Something Else!!!! albumát szerette volna túlszárnyalni. Visszatérve a kiindulási ponthoz: talán nem én vagyok az egyetlen, akinek Dikeman itt hallható agresszív, bárdolatlan szaxofonjátékáról Ayler jut az eszébe. A tenoros töredezett, cizellált és végtelenül nyitott stílusa egyszerre hagyománytisztelő és innovatív; előny vagy hátrány, hízelgő vagy sem, bármerre kalandozik, játéka fölött mindig Albert Ayler szelleme lebeg. És félreértés ne essék: a párhuzamok vonásával mindenképpen az elismerésem szeretném kifejezni.

De az Ayler-analógia mellett van itt egy sokkal direktebb hasonlat is: a lemez három tételének a címe összeolvasva nem más, mint Thomas Pynchon Súlyszivárvány (Gravity’s Rainbow) című komplex posztmodern gigaregényének első másfél mondata eredeti nyelven (A screaming comes across the sky. It has happened before…). Pynchon térben és időben visszafelé haladó ballisztikus rakétája pontosan olyan, mint az égen átívelő szivárvány és mint a trió zenéjének szabályos íve. A rakéta, a sikoly megfelelője pedig az a zene, ami olykor vészjóslóan visszafogott, máskor fenyegető, velőtrázó intenzitású. Még ha a fordított kronológia nem is, a gondosan megrajzolt dramaturgiai görbe egyértelmű.

Dikemanről fentebb az Ayler-hasonlattal már elég sokat elmondtunk. Az 1983-as születésű szaxofonos néhány újonnan feltöltött YouTube-videó tanúsága szerint már nem csupán saját Cactus Truck nevű káoszdzsessz-triója, de egyre több nemzetközi formáció élén mozog otthonosan. Egyéni hangja kivételes intenzitású előadással párosul, ösztönös, vad játéka a legnagyobbakat idézi. A nagybőgős Raoul van der Weide-ről eddig keveset tudtam, biográfiáját átfutva kiderült: az amszterdami művész a zenélés mellett vizuális munkákkal, lemezborítókkal, festményekkel és papírobjektekkel is foglalkozik. Kísérletező kedvét, és sokoldalúságát bizonyítja: az Across The Sky felvételein a bőgő mellett cracklebox-on és apró hangkeltő tárgyakon is játszik. Kugelt eddig mindössze kétszer láttam élőben zenélni – ráadásul mindkétszer Charles Gayle triójában -, viszont legkevesebb másfél tucat olyan lemezem van, amin közreműködik. Ő az a mindig megbízható dobos, aki intuitív, körmönfont és „kalandozós” játékával bár szeret a háttérben maradni, mégis mindig jóval többet mutat, mint egy túlságosan is hűséges, megingathatatlanul kísérő ritmusszekció ütőse.

A formáció érdekessége, hogy alkalmanként Andy „Ex” Moor gitárossal kvartetté egészülve koncerteznek, sőt tavaly decemberben ezzel a felállással lemezt is rögzítettek az amszterdami OT301 klubban. Erős produkció, akár korongon, akár élőben, érdemes meghallgatni.

1. A Screaming Comes [25:02] 2. Across The Sky [14:38] 3. It Has Happened Before… [16:40]

johndikeman.com
klauskugel.com
raoulvanderweide.nl
nottwo.com

Hozzászólás




Legutóbbi kommentek

Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.

Legutóbbi kommentek

Musique Grotesque | 2015. július 15.

admin
2015. július 15.

Holland groteszk dzsessz Magyarkanizsán és Budapesten

Juhász László
2010. szeptember 7.

Free jazz ikonok a hajón

Juhász László
2010. augusztus 27.