21
August, 2017
Monday

én – op. 80530

Lenkes László 2013 december 22.

Peripherial Conserve | pH-20 | 2013

Feltételezem, kevés olyan ember van, aki nem a néven való töprengéssel kezdi az én értelmezését, akár már a zene hallgatását megelőzve. Érdekes jelzésként hat a világ egyik legegyszerűbb zenekarneve, miközben utalások tömkelegét hordozza magában. Az én nevet kibogozván rávilágíthatunk több olyan paraméterre, amelyek közelebb vihetnek bennünket magához a zenekarhoz.

Tudatosan használtam a zenekar szót, mivel az én valójában nem is az. Az ént egyetlen ember alkotja, tehát egy egyszemélyes formációról van szó, ami semmiképpen sem nevezhető újdonságnak, viszont az én úgy hoz többletet a képbe, hogy magát a zenekart, illetve az egyszemélyes zenekart, továbbá az egyszemélyes zenekar mögötti személyt mint koncepciót világítja meg és konstruálja újra önmagára való jelzése által.

Mindez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy az én mögött tulajdonképpen egy Tóth Pál névre hallgató budapesti kísérleti zenész áll – azzal, hogy Tóth Pál, elektronikus hangszereit megszólaltatva már nem Tóth Pál néven reprezentálódik. Tóth Pálként van jelen a zenekar mint fogalom mögött, tehát Tóth Pál játszik, ugyanakkor már nem Tóth Pált, hanem az én-t hallgatjuk (aki viszont ő, ahogy a zenekarnév is tisztán mondja: én). Ez az elemzős játék célja a fentebb felsorolt koncepciókat meghatározó alapelemek dekonstrukciója. A zenész-személy fogalmak határait feszegetvén mindenképpen a fluxus mozgalom általi művészet-élet kérdéskörének problematikája merülhet föl bennünk. Szerepek cserélődnek, válnak önmagukká, folynak össze, lesznek eggyé. Áramlás… A folyamat, mint alapelv merül fel a történet mögött, fluxus, mint alap referencia.

Mindezek mellett, még egy jelentésmező nyílhat meg előttünk az én konceptuális zenekarnévvel kapcsolatban. A Tóth Pál-én kettős fogalmak mellett, a név alapján arra lehet következtetni, hogy voltaképpen énként arra is utalhat a név, hogy bárki azonosulhat szerzőként az előadóval. Vagyis az előadó egyenlő én. Tehát bárki lehet szerző, eltörölve ezáltal az előadó és a hallgató közötti határokat. A bárki lehet művész célzás által egyfajta újavantgárd alapötlet mentén követhetjük végig az ént. Izgalmas látszólagos ellentmondások hosszú sorát generálhatják ezek a gondolatmenetek, amelyeket a végtelenségig lehetne játszadozva értelmezgetni.

Az op. 80530-ként jelölt én-opusz a brit Peripherial Conserve kiadó huszadik kiadványaként látott napvilágot, összesen háromszáz példányban. A negyvenegy perc és húsz másodperces szerzemény egyetlen drone darab. A hangáradat sejtelmesen, óvatosan indul, majd valamikor a huszadik perc körül némi változás áll be: az alapot nem szakítva meg, csupán enyhén módosítva; aztán a harmincötödik perc környékén egyfajta éteri, kozmikus hullámzásba vált át, és a befejezése előtt néhány perccel fokozatosan elhalkul. Egyetlen hipnotikus, közel háromnegyed órás elektronikus hangáramlás ez a Tóth Pál-rögtönzés. Mindenképpen próbára tesz, ám ha ráhangolódik az ember, remekül lehet élvezni.

Tóth Pál egy kiváló arányérzékkel rendelkező improvizációs zenész, aki hihetetlenül otthon van a kísérleti zene bármely területén. Figyelemreméltó lemezarchívumot és tájékozottságot könyvelhet el magának, ami a kísérleti zenét illeti. Több hazai és nemzetközi formáció tagja, emellett közel két évtizede szerkesztő-műsorvezetője a Tilos Rádió No Wave című műsorának, ahol a kilencvenes évek óta hallhatóak élő zajzenei rögtönzései. Fellépésein gyakran szerepel együtt más zenészekkel, előadásainak fontos eleme a másikkal való, pillanat szülte zenei párbeszéd. Jelentős közreműködései közé sorolhatók a magyar-francia Paw Music, az izo-fr, és az angol-magyar The Sonic Catering Band nevű formációk.

1. op. 80530 [41:29]

tilos.hu/artist/en
peripheralconserve.bandcamp.com

Hozzászólás




Legutóbbi kommentek

Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.