18
November, 2017
Saturday

Dmitriy Krotevich – Olgoi-Khorkhoi

Juhász László 2013 július 31.

Intonema | int006 | 2013

A szentpétervári Dmitriy Krotevich első kézzel fogható formátumban megjelent szólólemeze legalább annyira izgalmas, mint a Góbi-sivatag kietlen vidékein garázdálkodó halálféregről, az Olgoï-Khorkhoïról szóló mongol tündérmesék. Izgalmas és megfoghatatlan. Bő félórás munkájával ennek a népszerű kriptozoológiai talánynak állít zenés emléket Krotevich, szerencsésen elkerülve bármiféle, a homokban élő csúszómászó bestia obskúrus legendájára reflektáló hatásvadász, urambocsá’ infantilis zenei megoldást.

A ’83-as születésű Krotevichről korábban a harmadik Wozzeck-album kapcsán írtunk, mint a Belorukov-Ershov duó Comics című lemezén vendégszereplő rézfúvósról. Bár a zenész eredeti hangszere a harsona, manapság már inkább preparált lemezjátszókkal és önmagukba visszacsatolt keverőpultokkal kísérletezik – az Olgoi-Khorkhoi is ezek használatával készült. Dmitriy Krotevich fiatal kora ellenére (vagy éppen azért) legalább akkora zenekarhalmozó projektember, mint Ilia Belorukov: korábban a Ptherodaktile Voice élén játszott dzsessz-rockot, a The Soaps-szal dzsesszt és funkot, a Dots & Lines kvartettel pedig radikális szabaddzsesszt. Jelenleg legaktívabb formációi az improvizált zenét játszó Wooden Plants trió, és az absztrakt elektronikában utazó Punktieren duó. Tavaly két szólólemeze jelent meg digitális formában, a zajos Codebusters, és a valamivel szelídebb hangvételű Introspect. Emellett foglalkoztatja a vizuális-, ezen belül is a videóművészet; Facebook-oldalának tanúsága szerint megszállott pc-dzsankiként leginkább elavult hardverek, játékkonzolok, és idejétmúlt számítógépes programok hozzák lázba.

A négy részre osztott Olgoi-Khorkhoi során Krotevich magabiztos, de óvatos kézzel, megfontoltan navigálja végtelenül leegyszerűsített, mégis feszültséggel teli zenéjét. Néhány hangrétegből épül csupán a darab: halk, észrevétlenül fejlődő fehér zaj, egészen puhára torzított mély búgások, kattogás, egy-egy sercegés, mindez visszafogottan és határtalanul tisztán. Szembetűnően kiegyensúlyozott és lassú itt minden. Az önmagába visszakötött keverő használata miatt Toshi Nakamura neve óhatatlanul felmerül, de Krotevich zenéje kevésbé nihilista, inkább akciódúsabb, karakteresebb, megkockáztatom: izgalmasabb. A részek diszkrét tagolásának, az epizódszerűségnek nincs különösebb jelentősége, csupán hallgatói kényelmet szolgál, bár a 33 perces korong végighallgatása nem hiszem, hogy bárkinek is nehezére esne. Semmi forradalmi, mégis kimagasló. És hogy a hallottak hogyan kapcsolódnak a mongol halálféreghez és a róla szóló mendemondához? Ezt minden bizonnyal csak Dmitriy Krotevich tudná megválaszolni.

De nézzük ezt a rejtélyes teremtményt, ami Krotevich fantáziáját is megmozgatta. A sztori a szokásos: a mongol halálféregről már mindenki hallott, de még senki nem látta. A legelső tudományos igényű írásos emlék 1926-ból származik: Roy Chapman Andrews amerikai őslénykutató, felfedező-kalandor, az Amerikai Természettudományi Múzeum későbbi igazgatója két útikönyvében is említést tesz a lényről, ami állítólag a Góbi-sivatag kopár vidékein veszélyezteti az állatok és a nomád pásztorok életét. A közel egyméteres, vérvörös színű féreg, aminek a bőrét sötét pöttyök és foltok tarkítják, számos mongol szépirodalmi forrásban is fellelhető. A negyvenes évektől írók, biológusok és hobbi-kriptozoológusok szerveztek expedíciókat az óriásféreg felkutatására – természetesen minden alkalommal sikertelenül. Bárhogy is legyen, a Olgoï-Khorkhoï egyelőre a Góbi-sivatag Jetije, bár számos kriptozoológus úgy gondolja, hogy ha létezik is, akkor minden bizonnyal egy hüllőről, méghozzá egy, a talajban élő ásógyíkfélék (Amphisbaenia) közé tartozó féreggyíkról lehet szó.

Visszatérve a zenéhez, a külső lemezborítón a mongol származású Solongo Monkhooroi akrilfestményének reprodukciója látható, a belső borítóba csúsztatva pedig ugyanennek a fekete-fehér ceruzavázlata. Érdekes. Bár hogy Krotevich minimalista zajzenéje minderre hogyan reflektál, az számomra nem derül ki. És lehet, hogy ez nem is baj.

1. Olgoi-Khorkhoi, Part 1 [6:34] 2. Olgoi-Khorkhoi, Part 2 [8:32] 3. Olgoi-Khorkhoi, Part 3 [10:20] 4. Olgoi-Khorkhoi, Part 4 [7:35]

krotevi.ch
intonema.org

Hozzászólás




Legutóbbi kommentek

Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.