19
September, 2017
Tuesday

Keith Rowe | Graham Lambkin – Making A

Dusted Hoffman 2013 április 20.

Erstwhile | erstwhile 067 | 2013

Ha Rowe és Lambkin nem leplezte volna le az eszközöket és a hogyanokat, a Making A legalább akkora talánylemez lenne, mint Taku Unami és Takahiro Kawaguchi Teatro Assentéje. Ettől függetlenül az album több szempontból is izgalmas. A Making A remekül modellezi Pollock közismert tantételét, miszerint nem maga a műalkotás mint végeredmény a lényeg, hanem maga az alkotói folyamat, a cselekvés. Keith Rowe és Graham Lambkin első közös munkája is a zenekészítés folyamatára fókuszál, a végeredmény – bár paradox módon azt hallgatjuk – mintha csak másodlagos lenne.

Két korosztály (Rowe 73, Lambkin pedig 40 éves), két nagyon különböző kulturális háttér, két eltérő alaptermészet. A zenei – és meg merem kockáztatni: emberi – egymásra találás mégis tökéletes. Lambkin tinédzser kora óta érdeklődik az AMM és Rowe munkássága iránt; elmondása szerint, miután húszévesen megalapította The Shadow Ring nevű együttesét, a metazene brit nagymesterei hatására kezdett kötöttségek nélkül, konvenciókat elvetve viszonyulni a hangokhoz. Rowe 2007-ben figyelt fel először Lambkinre, egészen pontosan a zenész Salmon Run című szólólemezére. Személyesen első ízben két éve az Amplify: Stones fesztiválon találkoztak, majd a tavalyi év a tervezgetéssel és készülődéssel telt, végül pedig idén januárban a New York-i Issue Project Room koncerttermében ültek le egymással szemben, hogy utánajárjanak, hangszereikkel tudnak-e egymásnak mit mondani, illetve mit tudnak közösen mondani a hallgatóságuknak. Kiderült, sokat. Sokat, és újat.

A közös koncert után néhány nappal a két zenész Lambkin Poughkeepsie-i otthonába utazott, hogy felvegye a Making A anyagát. És itt jönnek az érdekességek: közel fél évszázados pályája során ez az első alkalom, hogy Rowe egy lemezfelvétel során nem használ se gitárt, se tranzisztoros rádiót. Csak úgy mint Lambkin, használ viszont kontaktmikrofonokat és különböző anyagú, méretű és formájú tárgyakat. Egészen pontosan papír- és kartonlapokat, késeket, ollókat, ragasztószalagokat – firkálnak, satíroznak, radíroznak, mérnek, vágnak, ragasztanak, mindennapos mozdulatsorok hangjaiból készítenek zenét. A munkafolyamat felerősített hangjai Rowe utazása során rögzített környezeti felvételeivel keverednek – így eshet meg, hogy a kontaktzörejek közé egy reptéri tranzit jellegzetes zajai, vagy éppen egy vasúti utastájékoztatás hangfoszlányai szűrődnek. Hangok kavarodnak hangokkal, halljuk a tárgyakat, a teret, a kintet és a bentet. Az eredmény megfoghatatlan és zavarba ejtő.

A lemez három, meglehetősen egzakt játékidőre metszett tételének nincsenek elejei és végei, éles vágásokkal kezdődnek és fejeződnek be a hangok. A darabok viszont bővelkednek eseményekben. Az egész lemezt a teljesítmény, a cselekvés, az akció, a „lázas munka” érzete határozza meg. Bármi is legyen a végeredmény, a hangsúly jól érezhetően a lendületes gesztusok uralta munkafolyamaton van. Akárcsak Jackson Pollocknál, itt is az alkotás folyamata szerepel hangsúlyosan magában az alkotásban. És bár az alkotás alapjában véve individuális folyamat, Rowe és Lambkin kooperációja jól átgondolt, zökkenőmentes: működőképes.

És ami az egészben a legszebb: Keith Rowe és Graham Lambkin nem céltalanul zajongott, hanem egy valós vizuális műalkotás elkészítésén fáradozott. A végeredmény részleteit használja a Making A kihajtható külső és belső borítója. Túlzás nélkül, csodálatos.

1. Over C [12:00] 2. Making A [15:15] 3. Wet B [15:15]

myspace.com/graham_lambkin
erstwhilerecords.com

Hozzászólás




Legutóbbi kommentek

Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.

Legutóbbi kommentek