23
March, 2017
Thursday

Alessandra Eramo – Roars Bangs Booms

Dusted Hoffman 2015 január 28.

Corvo | core 008 | 2014

„A zajok változatossága végtelen. Ma, ha hozzávetőleg ezer különböző masinával rendelkezünk, ezer különféle zajt is tudunk megkülönböztetni; holnap, ha megsokszorozódnak az új gépek, képesek leszünk tíz-, húsz- vagy harmincezer különböző zaj megkülönböztetésére, nem pusztán az egyszerű imitatív módon, hanem képzeletünkkel is kombinálva azokat…” – Luigi Russolo

Dörgés, sivítás, zúgás, morgás, fújtatás – ezek a hangfestő szavak talán még ma is a modern urbánus táj legjellemzőbb zsivajait idézik. Alessandra Eramo ezzel a mindössze hétperces kislemezzel az 1910-es évek olasz futuristáinak máig nagy hatású hang- és zajművészetét helyezi kortárs reflektorfénybe: a jelenleg Berlinben élő és alkotó vokalista-hangperformer hangutánzó szavak vokális interpretációjával tiszteleg Russolo 101 éves korszakos, és máig stabil hivatkozási pontként emlegetett avantgárd kiáltványa előtt.

A fáma szerint, Luigi Russolo, az olasz futurista képzőművész-polihisztor olyannyira lázba jött Francesco Balilla Pratella egy kompozíciójának 1913-as nagyzenekari előadásától, hogy A zajok művészete (L’arte dei rumori) címmel felhívást fogalmazott egy, a zeneszerző-muzikológus számára írott levél formájában. A kiáltvány önnön jogán is több mint jelentős, ám egy évvel később Russolo és társai ugyanezzel az elnevezéssel Modenában megszervezték első zörejzenei koncertjüket, amelyen akusztikus zajkeltő eszközöket használtak, és amiknek különböző fantázianeveket adtak, úgymint: morajló, hurrogó, berregő, károgó vagy éppen üvöltő. Eramo nyolc hangutánzó szót választott Russolo eredeti szövegéből, ezeket adta elő, járta körül, szedte fonémáira, és mindenek előtt: formálta a saját képére.

A 7″-es bakelitlemezen oldalanként négy-négy olasz hangfestő szó absztrakt előadása hallható, melyek közül a legrövidebb bő félperces, a leghosszabb pedig nem lépi át a másfél perces játékidőt. Igazi miniatűrökről, rövidke felvillanásokról beszélünk, melyek mindegyikébe mégis egy teljes világot zsúfolt a művésznő. Eramo expresszív, szenvedélyes előadásmódjának saját hangja és apró elektronikus hangszerek nagyon céltudatos megszólaltatása ad biztos alapot. A hangperformer egyrészt a kiterjesztett vokális technikájával, másrészt pedig szalagos magnók, egy theremin és apró kontaktmikrofonokkal befogott zörejekből építi produkcióját. Ezernyi megkapó nüansz, parányi szikra – egyetlen szóban.

Alessandra Eramo A zajok művészetének hangutánzó szavait feldolgozó projektjét 2013 májusában indította: első nyilvános előadását a berlini Haus am Lützowplatz galériában tartotta, amit további olasz, osztrák és német variációk követtek. Az eseményeken persze minden alkalommal más és más program hangzott el, így játszva a közönség elvárásaival és fantáziájával. A november végén megjelent korong szintén egy berlini fellépést dokumentál, amit a Corvo lemezkiadót vezető Wendelin Büchler kevert, és Kassian Troyer maszterelt. A koromfekete vinyl kislemez mindössze 150, kézzel számozott példányban érhető el, így akit érdekel, ne hezitáljon beszerezni!

A zene mellett fontosnak tartom megemlíteni a kiadvány csomagolását is: az elülső borítón látható rajz szintén Eramo munkája, ami nem más, mint az olasz Sibili (zihálás) szó vizuális átirata. Azaz: minden vokálisan átdolgozott kifejezésnek létezik egy képi megfelelője, amik túlzás nélkül, önálló képzőművészeti alkotásként is megállják a helyüket. Hogy ezek előre gyártott sajátos grafikus kották, vagy éppen utólag készült vizuális toldalékok, nem tudni. Bárhogy is, a nagy formátumú grafitrajzok szemléletes megfelelői Alessandra Eramo páratlan hangjának.

1. Scoppi [0:32] 2. Gorgoglii [0:57] 3. Scricchiolii [0:55] 4. Ronzii [1:00] 5. Crepitii [0:54] 6. Stridori [0:33] 7. Borbottii [1:27] 8. Fruscii [0:32]

ezramo.com
corvorecords.de

Hozzászólás




Legutóbbi kommentek

Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.

Legutóbbi kommentek

Matt Weston – Not To Be Taken Away

Dusted Hoffman
2008. október 5.

Free jazz ikonok a hajón

Juhász László
2010. augusztus 27.

Musique Grotesque | 2015. április 22.

admin
2015. április 22.