24
April, 2017
Monday

Nicolas Wiese – Living Theory Without Anecdotes

Dusted Hoffman 2013 július 3.

Corvo | core 005 | 2013

Nicolas Wiese izgalmas figurája a mai berlini multimédiás művészeti színtérnek: amellett, hogy laptopzenészként néhány éve készített egy máig emlékezetes albumot Lars Scherzberg szaxofonossal és John Hughes nagybőgőssel, valósággal ontja magából az izgalmasabbnál izgalmasabb alkotásokat, legyenek azok térspecifikus hanginstallációk, audiovizuális művek, vagy éppen off- és online grafikai munkák. Rövid életrajza szerint hallgatott szociológiát és filozófiát, tanult illusztrálást, dizájnt és hangművészetet – innen tehát Wiese sokoldalúsága és adottsága a már létező formák módszeres kijátszásához, legyen szó akár képző-, akár előadó-művészetről.

A Living Theory Without Anecdotes a német művész akuzmatikus kompozícióiból ad ízelítőt, amik 2009 és 2011 között kerültek megvalósításra. Egy konszenzusos és meglehetősen leegyszerűsített definíció szerint az akuzmatikus hangok olyan hangok, amelyeknek nem látjuk a forrását. Vagyis a lemez Nicolas Wiese audiovizuális darabjaihoz írt, illetve térinstallációkhoz használt szerzeményeiből válogat. Már a médium megválasztása is stílusos: a három rövidebb és egy hosszabb mű bakelitre vágva, a Corvo kiadványait eddig is jellemző ízléses csomagolásban került forgalomba. A négy felvétel közös nevezője, hogy alapvetően akusztikus hangszerek és rezonáns tárgyak hangjait felhasználva készültek; struktúrájuk szabálytalan és folyamatos mozgásban van; a játékidő előrehaladtával dinamikájuk és hangerejük ha visszafogottan is, de egyre erősödik; az ide-oda cikázó hangok pedig mintha idővel egyre csak szétzilálódnának. Roncsolás, jó ízléssel.

Az album A oldalát nyitó hatperces Due To Idle a másik oldalt teljes terjedelmében elfoglaló El Jardín Revisitado című darabból vett hangmintákra épül, amik mellé Wiese egy citera és egy cselló hangjait rögzítette. A végeredményben mintha mozgalmas és nyugodt elemek feszülnének egymásnak, bizonytalan és zavaros tempót biztosítva ezzel a rövidke kompozíciónak. Az ezután következő Subfertile javarészt vonósok hangmintáiból és néhány perkusszív rétegből álló hangfolyam, amit helyenként megszaggat a szerző, de csak annyira, hogy a darab még így is a lemez legbúskomorabb, legelégikusabb tétele maradjon. Az ezt követő Der Elefant Im Porzellankäfig Thorsten Soltau német turntablista-hangszobrász egy korábbi művének a szilánkjait használja: a rövidke hangminták sokaságát Nicolas Wiese apró hangszórókon játszotta le, amiket műanyag vödrökkel és -dobozokkal fedett le, az átszűrődő hangokat pedig rögzítette, feldarabolta és végül újrarendezte. Meg kell hagyni, ötletes – a végeredmény pedig izgalmas.

A korong B oldalán helyett kapott húszperces El Jardín Revisitado című művet részben már érintettük. Kiindulási anyagként itt egy több képernyőn vetített videokollázst és egy nagyzenekar játékát felhasználó kétórás audiovizuális darab szolgált, amit Tom Rojo Poller zeneszerzővel közösen készített Wiese. A hagyományos hangszerek hangjai több lépésben kerültek manipulálásra, a kiadvány sajtóanyaga szerint az itt hallható verzió például szinte már semmiben nem emlékeztet az eredeti nagyzenekari műre. Az El Jardín Revisitado egyes elemeit Nicolas Wiese már korábban is használta audiovizuális szólófellépésein, ezeken a változatokon keresztül jutott el egy lehetséges végeredményig, ami most a mindössze 300 sorszámozott példányban megjelent Living Theory Without Anecdotes albumot is zárja.

Wiese a térbeli rétegzés mestere: mintha csak egy építészt hallanánk komponálni. Kiválóan hallatszik az előtér, a háttér, és mindaz, ami a kettő között van. Halljuk a jobbról balra vagy balról jobbra mozgó hangokat, a fentet és a lentet, a lemezen hallhatók felerősítik a térérzetet, mintha csak egy kiállítótérben vagy egy sokcsatornás hangrendszerű moziteremben hallgatnánk ezeket a tételeket. Alkalmazott zenét hallunk eredeti közegükből kiragadva, és ilyenkor persze azt várja az ember, hogy kudarcba fullad vagy legalábbis felemásra sikerül a mutatvány. Nem. A Living Theory Without Anecdotes-ra került kompozíciók saját lábukon is megállnak, sőt: így talán még izgalmasabbak.

1. Due To Idle [6:05] 2. Subfertile (A Dead End Thrill And A Cheesy Addiction) [11:06] 3. Der Elefant Im Porzellankäfig (Im Geiste Des Utilitaristischen Menschseins) [6:34] 4. El Jardín Revisitado [20:00]

nicolaswiese.com
corvorecords.de

Hozzászólás




Legutóbbi kommentek

Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.

Legutóbbi kommentek

Osvaldo Coluccino – Atto

Dusted Hoffman
2012. július 3.

A vég kezdete – csütörtöktől Simultan 2012

Dusted Hoffman
2012. október 9.

Keith Rowe – The Art Of War

Dusted Hoffman
2014. december 27.