18
November, 2017
Saturday

Sult – Harm

Lenkes László 2013 december 21.

Bocian | bcSU | 2013

A norvég-amerikai Sult második kiadványának első néhány perce úgy szól, mint egy búgó, csikorgó, több száz éves, széthullófélben lévő partra kivetett, szétkorhadó deszkákból álló hajó, ami a civilizáció, vagy inkább mindannyiunk egyéni apokalipszisének eljövetelét hivatott előrejelezni.

A zenei kísérlet széttöredezett zajforgácsai kizárólag akusztikus hangszerek reszeléséből, fűrészeléséből ered – átvitt értelemben persze. Azon a néhány cintányéron és fémtárgyon kívül, amit a dobos használ, minden hangszer fából készült – ez tisztán át is jön a lemezen, és egyfajta nyers, ezáltal még borzasztóbb mellékzöngét kölcsönöz az egyébként is meglehetősen rémisztő akusztikus zajoknak. A borítón olvasható zenészek nevei melletti jelzések alapján egy akusztikus gitár, két nagybőgő és egy dob hangjának összjátékát halljuk. Vontatott, csikorgó-nyikorgó, koppanó-dobbanó, lassú tempójú és hihetetlenül mélyről, ugyanakkor nem a távolból, inkább valahonnan a közvetlen közelünkből, talán éppen belőlünk érkező világvégi, minden szépet, reménytelit és harmonikusat szétbomlasztó rontás hangjai köszönnek ránk az első zörejek megszólalásától nagyjából a lemez legvégéig. Az albumcím is pontosan e folyamatra és hatásra utal: kár, rossz, ártalom.

A Sult egy részben osloi, részben San Francisco-i kvartett, amelyet Guro Skumsnes Moe és Tony Dryer nagybőgősök, illetve Håvard Skaset gitáros és Jacob Felix Heule dobos alkotnak. A négy fiatal zenész már jó ideje jelen van a nemzetközi improvizációs zenei színtéren, külön-külön és persze más közös zenei projektjeikben, mint amilyen például a Bay/Oslo Mirror Trio, amit Dryer nélkül alkot a másik három tag. A két norvég hangszeres, Guro Skumsnes Moe és Jacob Felix Heule több közös formációban is érdekelt, ezek közül az egyik legnevesebb a MoE névre hallgató trió; emellett Guro egy kisebb lemezkiadót is működtet ConradSound néven. A Harmon a négy zenész stúdióban rögzített közös improvizációiból hallunk egy öt részre tagolt válogatást, amelyet a lengyel Bocian Records jelentetett meg – kizárólag bakelitlemezen.

A lemez improvizált zörejzenéjének üzenetével összhangban van a minimalista és sötét design, amit a norvég zajzenei színtér jeles figurája, Lasse Marhaug tervezett. Minden fekete. A fekete papírborítóban található fekete vinylt egy fekete címke díszíti. Mindez egy teljesen fekete lemezborítóban érkezik, amelyet az alapadatok és a sarkokban enyhén felderengő szürkeségen kívül teljes feketeség borít. A hátsó oldalon a négy zenész profilja és néhány adat – szintén fekete-fehérben. A korong kivitelezése alapján nyugodtan elférne például a rock műfaj extrémebb alfajainak kiadványai sorában, azzal, hogy a ránk törő rontást ezektől a műfajoktól sokkalta rémisztőbb módon, hihetetlen sötétséggel és intenzitással adja vissza a lemez.

A magukat hang-orientált improvizatív zenét játszó négyesként definiáló csapat második kiadványa a szó legszorosabb értelmében vett improvizált akusztikus zaj. Sötét, nehéz, mély és szép.

1. Lunge [5:11] 2. Mince [2:26] 3. Skade [8:24] 4. Fange [7:30] 5. Wince [8:24]

conradsound.com
bocianrecords.com

Hozzászólás




Legutóbbi kommentek

Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.

Legutóbbi kommentek

Az Infrequency Editions újdonságai

Dusted Hoffman
2011. február 25.

Az Emanem és a Psi újdonságai

Juhász László
2011. november 1.

Dave Douglas – Freak In

Juhász László
2004. január 28.