23
February, 2017
Thursday

Two Rivers | 003 | 2015

Sombersault – azaz szaltó. Ha létezik hivatalos definíció, akkor az talán valami ilyesmi lehet: a szaltó egy olyan akrobatikus gyakorlat, amely során ugrás közben 360 fokkal átfordulunk egy képzeletbeli vízszintes tengely körül úgy, hogy lábunkkal a saját fejünk fölött lendülünk át a levegőben, hogy aztán ismét talpra érkezzünk. És hogy mi minden történhet egy-két szaltó megugrása alatt? Arra kiváló példa lehet ez a bő háromnegyed órás, hajmeresztő mutatványokkal zsúfolt dzsesszlemez.

Olie Brice nagybőgős és Mark Sanders dobos külön-külön a londoni free jazz-színtér örökmozgó alapemberei, együtt pedig olyan kiváló formációk ritmusszekcióját adják, mint a Mikołaj Trzaska lengyel szaxofonossal felálló Riverloom Trio, vagy éppen Ken Vandermark 2012 szeptemberében Angliában turnézó alkalmi hármasa. A Somersaults anyagát Tobias Delius tenorossal rögzítették, aki bármennyire is brit születésű, vagy bármennyire is közel tíz éve már Berlinben él, a legtöbben még mindig a holland groteszk dzsessz emblematikus zenekaraiban – ICP Orchestra, Available Jelly, Sean Bergin MOB-ja, Cor Fuhler Corkestrája, Tristan Honsinger és Frank Van Bommel különböző összetételű formációi stb. – való emlékezetes közreműködései miatt Amszterdamhoz kötik.

A Somersaults annak ellenére bivalyerős, hogy semmi olyat nem hoz, amit korábban más szaxofontrió-lemezen már ne hallhattunk volna. A hangszerek az alsó regiszterekből szólnak, a bőgő, a dob tamjai és a szaxofon rozsdás hangja mintha valahonnan a mélyből bugyborékolna, mindezt pedig időnként Delius komikus vokális kirohanásai, motyogásai kísérik. A három zenész okosan küszöböli ki a hagyományos vezető-kísérő szerepet, tapintatosan kerülgetik egymást, kapaszkodnak össze, szólók soha nincsenek, vagy ha úgy tetszik: mindhárman végigszólózzák az album játékidejét.

A korong három improvizációja egymáshoz képest aránytalan játékidővel rendelkezik, mintha csak kevésbé tudatos stúdió-nekifutások lennének. A tízperces, nyitó “Travel All Day On Trains And Bring A Lot Of Books” egy rövid bevezetés vagy kivonat abból, hogy mit is fogunk hallani, a “Bones Shake Like Sticks” egy idő előtt kifutó instant kompozíció, a “Like A Creature Let Loose In A Room” viszont egy igazán fordulatos, rövidebb epizódokra tagolt kalandozás, a maga közel 32 percével egyértelműen a lemez központi tétele. A címek Anne Carson kanadai költő, kritikus, esszéista és műfordító Glass And God című szövegéből származnak – és ha már itt tartunk, a borítón látható, szaltózó utcakölyköt ábrázoló festmény Olie testvérének, Jethro Brice-nak a munkája.

A szaltók ezúttal tízből kilenc pontok értek. Vastaps.

1. “Travel All Day On Trains And Bring A Lot Of Books” [10:17] 2. “Bones Shake Like Sticks” [6:48] 3. “Like A Creature Let Loose In A Room” [31:35]

oliebrice.wordpress.com
marksanders.me.uk
tworiversrecords.org

Hozzászólás




Legutóbbi kommentek

Az Improv.hu online zenei magazin 2002-es indulásakor napjaink kreatív, főként rögtönzött módon születő zenéinek - lemezkritikákon, koncertbeszámolókon, galériákon vagy éppen interjúkon keresztül való - szubjektív bemutatását tűzte ki céljául. A magazin 2005 tavaszától 2010 nyaráig, majd 2013 júliusától újraindulva heti rendszerességű rádióműsorral jelentkezik Szeged első és egyetlen közösségi rádiójában; 2007 ősze óta pedig alkalmanként improvizációs esteket szervez a szegedi Grand Café mozitermébe, a Régi Zsinagóga patinás épületébe, valamint a Jazz Kocsmába.

Legutóbbi kommentek