25
May, 2017
Thursday

Nueni | NUENI #000 | 2012

Jobb későn, mint soha – ahogy mondani szokás, ugye. Most kaptuk meg a Bilbao-Berlin viszonylatban ingázó Héctor Rey által tavalyelőtt alapított Nueni minikiadó első három megjelenését, rajtuk izgalmas, mi több, provokatív és gondolatébresztő kollaborációk dokumentumaival. Elsőként jöjjön a label „nulladik” kiadványa, Ilia Belorukov orosz altszaxofonos alkalmi kvartettjének felvillanyozó – egyben a tavaly szeptemberben tragikus hirtelenséggel elhunyt Konrad Chyl közreműködése okán szomorú – felvételével.

Egy nullás katalógusszámú, minden tekintetében kísérleti kiadványról van szó, rajta három cím nélküli fel- és levezetés mentes hangfelvétel-töredékkel, mindössze alig több, mint tizenöt percben. A kislemezen, nevezzük így, Belorukov mellett három lengyel, egészen pontosan lublini zenész, Patryk Lichota szaxofonos, Kim Nasung guzhenges és a Harpakahylo művésznéven szereplő Konrad Chyl dobos játszik. A négyes 2012 januárjában rögzítette a felvételeket – hogy közönség előtt vagy stúdióban, az nem derül ki a korong borítójáról.

A lublini hangszeresek fiatal koruk ellenére ismert figurái a mai lengyel experimentális-újzenei színtérnek: Patryk Lichota bőven több, mint szimpla szaxofonos; sokkal inkább mint komponista, improvizációs zenész és hangmérnök ismert; a fúvósok mellett preparált citerán, basszusgitáron, thereminen, laptopon, olykor pedig egy 15 méteres kifeszített húron kísérletezik. Tagja a Mnoda nevű jazz punk bandának és a radikális szabadimprovizációs zenét játszó Kurort triónak, emellett számtalan rádiójátékhoz és színdarabhoz szerzett zenét, melyek közül talán a Strange Lóóp című feedback hurkokra épülő audiovizuális kísérlet a legizgalmasabb. Kim Nasung bár ezen a lemezen kizárólag kínai citerán játszik, laptopzenészként – és a Mind Twisting Records kurátoraként – inkább környezeti felvételekből, illetve ipari és digitális zajokból építi önálló munkáit. És végezetül: a tavaly elhunyt Konrad Chyl dobosként vagy szerzőként legalább másfél tucat formációban közreműködött, az ütősök mellett lemezjátszókkal, bemikrofonozott tárgyakkal és elektronikával kísérletezett. Saját fellépései a koncertek és a hanginstallációk furcsa elegyei voltak; játszott többek között szegedi Improv Eseteken fellépő hangszeresekkel, köztük Pierre Borel francia szaxofonossal és Joel Grip svéd nagybőgőssel. Halála mérhetetlen veszteség. Nem túlzás azt állítani, hogy nagy karrier előtt állt, máig döbbenetes, hogy feladta.

A lemezen hallható zene már a rövidsége miatt is kemény dió. Nyitásként a hangszeresek apró, kopogós, véletlenszerűen, de gyors egymásutániságban felbukkanó hangokat hoznak ellentétbe mély és puha hangszínű búgásokkal, illetve az egyik szaxofon szisszenéseivel. Hogy melyik zörej kitől származik, arra csak következtetni lehet, a hangok összeválogatása és rétegezése viszont rendkívül mesteri. Szinte időnk sincs kényelmesen belehelyezkedni a zajok kényeztető sodrásába, egy éles vágással már vége is az első tételnek, és következik a második. Ezúttal egy halk dörzsölésekből és suhogásokból kibontakozó, szinte észrevétlenül fejlődő, fondorlatosan felépített darabbal van dolgunk, illetve csak annak az elejével, ugyanis mire eljut a tudatunkig, hogy milyen ötletesen összerakott produkciót hallunk, már vége is az egésznek, és következik a harmadik. A legtömörebb, alig háromperces tétel ismét zajosan és eseménydúsan indul, de olyan csendes térbe nyugszik, ahol végül már csak halk kaparások, karcolások apró neszei számíthatnak a hallgató figyelmére.

Bármilyen kiválóak is az Afteren hallható kompozíciókezdemények, csupán egy samplerként, egy mintaként, kedvcsinálóként tudom értelmezni a kislemezt. Vagy esetleg a nagy improv svindlivel állunk szemben? Egy jóízű blöffel? Jó lenne tudni, mi volt a célja a zenészeknek ezzel a kiadvánnyal, és legfőképp azt, hogy milyen zenét játszanának manapság, ha együtt maradtak volna. Az elektroakusztikus improvizációs zenék leglelkesítőbb ígérete volt – és van még mindig – az After tételeiben, jó lenne hallani a folytatást.

Sajnos így, ebben a formában már biztosan nem fogjuk.

1. [6:11] 2. [6:28] 3. [2:55]

belorukov.blogspot.com
nuenirecs.com

Hozzászólás




Legutóbbi kommentek

Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.