24
November, 2017
Friday

Bryan Eubanks – The Bornholmer Suite

Dusted Hoffman 2015 február 4.

Nueni | NUENI #003 | 2014

Bryan Eubanks legújabb szólómunkája a berlini Nueni kiadó negyedik, már-már feltörhetetlen keménységű diója. Mi tagadás, legjobb szándékom ellenére sem könnyű azonosulnom ezzel az ötven darab, egyenként egyperces hangszegmenssel, amiknek a forrását megszakított áramkörök túlvezérelt összegerjedései adják. Mintha egy haladó áramkör-hekker workshop vagy egy elektronikus, „csináld magad”-hangszerbemutató tanúja lennék, a technika impozáns, a mögötte lévő lelket, az embert, az akciót viszont hiányolom. Elöljáróban: provokatívan merész zene a The Bornholmer Suite, bár kétségtelen, ez is volt a művész célja.

A jelenleg Berlinben élő Eubanks az új amerikai kíséreti elektronika egyik legradikálisabb hangja; Catherine Lamb és Andrew Lafkas társaságában tagja a Sacred Realism kollektívának és lemezkiadónak. Bár eredeti hangszerével, a szoprán szaxofonnal máig nem szakította meg teljesen a kapcsolatát, egyre inkább már mint hangszobrász és zeneszerző tekint magára, aki kis létszámú együttesekre, szólistákra és saját fejlesztésű generatív szoftverekre komponál darabokat. Előadóként számtalan improvizatív kollaboráció résztvevője, akit az egy térben lévő hangszeresek kölcsönhatása ugyanúgy foglalkoztat, mint az akusztikus holográfiával, a diffúziós technikával és a sztereofonikus hangrögzítéssel való kísérletek. Az elmúlt néhány évben a Sacred Realism csoport másik két tagja mellett Jason Kahnnal, Bob Marsh-sal, Theresa Wonggal, Ryu Hankillal és Hong Chulkival rögzített lemezeket; sajátos esztétikájú szólóalbumokat 2003 óta készít, a The Bornholmer Suite a tizedik munkája.

A lemez Bryan Eubanks hangművész oldalát dokumentálja. Ezúttal nem játékosként, sokkal inkább egy mérnöki pontossággal rendelkező, végtelen precizitású konstruktőrként van jelen. Ötven blokkot hallunk, amiket leginkább egymás mellé vagy egymásra helyezett építőtéglákhoz lehetne hasonlítani. Ha nagyítóval megnézzük kívül-belül ezeket a téglákat, tökéletességük azonnal szembetűnik. Hasonlóak, homogének, perfektül méretre vágottak (játékidő), tömörek, darabonként részletgazdagok, bonyolultak, és leginkább önmagukban, külön-külön méltóak a csodálatunkra. Nyúlfarknyi variációk, amik – bármennyire is ezt várnánk – összekapcsolódva nem alkotnak ívet, nem adnak ki egy témát, nincs sztori, nincs egész, csak részek, darabok, kifogástalan építőelemek gondosan felsorakoztatott halmaza. A történet itt maga a mechanizmus, a technika, az eszköz. A miniatűr szegmensek megbontott áramkörök körbe-körbe cirkuláló, önmagukat gerjesztő hangjaiból állnak, amiket Eubanks az egyperces játékidő során szenvtelenül magukra hagy, és engedi, hogy az instrumentum (úgy is mint hangszer) önálló életet éljen, magáért beszéljen. Minimális beavatkozással megy minden a maga útján, majd amikor ismerőssé, barátságosabbá válnak az ide-oda futkározó, többnyire magas frekvenciájú digitális pircegések és zúgások, vágás, és már indul is valami nagyon hasonló, ami után megint vágás, és már indul is valami nagyon hasonló, ami után megint vágás, és már indul is valami nagyon hasonló…

A hiányérzetemmel – és talán némi csalódottságommal – együtt két dolog miatt azért elvitathatatlanul érdekes munka a The Bornholmer Suite. Egyrészt, nem találkoztam még lemezzel, ahol nem maguk a felvételek, hanem az azok közötti villanásnyi szünetek határozzák meg a produkció egészét. Általában azt szoktuk meg, hogy a zeneszámokat elválasztó pauzák között helyet foglaló hangok láncolatára figyelünk, itt viszont furcsa módon, minden esetben a hangszegmensek közötti, váratlanul érkező csendekre kapjuk fel a fejünket. Ezek az elidegenítő megakasztások akaratlagosak lennének? Talán. Másrészt, az ötven rövidke darab szabadon választott sorrendben is lejátszható, így mindenki tetszőlegesen összeállíthatja a saját szvitjét, vagy akár minden alkalommal más formában – csakúgy, mint Otomo Yoshihide The Night Before The Death Of The Sampling Virus-a, vagy éppen Keith Rowe, Thomas Lehn és Marcus Schmickler Rubbit Run-ja esetében -, véletlenszerű sorrendben játszhatja le a lemez tételeit. Ugyanis úgy is működik. Ráadásul nem is rosszul.

Nehéz lemez; kihívó, felforgató, olykor pedig, mondjuk ki, egészen irritáló. Egy biztos, Bryan Eubanks zenéje nem adja könnyen magát. Egyelőre annyit tudok mondani: okos, taktikus, de idő kell hozzá.

1. The Bornholmer Suite 1 [1:01] 2. The Bornholmer Suite 2 [1:00] 3. The Bornholmer Suite 3 [1:01] 4. The Bornholmer Suite 4 [1:01] 5. The Bornholmer Suite 5 [1:01] 6. The Bornholmer Suite 6 [1:01] 7. The Bornholmer Suite 7 [1:01] 8. The Bornholmer Suite 8 [1:01] 9. The Bornholmer Suite 9 [1:01] 10. The Bornholmer Suite 10 [1:01] 11. The Bornholmer Suite 11 [1:01] 12. The Bornholmer Suite 12 [1:01] 13. The Bornholmer Suite 13 [1:00] 14. The Bornholmer Suite 14 [1:01] 15. The Bornholmer Suite 15 [1:01] 16. The Bornholmer Suite 16 [1:01] 17. The Bornholmer Suite 17 [1:01] 18. The Bornholmer Suite 18 [1:01] 19. The Bornholmer Suite 19 [1:01] 20. The Bornholmer Suite 20 [1:01] 21. The Bornholmer Suite 21 [1:01] 22. The Bornholmer Suite 22 [1:01] 23. The Bornholmer Suite 23 [1:00] 24. The Bornholmer Suite 24 [1:01] 25. The Bornholmer Suite 25 [1:00] 26. The Bornholmer Suite 26 [1:00] 27. The Bornholmer Suite 27 [1:01] 28. The Bornholmer Suite 28 [1:00] 29. The Bornholmer Suite 29 [1:01] 30. The Bornholmer Suite 30 [1:01] 31. The Bornholmer Suite 31 [1:01] 32. The Bornholmer Suite 32 [1:01] 33. The Bornholmer Suite 33 [1:00] 34. The Bornholmer Suite 34 [1:00] 35. The Bornholmer Suite 35 [1:00] 36. The Bornholmer Suite 36 [1:00] 37. The Bornholmer Suite 37 [1:00] 38. The Bornholmer Suite 38 [1:01] 39. The Bornholmer Suite 39 [1:01] 40. The Bornholmer Suite 40 [1:01] 41. The Bornholmer Suite 41 [1:01] 42. The Bornholmer Suite 42 [1:00] 43. The Bornholmer Suite 43 [1:00] 44. The Bornholmer Suite 44 [1:00] 45. The Bornholmer Suite 45 [1:01] 46. The Bornholmer Suite 46 [1:01] 47. The Bornholmer Suite 47 [1:01] 48. The Bornholmer Suite 48 [1:01] 49. The Bornholmer Suite 49 [1:01] 50. The Bornholmer Suite 50 [1:01]

sacredrealism.org/bryaneubanks
nuenirecs.com

Hozzászólás




Legutóbbi kommentek

Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.

Legutóbbi kommentek

Simultan 2013: középpontban a népszerű ismeretlen

Juhász László
2013. október 7.

Elhunyt Ornette Coleman

Juhász László
2015. június 11.

Tore Jamne – Homage To Papa Jo Jones

Juhász László
2011. november 16.