28
March, 2017
Tuesday

Northern Spy | NSLP 036 | 2013

A két nyughatatlan gitárgéniusz újabb közös lemezén azt kapjuk, amire számítottunk. Thurston Joseph Moore és Loren Mazzacane Connors zenéje annyiban sima ügy, hogy különösebb meglepetések és kockázat nélkül, megbízhatóan szállítják azt, amire befizetünk. És vannak olyan esetek, amikor ez egyáltalán nem baj. Sőt. Kétszer 22 percnyi zajos gitárimprovizáció két New York-i koncert anyagából válogatva – mindez stílusosan vinylre vágva, ízléses borítóba bújtatva és az idei Record Store Day-re időzítve megjelentetve. Őszintén, kell ennél több?

Csodaszép gesztus szolidaritási napot szentelni a hagyományos lemezboltok megmentésére, de nem vagyok különösebben nagy barátja a nemzetközi lemezbolt napnak. Egyrészt mert ne kelljen ahhoz évente egy kijelölt nap, hogy melldöngetve megvásároljuk – ne pedig letöltsük – régi vagy új kedvenceink két-három korongját; másrészt pedig, ha már mindenki a világhálóra költözött, közösségi élmény ide vagy oda, hagyjuk szépen csendben kimúlni az így is-úgy is utolsókat rúgó üzleteket, és használjuk bátran a webshopokat, ahol általában már postaköltséggel együtt is kétharmad árban vásárolhatunk bakeliteket, cédéket, kazettákat. Azért egy előnye mégis csak van a Record Store Day-nek: minden évben április 20-a körül felbukkannak olyan kiadványok, amiket kifejezetten a lemezbolt nap alkalmából dobnak piacra. A bécsi Trost és a Cien Fuegos például dicséretesen nyomja után vinylen az FMP katalógusának egy-egy elfeledett, vagy éppen fiókban maradt 7″-es gyöngyszemét, és mi tagadás, ezt a Moore-Connors lemezt is jóleső érzés volt kézbe venni.

Igaz, csak alkalmanként, de a két gitáros közel két évtizede penget együtt. Ennek ellenére kooperációjuk hihetetlen mód aluldokumentált: a Jean-Marc Monterával és Lee Ranaldoval felálló Mmmr gitárkvartett ’98-as cím nélküli lemezén és Connors ugyanabban az évben kiadott „szürke” albumán (A Possible Dawn) kívül nincs is több hivatalosan elérhető közös stúdiómunkájuk; van viszont jó néhány kalózfelvétel olyan koncertekről, amin duóban, vagy éppen rokonlelkű gitárosokkal karöltve zajonganak, köztük Alan Lichttel, David Grubbs-szal, Jim O’Rourke-kal és Keiji Hainoval. A The Only Way To Go Is Straight Through tehát egy erősen hiánypótló – és nem mellékesen igen pazar – kiadvány, bár a korlátozott példányszámból (háromezer) és a kizárólagos médiumából (bakelit) adódó exkluzivitásának köszönhetően valószínűleg nem marad a végtelenségig forgalomban.

A két koncert helyszínét és időpontját a számcímek jelzik: az A oldalon egy tavaly nyáron, a második Spy Music Festivalon felvett rögtönzés, a B oldalon pedig rá három hónapra a Northern Spy kiadó estjén előadott műsor egy része hallható. Csilingelés, sikálás, kásás zaj; lassú, de szerteágazó építkezés-tetőpont-megnyugvás, tulajdonképpen semmi rendkívüli, semmi olyan, amivel eddig ne találkoztunk volna, mégis órákig tudnám még hallgatni ezt a két gitármágust, akiknek annyira jellegzetesen sajátos a játéka, hogy a felvételen is pontosan lekövethető, hogy melyikük éppen mit játszik. A hangmérnök Chris Weiss kiváló munkát végzett: az erősítőkből süvítő gitárzaj mellett a pedálok kapcsolóinak kattanásaitól kezdve a pengetők és dobverők hangjait is halljuk, ahogyan azok a húrokhoz, vagy éppen a gitár testéhez érnek. A két 22 perces improvizáció kerek, egész, elejük és végük van, a kettő között pedig hiány nélkül minden benne van, amiért Moore-t és Connorst annyira szeretjük.

1. NYC – The Stone – July 14th, 2012 [21:15] 2. Brooklyn, NY – Public Assembly – October 17th, 2012 [22:59]

fvrec.com/lorenconnors
northernspyrecords.com

Hozzászólás




Legutóbbi kommentek

Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.

Legutóbbi kommentek