22
November, 2017
Wednesday

Atolón – Concret

Dusted Hoffman 2013 január 2.

Intonema | int004 | 2012

Örömteli visszatérés. Nekem is, és valószínűleg nekik is. Ruth Barberán, Ferran Fages és Alfredo Costa Monteiro triójának 2004-es bemutatkozó munkáját, és az egy évre rá megjelent Istmo című albumot annak idején rengeteget hallgattam éjszakánként; valósággal lenyűgözött, amit műveltek, aztán valahogy szem elől tévesztettem az Atolónt. Mintha egyre kevesebbet játszottak volna, és a zenéjük megjelentetésével is felhagytak volna. Idővel ugyanezt éreztem a tagok duóival, a Barberán és Costa Monteiro alkotta I Treni Inertivel, illetve a Cremasterrel, ami Fages és Costa Monteiro kettőse. Tavaly viszont, hosszú szünet után, mindhárom együttes új lemezzel jelentkezett. A Cremaster mindjárt kettővel is.

A Concret a szentpétervári Intonema minilabel negyedik kiadványa, és a második olyan korong, amin zeneileg semmilyen szinten nem működik közre Ilia Belorukov és/vagy Mikhail Ershov, a kiadó két alapítója. A szintén tavaly megjelentetett Ulher-Boubaker duólemezzel az Intonema időközben abszolút nemzetközi szintre emelkedett, katalógusa pedig egyre izgalmasabban alakul. Míg az előző kiadvány felvállalása Ershov döntése volt, az új Atolón album Belorukové. Kitűnő választás, nem vitás. Az Atolón visszatérését pedig csak hangsúlyosabbá teszi, hogy a triónak néhány héten belül egy másik korongja is megjelenik, amit az ír-svéd Chip Shop Music kvartett zenészeivel – Martin Küchen, Paul Vogel, David Lacey és Erik Carlsson – együttműködve rögzítettek. Hát így.

Izgalom ide, nosztalgia oda, a legelemibb kérdés: a közel hét éve kiadott Semisferi című lemez után hogyan, merre alakult a barcelonai trió zenéje. Sajnos vagy sem, ezt még nem döntöttem el: semerre. Hét esztendő nagy idő, ilyenkor szükségszerűen vár valamit az ember. Konceptuális előrelépést, hangzásbeli fejlődést, hangszerpark-bővítést, bármit, akármit, valamit. Barberán, Fages és Costa Monteiro viszont ugyanazt játssza, mint amit durván egy évtizeddel ezelőtt. Trombita, lemezjátszó, tangóharmonika, mindez rengeteg preparátummal, tárgyakkal és persze nem-konvencionális hangszerhasználattal. Zenéjük továbbra is csikorgó, fémes hangzású, hosszan kitartott hangokból épülő akusztikus drone.

Az Atolón még mindig a közel tökéletes egyensúly triója (lásd még: △). A triófelállást az egyik legkényesebb összeállításnak gondolom: a lendület mellett nagy hangsúlyt kell kapnia az egyensúlynak, a természetes és egészséges összhangzásnak. Fokozottan igaz, hogy nélkülözhetetlen a mértéktartás, az intelligencia és a zenésztárak alapos ismerete. Ami az Atolónban mindig is felülmúlhatatlan volt, az az, hogy mennyire egyensúlyban van a három hangszeres. Miközben játszanak, egy nagyon keskeny ösvényen haladnak, amiről egyikük sem lép le. Eszményi harmóniában sodródnak, összekapaszkodnak, pontosan érzik, mikor és merre kell lökni-húzni a másikat. Nem a zene sokszínűségén van a hangsúly, éppen ellenkezőleg: az egyneműségen. Hárman – egyek. Ez Barberán, Fages és Costa Monteiro hármasának a zsenialitása, de gyorsan hozzá is tenném: ez volt nyolc-tíz évvel ezelőtt is. A legkevésbé sem hajlandóak változni – és hogy ez jó vagy sem, mondom, még nem tudom.

Bármennyire is ambivalens érzéseim vannak egyelőre a Concret lemezzel kapcsolatban, öröm újra együtt hallani ezeket a zenészeket. Legalább akkora, mint remélhetőleg hamarosan kézbe venni az I Treni Inerti (Barberán és Costa Monteiro) Luz Azul című albumát, illetve a Cremaster (Fages és Costa Monteiro) Live At Audiograft koncertlemezét és az Angharad Davies hegedűssel közösen készített Pluie Fine című munkáját. Ezek mindegyike nemrég jelent meg ugyanis.

1. Concret [34:28]

ferranfages.net
costamonteiro.net
intonema.org

Hozzászólás




Legutóbbi kommentek

Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.

Legutóbbi kommentek

Lynn Book intenzív workshop és performansz Budapesten

Juhász László
2013. június 28.

Hetedszerre rendeznek No Wave Estet a Tilos Maratonon

Juhász László
2017. június 9.

The Cracow Klezmer Band – Bereshit

Juhász László
2004. április 12.

Ezek a Matchless Recordings következő kiadványai

Dusted Hoffman
2013. július 26.