25
September, 2017
Monday

Schraum | schraum 16 | 2012

Az idén 60 esztendős John Zornra az utóbbi hat-nyolc évben úgy gondoltam, mint aki egy helyben toporog. Vagy ha el is indul valamerre, mindig ugyanoda lyukad ki. Mondhatnám elnéző tapintatossággal, hogy zenéje letisztult, „odaért”, de nem, önismétlővé, unalmassá, tovább megyek: tét nélkülivé vált. A misztikus témák mögé bújtatott könnyű hallgatású sorlemezek anyagát talán csak néhány rendhagyóbb kamaradarab ellensúlyozta, ám Amerika (egykor) egyik legfontosabb experimetalista zeneszerzője mintha az utóbbi években megtagadta volna a kísérletezést.

A második Masada-dalciklus darabjai és a filmzenelemezek negédes témái után felüdülés a szólógitárra komponált 1977-es Book Of Heads leporolása. Zorn eredetileg Eugene Chadbourne számára írta a 35 fél és három perc közötti játékidejű etűdből álló művet, amit aztán valamiért nem Chadbourne, hanem Marc Ribot játszott lemezre – 17 évvel később. Eugene Chadbourne egy ’98-as Paris Transatlantic-interjúban így emlékszik vissza a Book Of Heads körül történtekre: „Nem én kértem a darabot. Abban az időben Zorn rengeteg zenét komponált, és ezt a művet kifejezetten az én számomra írta. Néhányszor elő is adtam New Yorkban, és szó volt róla, hogy lemezre is vesszük, de már akkor is eléggé eltérő elképzeléseink voltak a stúdiózásról. Én a direktebb, lo-tech megközelítést szeretem, míg őt mindig is a nagy költségvetésű, hagyományosabb hangrögzítési technikák vonzották. Vannak dolgok, amikhez az ember makacsul ragaszkodik.” Hát így nem lett semmi annak idején a Book Of Heads Chadbourne-féle verziójából.

A berlini Schraum minikiadó első idei megjelenése amellett, hogy jó, mérhetetlen jelentőséggel bír: a szólógitárra írt avantgárd zenedarabok repertoárjának egyik kulcsfontosságú – ugyanakkor gyalázatosan aluldokumentált – kompozíciójának stúdióverziója eddig mindössze másfél lemezen létezett. Az 1995-ös Ribot-féle, klasszikusnak számító teljes előadás mellett Marco Cappelli 2002-es Yun Mu című lemezén bukkant még fel tíz Book Of Heads-etűd, vagyis 35 év alatt Christoph Funabashi albuma a második olyan kiadvány, ami Zorn korszakos művét teljes terjedelmében tartalmazza.

A mintegy 80 másik hosszabb kompozíció részleteit összesűrítő darab a többszörösen kiterjesztett gitártechnikára épít: a szűk egyórás mű lényege, megszólaltatni a létező összes hangot, amit egyetlen gitárral elő lehet állítani. A jól bevett gitározási módok mellett nem ritkák a húrokon kipukkanó léggömbök, beszélő játékbabák a hangszedő felett, ceruzákkal ütögetett húrok, vagy éppen a hangszer testére hulló rizsszemek. A rövidke etűdök irányított improvizációkból épülnek fel: a címben is szereplő úgynevezett „head”-ek – vagy inkább: témák – kisméretű kártyákon található precízen meghatározott, részletes grafikus és hagyományos kottákat, valamint pontos szöveges utasításokat követve születnek. A témák előtt és/vagy után viszont abszolút szabad kezet kap a játékos – a darab kottájának bevezetőjében ez áll: „Az improvizáció alapját a témák biztosítják, amiket a leírtak szerint kell előadni. A rögtönzések viszont megjelenhetnek egy-egy téma előtt és/vagy után, két különböző téma között, vagy egymásután kétszer ugyanabban a témában, vagy egyszer sem a darab egésze során.” Ennyire nyitott tehát a Book Of Heads, előadása pedig legalább annyira szórakoztató lehet, mint a hallgatása. Abszolút játék.

Christoph Funabashi hamburgi gitáros-zeneszerzőt évek óta foglalkoztatja Zorn művének előadása. Aztán a 2011-es berlini Schraum fesztiválon Funabashi úgy játszotta el a darabot, hogy egyszerre három hanglemezkiadó is bejelentkezett egy még nem is létező stúdióanyag megjelentetésére. A zenész tavaly nyáron zárta magára a Schraum házistúdiójának ajtaját, hogy négy gitár, egy tucat színes lufi, néhány hegedűvonó, számos fémtárgy és zenélő dobozka, valamint egy polisztirolhab-pisztoly társaságában rögzítse a Book Of Heads 35 etűdjét. A lemez sajtóanyaga szerint a darabok élőben, rájátszások és utólagos szerkesztések nélkül születtek. A megjelenés előtt a produkció résztvevői persze megkeresték magát Zornt, akinek annyira megtetszett a németek hozzáállása, és a végeredmény, hogy engedélyezte a Book Of Heads megjelentetését. Ez pedig nagy szó, hiszen idejét sem tudom, mikor jelent meg John Zorn-lemez a Tzadik label gondozásán kívül.

Funabashi Book Of Heads-előadása semmivel sem marad el az eddig referenciaként szolgáló Ribot-féle verziótól.

Izgalmas munka, jó, hogy megszületett.

1. Étude # 1 [1:50] 2. Étude # 2 [0:36] 3. Étude # 3 [0:53] 4. Étude # 4 [0:56] 5. Étude # 5 [0:57] 6. Étude # 6 [1:36] 7. Étude # 7 [0:26] 8. Étude # 8 [1:22] 9. Étude # 9 [1:04] 10. Étude # 10 [1:22] 11. Étude # 11 [1:36] 12. Étude # 12 [2:42] 13. Étude # 13 [1:08] 14. Étude # 14 [0:24] 15. Étude # 15 [2:04] 16. Étude # 16 [3:48] 17. Étude # 17 [3:29] 18. Étude # 18 [0:23] 19. Étude # 19 [0:30] 20. Étude # 20 [0:43] 21. Étude # 21 [3:42] 22. Étude # 22 [1:45] 23. Étude # 23 [1:37] 24. Étude # 24 [1:09] 25. Étude # 25 [0:57] 26. Étude # 26 [0:50] 27. Étude # 27 [1:52] 28. Étude # 28 [0:21] 29. Étude # 29 [0:31] 30. Étude # 30 [4:09] 31. Étude # 31 [0:52] 32. Étude # 32 [1:11] 33. Étude # 33 [1:19] 34. Étude # 34 [1:33] 35. Étude # 35 [1:37]

christophfunabashi.de
schraum.de

Hozzászólás




Legutóbbi kommentek

Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.

Legutóbbi kommentek

John Cage Song Books-ja a Trafóban

Dusted Hoffman
2016. február 19.

Stefan Thut – An Ort, 1-9

Dusted Hoffman
2011. március 8.

Musique Grotesque | 2013. december 11.

admin
2013. december 11.

Az Another Timbre májusi újdonságai

Dusted Hoffman
2012. április 26.