25
September, 2017
Monday

Osvaldo Coluccino – Oltreorme

Dusted Hoffman 2013 május 29.

Another Timbre | at61 | 2013

Ha valaki feltenné a kérdést, hogy kit gondolok ma az egyik legizgalmasabb és legsokoldalúbb kortárs zeneszerzőnek, az olasz Osvaldo Coluccino neve inkább előbb, mint utóbb merülne fel. Egyszerre határtalan fantáziával rendelkező lángelme és alapos mesterember. Coluccino miután végre megjelentette 2002 és 2008 között komponált négy vonósnégyesét (String Quartets) és szóló zongorára írt művét (Stanze), visszatért a hangzó tárgyak világába, és elkészítette a tavalyi Atto testvérlemezét. Rendhagyó kompozíciós technikája már ismerős, a szerző ezúttal a darab hangerejével, és a hallgatásához adott instrukcióival adta fel a leckét.

Az Oltreorme annyiban a 2012-ben megjelentetett Atto vezérvonala mentén halad, hogy Coluccino most is hagyományos hangszereket elvetve, kisebb-nagyobb, zenekészítéshez nem köthető akusztikus tárgyak hangjait használja, bármiféle valós idejű vagy utólagos elektronikus manipulálás nélkül. Az Atto és az Oltreorme elkészítése közben a zeneszerző az összes létező, általa eddig korábban alkalmazott kompozíciós módszernek és technikának akart elébe vágni, de legalábbis ki akarta játszani azokat. Csak egymást követő, egymáshoz lazán fűződő hangok vannak – hangszerek, szólamok, harmóniák, ritmusok és dallamok viszont ezúttal sincsenek. A teljesen hétköznapi rezonáns tárgyakból Coluccino az összes lehetséges módon csihol ki hangokat, de a halk neszekből, zörejekből még következtetni sem lehet arra, hogy konkrétan milyen tárgyat is hallunk. További fejvakarásra késztet, hogy amit korábban ütögetett vagy dörzsölt, azt most csupán simogatja; amibe belefújt, abba most csak belelehel. Puha és halk zene ez. Sőt, még annál is puhább, annál is halkabb.

Ezt tetézi a komponista a lemez belső borítójába írt útmutatása, miszerint a zene akkor éri el leginkább az általa megcélzott hatást, ha a művet abszolút normális (alsó-közép) hangerőn hallgatjuk, azaz a hangok alig érzékelhetőek, érinthetetlenek, meghatározhatatlanok; és a halkan morajló neszek lehetőség szerint mindvégig maradjanak is így a térben, anélkül hogy időközben emelnénk a hangerőt, vagy ahogyan ő fogalmaz: „nagyítanánk” a zenén. A tér szó kulcsfontosságú, és bár ez nincs külön meghatározva, az Oltreorme hangjai a térben élnek igazán, a darabot fejhallgatón keresztül hallgatni nem érdemes. És most jön Coluccino leírásának legkritikusabb és leglehetetlenebbnek tűnő kitétele: a művet csak akkor hallgassuk, ha abszolút csend vesz körül minket.

De abszolút csend manapság természetes körülmények között nem létezik. A geo-, bio-, és mindenekelőtt antrofonikus zajok mindenhol jelen vannak. Legyünk akár nagyvárosi, akár csendesebb környezetben, a mennydörgés, a szélsüvítés, a kutyaugatás, a madárcsicsergés, egy repülőgép vagy egy gyorsuló autó zaja – akár akarjuk, akár nem – előbb vagy utóbb felbukkan. Ha megpróbáljuk a szó szoros értelmében vett külvilágot kizárni, akkor is marad a falióra kattogása, a vízvezetékben lezúduló víz hangja és a többi. Coluccino szándékosan lehetetlen útmutatójával vagy azt szeretné elérni, hogy saját zajaink épüljenek az övéi közé; vagy egy zen-feladványt állít elénk, aminek nem is a megoldása a lényeg, hanem az, hogy gondolkodjunk el azon, mi minden más külső tényezőt hallunk, amikor egy zeneszerző darabját hallgatjuk.

Bármi is a szándéka Osvaldo Coluccinonak a négytételes Oltreorme ultrahalk zenéjével, illetve annak kísérőszövegével, izgalmas, elgondolkodtató alkotás. Abszolút mesteri.

1. Oltreorme 1 [12:02] 2. Oltreorme 2 [13:20] 3. Oltreorme 3 [17:45] 4. Oltreorme 4 [10:01]

osvaldocoluccino.blogspot.com
anothertimbre.com

Hozzászólás




Legutóbbi kommentek

Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.

Legutóbbi kommentek

A Cien Fuegos is készül az idei Record Store Day-re

Juhász László
2012. április 20.

Tomaž Grom – Sam, za…

Lenkes László
2014. március 8.

Keith Rowe | Graham Lambkin – Making A

Dusted Hoffman
2013. április 20.