25
September, 2017
Monday

Keith Rowe | Ilia Belorukov | Kurt Liedwart – Tri

Lenkes László 2014 július 6.

Intonema | int011 | 2014

A Teni Zvuka kísérleti zenei fesztivált 2010 óta szervezi Szentpéterváron az a két fiatal zenész, akik egyben a jelenleg két legfontosabb orosz lemezkiadó mögött is állnak: ez a két kiadó nem más, mint a pétervári Intonema és a moszkvai Mikroton. Ahogyan szervezőik definiálják, a „csendes zenék” nemzetközi fesztiválja tavaly is felsorakoztatott néhány igazán figyelemre méltó nevet az elektroakusztikus improvizációs zene nemzetközi színteréről – ezek közül a legrenomésabb kétség kívül Keith Rowe volt. Rowe számára két koncertet is szerveztek: egy szólót, illetve egy triót a rendezvény két fiatal zenész-kurátorával, Ilia Belorukovval és Kurt Liedwarttal.

Az egyszerűen csak Háromnak keresztelt kiadvány első fele ennek a fesztiválfellépésnek a szűk háromnegyed órás, vágatlan dokumentuma. A Tri két hosszabb tételből áll, amelyek egyebek mellett abban különböznek, hogy az egyiket közönség jelenlétében (S = –val/vel), a másikat pedig közönség nélkül (Bez = nélkül) rögzítették. Mindkét darabot, a Teni Zvuka meghatározásához hűen, a visszafogott, ám dinamikus, sűrű és színes zenei légkör jellemzi: a hosszan poroszkáló halk részeket festő zajok által létrehozott világ néhány perc után magával ragadja az embert, hiszen nagyon hamar, valamiféle személyes kapcsolatba lép a hallgató a trió produkciójával. Feltételezem, ez a zene szerkezetének tudható be, ugyanis egy pillanatig sincs olyan szekvencia, rész, tétel, ami ismétlődne vagy éppen drone-szerű, pszichedelikus elemként szerepelne, sokkal inkább folyamatosan mind újabb és mind változatosabb hangok játszanak közre – kaparás, zúgás, kattogás, búgás, csikorgás, bőgés és a többi -, amelyek mindig más-más színezetűek, mindig másként szólalnak meg, ráadásul állandón két csendesebb rész közbevetéseiként. Ezáltal egy hullámzó hangtájkép alakul ki, amely hullámokon a csend vagy majdnem-csend és a rögtönzött zörejek váltják egymást, folyamatosan megújulva, változtatva a zene képét egészen a lemez végéig. Mindezek folytán szoros, közeli figyelmet követel a felvétel, de cserébe egyedi élményben lehet részünk hallgatása közben. A két darab – annak ellenére, hogy hosszabb terjedelműek – nem válik nehézzé, merevvé, hideggé, ami a legtöbb esetben várható lehet, inkább végig izgalmassá, a maga szelídségében-visszafogottságában színessé lesz.

A két felvételen egy-egy elektroakusztikus rögtönzést hallunk, amelyeket ugyanazon a napon (tavaly április 27-én) és ugyanott (a szentpétervári Experimental Sound Gallery-ben) rögzítettek. Keith Rowe a megszokott hangszerein, preparált elektromos gitáron és elektronikán játszik, Ilia Belorukov pedig alt szaxofont, apró tárgyakat, kontaktmikrofonokat, monotront, iPodot és effektpedálokat használ. Kurt Liedwart neve után a következőket jegyezték a borítóbelsőn: ppooll, elektronika és objektek. Az olykor már-már talányosan visszafogott, csendes hangulat eredményeképp egy magával ragadó, különleges improvizációs kiadványt hallhatunk, ami természetszerűen a zsáner egyik legnagyobb nevének, Keith Rowe-nak a kompetenciáját igazolja, illetve nem utolsósorban a két fiatal orosz zenész kreativitását, akiknek végső soron ez a korong létrejötte is köszönhető.

Egyrészt egy kiemelkedően izgalmas albumról van szó, ami mellett nem igazán érdemes elmenni; másrészt pedig egy, mind érdekesebb címekkel jelentkező, viszonylag friss minikiadóról, aminek a működését több mint ajánlatos követni.

Végezetül pedig egy kapcsolódó információ: a Mikroton Recordings néhány hete egy másik cd-t is megjelentetett, amin a fesztivál ideje alatt rögzített, Keith Rowe-val és a portugál Alfredo Costa Monteiroval való további közös stúdióimprovizációk szerepelnek. Akiknek tetszett a Tri, ezen a címen máris felkereshetik a másik orosz label Contour című lemezét.

1. S [42:14] 2. Bez [31:33]

belorukov.blogspot.com
mikroton.net/kurtliedwart
intonema.org

Hozzászólás




Legutóbbi kommentek

Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.

Legutóbbi kommentek

The Cracow Klezmer Band – Bereshit

Juhász László
2004. április 12.

Michael Pisaro | Greg Stuart – July Mountain

Dusted Hoffman
2010. március 16.

Musique Grotesque | 2014. január 29.

admin
2014. január 29.

Klaus Filip: 36 Days Of Earthqauke In Japan

Dusted Hoffman
2011. július 26.